Jacopo Bassano, eredeti nevén Jacopo dal Ponte 1510 körül született Olaszországban. Főként vallási és vidéki életet megörökítő képeiről vált ismertté. Munkásságára jellemző a velencei iskolát idéző színhasználat, manierista jegyeket viselő kompozíciószerkesztéssel ötvözve. Gyerekkorában a festészet alapjait a családi házban már elsajátíthatta édesapjától, Francesco dal Pontétól, aki szintén festőként dolgozott. A későbbiekben Velencébe költözve Bonifazio Veronese műhelyéhez csatlakozott. Munkásságára nagy hatással volt Tiziano, Tintoretto és Paolo Veronese. A híressé vált művészek munkáiból tanulva saját egyedi stílust alakított ki, amely a manierizmus és a naturalizmus elemeinek ötvözeteként jött létre. A következőkben egy olyan szentet ábrázoló festményét szeretnénk bemutatni, akinek bár emléknapját szinte mindenki ismeri, élettörténetét annál kevésbé.
Szent Bálint keresztel című alkotása egy dinamikus és érzelmekkel teli vallási jelenetben ábrázolja Szent Bálintot. Az ő emléknapját a szerelmesek napjaként ülik meg sokan, habár főként a felebaráti szeretetről és irgalomról vált híressé. Egyes legendák szerint ő adott össze elsőként pogány és keresztény feleket. Olyan esetben is elkísérte a párokat a házasság szentségéig, amikor a férfi katonaságra készült, és összeadta a fiatalokat, habár ez tiltottnak számított. Az általunk bemutatandó kompozíció középpontjában Szent Bálint áll, aki épp egy hívő számára szolgáltatja ki a keresztség szentségét. Az alakok arckifejezései mély érzelmeket tükröznek, a mozdulatok lendülete az esemény magasztosságát hivatott kiemelni. A festő nagy figyelmet fordított az emberi testek naturalisztikus ábrázolására, amely a reneszánsz hatását tükrözi. A keresztelés motívuma a megtisztulást és a hitben való elköteleződést, Krisztus titokzatos testébe való beoltódást jelenti. Mivel az esemény egy nyílt téren történik, annak ellenére, hogy Bálint életében még a kereszténység üldöztetésnek volt kitéve, ezen cselekedet fokozottabban kiemeli a hit radikális megvallását. A festményen erőteljes fény-árnyék kontrasztot láthatunk, amely kiemeli a központi jelenetet és egyben drámai hatást kelt. A színek földes tónusúak, de Bassano vibráló színkezelése érzékelteti a ruhák textúráját és az alakok plaszticitását. Az alkotás felső részében megnyíló ég nem csak Isten áldását szimbolizálja, hiszen a pálmaágakat tartó angyalok Bálint vértanúságát jelzik előre.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/7-es számában.
