Az 1990. február 11-én megjelent első Keresztény Szóban Jakab Antal püspök így fogalmazta meg az induló új katolikus folyóirat szerepét, feladatát: „A leírt szó vonzásával és erejével akarjuk fenntartani, erősíteni, öntudatosítani katolikus hitünket.” Harmincöt év elteltével Jakab Gábor ny. főszerkesztő emlékezik.
Négy évtizeden keresztül, 1948-1990 között az erdélyi magyar katolikus egyháznak nem volt nyomtatott sajtója, mint ahogy volt akkor is a többi testvéregyháznak. Az egyetlen államilag engedélyezett nyomdaterméket az évenkénti falinaptár jelentette. Igaz ugyan, hogy Márton Áron püspöknek is felajánlották a sajtó-csinálás lehetőségét, de ő nem volt hajlandó a vele járó állami cenzúrát elfogadni. ,,Megvárjuk azt az időt – mondta a hatóságiaknak – amikor majd nem lesz cenzúra.”
Nos, ez az idő, az 1989 karácsony körüli eseményeket követően , az ateista-komunista rezsim váratlan és csúfos kimulásával 1990-ben következett be. Rögtön ,,léptünk” , ahogy ma mondani szokták. Mindössze 12 négyzetméteres akkori kerekdombi szobácskámban összegyültünk néhányan: Bajor Andor, Fodor Sándor, Keresztes Sándor (Magyarország vatikáni nagykövete), Czirják Árpád és jómagam, s elkezdtük a konkrét tervezést. A lap nevének a kitalálása volt az első feladat. Ilyen-olyan ,,katolikus” jelzővel ellátott címjavaslatok hangzottak el a jelenlevők részéről, míg végül Keresztes Sándor ajánlatára a ,,katolicitás”, illetve a senkit ki nem záró ,,egyetemesség” jegyében megállapodtunk a ,,keresztény” jelzőjű lapcímben: Keresztény Szó!
Mivel az előző év február 12-ikére a Szent Mihály temlomba tervezett nagyszabású ünnepséget, Márton Áron püspökké szentelésének az 50. jubileumát a politikai hatalom erőszakkal letiltatta, egyfajta mementóul erre a dátumra jelentettük meg a hetilap első számát, több mint 50 000 példányban, ami a papoknak és a híveklnek is óriási örömöt okozott. Másfél év teltével, a közben felmerülő igényeket figyelembe véve, a szerkesztőség a hetilapot 1991. októberében ,,havi kulturális folyóirattá” változtatta, s egyidjűleg a Vasárnap című lapot is útjára indította.
A korán elhunyt alapító főszerkesztő (Bajor Andor) helyébe Bálint Lajos püspök engem nevezett ki utódnak 1991. március 14-én. Tizenhat évig voltam ,,úgynevezett főszerkesztője” mindkét kiadványnak, kezdettől fogva tudva azt, hogy a médium nem azonos a templomi ambóval.
Azóta nagyot változott a világ. Sajnos, nagyon sokan leszoktak lapjaink olvasásáról, pedig legrégebbi bencés szerzetesrendünk figyelemreméltó mottója például ezzel a fontos igével kezdődik: olvass! Ma nem tudhatom mit hoz a távoli jövő e tekintetben. Egy dolog viszont biztos: Verba volant, scripta manent. A szavak elrepülnek, az írás megmarad. Pluszban még azt is ajánlanám alapos megfontolásra, amit Shakespeare vetett papírra Iulius Cézár című színpadi művében: ,,Cézár félt Cassiustól, mert éjjel olvasni szokott”. Az idézett mondatot különösebben nem kommentálom, helyette Ferenc pápa egészen friss buzdítását tolmácsolom: ,,Ha nem olvasunk, az negatívan hat az önmagunkkal és Istennel való kapcsoatunkra is”.
Jakab Gábor
