A Gyulafehérvári Caritas Rise és United Networks programjainak munkatársai gondolatébresztő, megoldáskeresésre ösztönző és jó együttműködési folyamatokat elősegítő műhelymunkát szerveztek az oktatási és szociális közegben dolgozó pedagógusoknak Vágyak és valóság a pedagógiában címmel. A találkozóra január 31-én került sor Zetelakán, ahol harminchárom pedagógus, egy iskolaigazgató, egy szociális referens, egy egészségügyi mediátor és öt caritasos segítő szakember gyűlt össze. Olyan kérdésekre keresték a választ, mint: mi minden motiválja a pályaválasztás előtt állókat a tanári szakma kiválasztásában? Milyen kihívásokkal szembesülnek a pedagógusok a mindennapokban, és hogyan lehet megelőzni a kiégést? Az alábbiakban Sándor István, az esemény házigazdájának beszámolója olvasható.
A foglalkozás első részében az intézményi facilitátor hangsúlyozta, hogy véleménye szerint a sötétség és a hideg nem különálló, önmagukban vett minőségek, hanem éppen a meleghez és a fényhez viszonyítva azok hiányáról árulkodnak. Eszerint, alapjában véve nem létezik gonosz, csak a jóság hiánya. Minden emberben ott rejlik a jóság, és még a hátrányos helyzetű közösségekben is megvan a lehetőség a fejlődésre és az értékteremtésre. A tanárok egyik legfontosabb feladata nem az, hogy nyomást gyakoroljanak a diákokra, és kipréseljenek belőlük valamit, hanem az, hogy szeretettel és megértéssel „simogassák ki” belőlük a legjobbat. E szemlélet segíthet abban, hogy a tanári munka ne csupán kihívásokat, hanem örömöt és beteljesülést is hozzon.
A következő szakaszban a résztvevők megosztották személyes történeteiket arról, hogy miért választották a pedagógusi hivatást. A legtöbben a jó példával elöljáró tanáregyéniségek, a tudás átadásának öröme és a gyermekek fejlődésének segítése miatt döntöttek a tanári pálya mellett. Ugyanakkor sokan beszámoltak arról is, hogy idővel szembesültek a szakma árnyoldalaival is, amelyek olykor eltántorították őket eredeti lelkesedésüktől. Többen kiemelték a figyelemhiányos gyerekeket, a fáradt és túlterhelt diákokat, vagy a határmezsgyén működő, unatkozó tanulókat. Némelyek elmondása szerint akár „cigánykereket is hányhatnak” a figyelem odavonzása érdekében, egyes diákok még akkor is érdektelenek, motiválatlanok maradnak. Emellett szakszerűen előkészülni egy tanórára összetett felkészülési folyamatot igényel ahhoz, hogy az óra anyagát hitelesen és a lehető leghatékonyabban adhassák át párhuzamosan akár több, hasonló korcsoportú osztálynak is.
A műhelymunka végén a résztvevők az ötletbörze módszerével gyűjtöttek megoldásokat, áttörési lehetőségeket, hogy eredmények születhessenek, amelyek megvédhetik a pedagógusokat a kiégéstől.
Az állófogadás alatt egyértelműen kiderült, hogy nagy igény van hasonló eseményekre, ahol az oktatók megoszthatják egymással tapasztalataikat, és közösen gondolkodhatnak lehetséges megoldásokon. A találkozó inspirációt és megerősítést adott mindannyiunk számára abban, hogy bár a pedagógusi pálya kihívásokkal teli, a hivatásunk értékes és jelentőségteljes.
Orbán Júlia
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
