† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Az angyali üdvözlet után Mária útra kelt, és a hegyek közé, Juda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet.
Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt felujjongott a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott:
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked!”
Lk 1,39–45
Rohanás, szaladás, fékevesztett tempó, lázas előkészületek, tornyosuló feladatok, el nem hagyható kötelességek – talán így jellemezhetnénk adventi utunk utolsó állomását. Hiszen karácsony vészesen közel, és az utolsó adventi gyertya fénye is elhalványul az ünnep fényében. Nem igazán jut idő arra, hogy az amúgy is „csonka” adventünket igazán kihasználjuk. Elvész a várakozás lényege, annak hangulata, „lelke”, ha csak arra gondolunk, hogy ünnepi fényárban úszik minden, vagy éppen karácsonyi dallamok sokasága szól mindenhonnan. Nincs könnyű helyzetben a ma kereszténye egyetlen egyházi ünnep alkalmával sem, hiszen azt a fogyasztói társadalom kisajátította, lényegnélküliségre ítélte, és legtöbb esetben bohózattá vagy üzletté redukálta. A ma emberének nincs ünnepe, legalábbis ami a szó egyházi, bibliai vagy üdvösségtörténeti szempontját érinti, mert csak a felszín, a giccs és az üresség árad mindenből, de igazi ünnep, amely Istenre mutat és tőle jön, az hiánycikk. S talán egyházi ünnepeink ebben segíthetnek, hogy bemutatják, mi tesz Isten az emberért, az ő üdvösségéért. Egyházi ünnepeink lényegének újbóli felfedezése segíthet abban, hogy ünnepléseink, találkozásaink ne a felszínességtől, a lényegnélküliségtől legyenek átitatottak, hanem Isten éltető jelenlététől.
A mai evangéliumban Máriáról hallunk, aki az angyali üdvözlet után elindul meglátogatni rokonát, Erzsébetet. Mária alakja az adventi szent idő folyamán többször megjelenik, hiszen őbenne és általa teljesül be az évezredes isteni ígéret, és ennek lesz ő boldog tanúja. Szépen fogalmazza meg ezt Varga László kaposvári megyés püspök, aki azt mondja: „Mária a hit asszonya, hiszen meghallotta az örömhírt az angyaltól, és arra igent mondott. Mindenről lemondott, hogy megtörténjen az, amit az angyal mondott. A Szűzanya nemcsak elfogadta igaznak, amit az angyal mondott, hanem rátette az életét. És ez a legmélyebb hit, amire nekünk is szükségünk van.” Mária megmutatja nekünk az utat Jézushoz, akihez egyszerűséggel és szívbéli hittel közeledhetünk. Mária bátorít bennünket, hogy újra fel kell fedeznünk keresztény hitünk szépségét és örömét, amely teremtettségünk és megváltottságunk ajándékában gyökerezik. Kérjük együtt Ferenc pápával: „Mária eszközölje ki számunkra a kegyelmet, hogy karácsonyunk legyen kifelé nyitott, de ne szétszórt: a középpontban ne a mi énünk álljon, hanem Jézus és a testvérek, különösen azok, akiknek szükségük van segítségre. Akkor helyet hagyunk a szeretetnek, ami ma is meg akar testesülni és el akar jönni, hogy közöttünk lakjon.”
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2024/51–52 számában.
