Legutóbb az 1930. május 29-én kelt pápai dekrétumnál hagytuk abba a rend történetét, amikor a Szentszék visszaállította a rend eredeti elnevezését, egyházjogi helyzetét. Innen folytatjuk azzal, hogy a pálosok 1934-ben ismét visszatérhettek szülőföldjükre.
Első ízben Budapesten kaptak kolostort a Sziklatemplom mellett, majd egy régi présház helyén, Pécsett is épült kolostor és egy egyszerű kápolna, amelyet később felváltott a Wiechinger Károly által tervezett templom. Eme épület 1938-ban készült el véglegesen, Szent Imre tiszteletére. 1940-ben a kiskunsági Petőfiszállás-Pálosszentkútra mentek a pálosok. Akkoriban Ferencszállásnak nevezték ezt a települést, amely nem sokkal odaköltözésük után a Pálosszentkút nevet kapta. Ennek az alföldi letelepedésnek köszönhetően kapott ajándékba Soltvadkerten szőlőbirtokot borászatával együtt a magyar alapítású szerzetesrend, amely a közösség hosszú távú fenntartását kívánta szolgálni. Ezeket a virágzásnak induló közösségeket zárta be és szüntette meg ismét a világi, politikai hatalom 1950-ben. Legtöbben börtönbe kerültek, mások bányában dolgozva húzták meg magukat, vagy kántorként, sekrestyésként, gyári munkásként dolgoztak, néhányan külföldre távoztak és a külhoni magyarság lelkipásztorai lettek.
Időközben titokban szerveződtek új hivatások. Egyházmegyei szemináriumban tanuló kispapok közül többen megismerték a pálos rendet, és az illegalitásban működő közösséghez kapcsolódtak. A megtört, de hitükből újra megerősödni tudó idősebb, kolostori életet ismerő és elsajátító pálosok rejtve tevékenykedtek Istenért, hazáért. De ott voltak mellettük az egyházmegyékben szolgáló papok tízen, akikről senki sem tudhatta, hogy pálosok. 1989-ben ők indították újra a pálos rend működését Magyarországon, a Sziklatemplomban, Pécsett és Márianosztrán, majd 1991-ben Pálosszentkúton. Ez alatt a majdnem húsz év alatt elköltöztek az égi hazába azok a pálos atyák és testvérek, akik még 1950 előtt kolostorban éltek.
Az újonnan belépett fiatalokkal és a „második generációs” idősebb atyákkal együtt ma 17 pálos szerzetes él Magyarországon. Rendünk központja a lengyelországi Częstochowa (Jasna Góra, ejtsd: Jaszná Gurá), az az áldott hely, ahol az Istenanya megőrizte ezt az egyetlen magyar alapítású rendet. Magyarországi tartományunk 1996 óta gyakorlatilag teljes önállóságot élvez, és a világ minden táján élő pálos testvérek úgy tekintenek ránk, mint anyatartományra. Ez örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket. 2005-ben új kolostort építettünk Pálosszentkúton az újoncoknak, de azok számára is, akik hosszabb-rövidebb ideig szeretnének együtt élni közösségünkkel, a világ zajától elvonulva. Ez és a Márianosztrán lévő búcsújáróhelyünk szeretettel fogadja a zarándokokat, turistákat, érdeklődőket. Pécsett tanulnak a teológián az újoncévet befejező növendékeink, és az ott élő atyák két templomban teljesítenek szolgálatot. Budapesten pedig a Sziklatemplomban találhatók a pálosok.
Igyekszünk az élet minden területén jelen lenni; van kis gazdaságunk, de tartunk lelkigyakorlatot, forgolódunk motorosok, hajléktalanok, sérültek között, gyerekeket táboroztatunk és kirándulni viszünk, gyalogos, buszos, vonatos zarándoklatokat szervezünk stb. Emellett megőrizzük eredeti hivatásunkat, a magány és imádság szeretetét, ahol egyedül lehetünk az egyedüli Istennel, hiszen Szabályzatunkban ezt olvassuk: „Az imádságban ismerjük meg az Úr elgondolását önmagunkkal és a világgal kapcsolatban, Krisztus üdvözítő titkaiba mélyebben behatolunk, egyesülünk az Atyával a Szentlélek által, aki állandóan megújítja a föld színét. Így járulunk hozzá a földön Isten országának építéséhez és fölvirágoztatásához.” (26. cikkely)
P. Bátor Botond pálos szerzetes
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/50-es számában.
