A szegények evangelizálnak minket

0
242
Fotó: Pixabay

A világ tele van kihívásokkal, a szegénység pedig a legfájóbb valóságok egyike. Mégis, a szegények nem csupán áldozatok a társadalom peremén; ők valójában tanítók, akiknek szavuk és példájuk mélyebb értelmet adhat életünknek. A szegények evangelizálnak minket – mondta Ferenc pápa, mert abban segítenek, hogy mindennap felfedezzük az evangélium szépségét. Emlékeztetnek a szeretet, az alázat és az emberi méltóság lényegére. Ferencz Emese jegyzete.

Szociális munkásként gyakran találkozom a szegények elhanyagolásával, kirekesztésével, lenézésével és elfelejtésével. Sokszor látok olyan utcán járó gazdag embert, aki azt gondolja, hogy neki minden jár, ő mindent megtehet azzal, akinek sokkal kevesebb adatott meg, mint neki. Számtalan alkalommal találkoztam olyan mélyszegénységben élő idős emberrel, aki az utolsó falat kenyerét is annak adta oda, akinek egy falatnál is kevesebb volt. Nem véletlen, hogy leginkább a szegények között találkozunk olyanokkal, akik gazdagok lélekben, szeretetben és emberségben. Ők azok, akik a legnehezebb körülmények között is megtalálják a boldogságot, és akik képesek mosolyt varázsolni az arcukra, még akkor is, ha az életük tele van küzdelemmel és szenvedéssel. A szegények nekünk ajándékozzák az őszinte öröm és a remény példáját. Ezek az emberek gyakran ismerik a közösség erejét, hiszen a szegénységben élők együttérzése és támogatása elengedhetetlen a mindennapi túléléshez. Tehát: a valódi gazdagság nem anyagi javakban, hanem az emberi kapcsolatokban rejlik. Hiába van drága autónk, többemeletes házunk, öt nyaralónk és minden, ami gazdaggá tesz bennünket, ha elfelejtjük és a társadalom peremére rekesztjük azokat, akik hetekig éheznek és fáznak a hidegben. Hiába tartjuk magunkat keresztényeknek és beszélünk másoknak arról, hogy mennyire szeret minket az Isten, ha nem tudjuk szeretni azokat, akiket senki sem szeret. Hiába prédikálunk a szószékről, a szegények be- és elfogadásáról, ha nem éljük az evangéliumot és nem megyünk el oda, ahol fáznak és éheznek a figyelmünkre.

A szegények evangelizálnak minket, amikor megmutatják, hogy a szeretet és a kölcsönös támogatás a legnagyobb erőforrás. A szegények élete gyakran az alázat iskolája. Ők azok, akik nem félnek megosztani, amit csak tudnak, legyen az egy falat kenyér vagy egy jó szó. Az alázatuk példaértékű: nem keresnek elismerést vagy dicséretet, csupán az emberségükből fakadóan cselekszenek. A szegények arra tanítanak minket, hogy a valódi értékek nem a státuszban vagy a hatalomban rejlenek, hanem abban, ahogyan másokhoz viszonyulunk. Amikor a szegények kezünkbe adják a legkisebb dolgaikat, azt mondják nekünk, hogy a világban mindenki számára van hely, és hogy a jóság nem függ a körülményektől. Az alázat tanítása arra ösztönöz minket, hogy nézzünk szembe saját előítéleteinkkel és félelmeinkkel, és nyissuk meg szívünket azok előtt, akikről talán eddig úgy gondoltuk, hogy „mások”.

A szegények evangelizálnak minket, amikor megmutatják, hogy minden ember, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között él, megérdemli a tiszteletet és a szeretetet. Az ő életük arra hív minket, hogy ne feledkezzünk meg a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjairól, és hogy vállaljuk a felelősséget a közösségünkért.

A szegények evangelizálnak minket, nem csupán szavakkal, hanem tetteikkel is. Ők a szeretet igazi hírnökei, akik emlékeztetnek minket arra, hogy a legnagyobb ajándék, amit adhatunk, az odafigyelés és a törődés. Az ő példájuk inspirálhat minket arra, hogy aktívan részt vegyünk a közösségünk életében, és hogy támogassuk azokat, akik szenvednek. Legyünk nyitottak a szegények üzenetére, és tanuljunk tőlük. Engedjük, hogy a szegénység tapasztalata formálja a világképünket, és hogy a szeretet, az alázat és az emberi méltóság iránti elköteleződés vezérelje mindennapi cselekedeteinket. Mert a szegények nem csupán tanítanak, hanem megmutatják nekünk, mi a valódi gazdagság: a közösség, a szeretet és a kölcsönös felelősségvállalás. Szeressük és tiszteljük a szegény embert, hogy minket is szeressenek és tiszteljenek mások!

Ferencz Emese

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/46-os számában.

MEGOSZTÁS