A 2024-es ifjúsági konferencia második napján, november 9-én különféle imamódokat felsorakoztató reggeli imával kezdtük együttlétünket a Boldog Özséb Ifjúsági Házban. (Szerk. megj.: Az első napról szóló beszámolót ide kattintva olvashatják.) A pihentető alvás és a jó Istennel való találkozás után a fiatalok beleásták magukat az előadások és a különböző témákat feldolgozó műhelymunkák mélyébe.
Első körben Lőrincz Andrea pszichológus és segítő szakember tartott előadást arról, hogy egyáltalán ki az, aki vezetőként van jelen (fun fact: mindenki vezető valamilyen módon az élete során), és arról is, miben különleges Jézus elhívása a szolgálatra, közösségek vezetésére és mennyire fontos a ráhagyatkozás a környezetre és a jó Istenre. Azt is megtudtuk, hogy a sikeresség érdekében a legfontosabb talán épp a csendes meghallgatás és az odafigyelés az egyénre, és azt is, hogy nem kell aggódni, ha valami nem sikerül, hisz rengeteg elvárással áll szemben az a fiatal, aki fiatalok közösségét vezeti.
A következő tömb az egyénre összpontosított. A bevezető előadásban Kovács Szabolcs érseki titkár és hitoktató beszélt arról, hogy mi a szerepe az egyénnek a közösségben, Jézus és az apostolok példáján keresztül sorakoztatta fel azt, mit kell tegyen az egyén önmagával vezetőként. Hangsúlyozta az „itt és most” jelenlétet, és arra is felhívta figyelmünket, hogy egyénként megértéssel, türelemmel és dialógussal fejleszthetünk közösséget, és a legfontosabb, hogy szolgálatunk során önmagunk maradjunk, és az üdvösség álljon előttünk. Az ezt követő műhelyek alatt Simon Imre, Cosma István és Balla Imre vezették a tevékenységeket, melyek érintettek olyan témákat, mint: hol vannak a vezetői határaink, és hogyan/milyen formában kivitelezhető a mindenkivel kapcsolódás közösségen belül, milyen eszközökkel lehet a fiatalok önbizalmát, motivációját, együttműködési készségét fejleszteni, és milyen rejtett jelentések fedezhetők fel a nevünk, névadásunk/választásunk mögött, hogyan kapcsolódhat az, ahogy megneveznek ahhoz, akik vagyunk.
A sok szellemi és lelki táplálék tömkelegét egy rövidebb fizikai táplálkozás szakította félbe, egy finom ebéd után újult erővel folytattuk az ásást, immár a közösségre fókuszálva. A ráhangoló előadás során Blaga Antoniu ifjúsági és ministránslelkész tágította elménket és szívünket. Fejtegetésében kitért arra, hogy a keresztény életünk alapja a közösségi lét, és arra is, hogy a keresztény közösségek célja biztonságos teret biztosítani, ahol nincs összehasonlítás, nem kell jobbnak lennünk senkinél. Elmondta, hogy a közösségépítéshez nélkülözhetetlen a kapcsolatteremtés, a személyes kapcsolatok kialakítása és a konfliktuskezelés, valamint azt is, hogy ezek mind csak úgy mehetnek végbe, ha szeretjük önmagunkat, a jó Istent és felebarátainkat is. A műhelytevékenységek során a fiatalok tanulhattak a testbeszédről és arról, hogyan lehet a kiállással járó stresszt kezelni, Balázs Helga vezetésében, megtudhatták hogyan lehet egy 24 órás napba 27 órányi produktivitást belesűríteni keresztény szemmel Becze Szabolcs gondolatai által, valamint közösség építéséhez, más szóval közösség-összerázó alkalmak szervezéséhez kaphattak eszközöket Klárik Helgától.
Rengeteg magot hintettek el a fiatalok szívének és elméjének termőföldjébe, amelyek növekedését egy lezáró alkalom szándékozott elősegíteni, ahol a vendégek a pénteken még megválaszolatlannak vélt kérdésekre próbáltak egymásnak és egymással közösen válaszokat keresni, kötetlenül beszélgettek élményeikről. Az est végén, az ünnepélyes zárás után hálatelt szívekkel ültünk le vacsorázni, búcsúztunk el egymástól. Az ásás azonban itt még nem ért véget! Reméljük, hogy az elültetett és növekedésnek indult magok addig fejlődnek szolgálatainkban, míg újra ásót ragadhatunk, hogy begyűjtsük azoknak termését vezetői létünkben, életünkben. Hála a közös föld(és lélek)művelésért!
András Hajnal
Fotók: Sorbán Mónika
