Játsszunk azért, hogy egészségesek maradjunk, és játsszunk azért, hogy meggyógyuljunk! – írja Kasza Izabella pszichológus. Ma van a lelki egészség világnapja. Amint ismeretes, sokféleképpen gondoskodhatunk lelki egészségünkről, erre egyik lehetséges módszer a pszichodráma, amelyet szerzőnk ismertet, rámutatva hogyan hat a testi, lelki egészségünkre, kinek ajánlott és mit rejt magában, miben segíthet.
Játsszunk azért, hogy egészségesek maradjunk, és játsszunk azért, hogy meggyógyuljunk! És tegyük mindezt egy pszichodráma csoportban. A pszichodráma mindenkinek szól. Mindenki részt tud benne venni kortól, nemtől, felkészültségtől és minden más tényezőtől függetlenül. Mindenkinek szól és mindenkit be tud fogadni, aki kíváncsi rá és aki nyitottan közelíti meg.
A pszichodráma egy önismereti és terápiás csoportmódszer, amelynek a megalkotója J. L. Moreno pszichiáter orvos, aki nemcsak egy módszert alkotott meg, hanem lefektette világszerte ezen módszer által a csoport-pszichoterápia alapjait. Pszichoterapeutaként több mint egy évtizede vezetek hosszú és rövid távú önismereti pszichodrámacsoportokat, és az elmúlt években számomra, és remélem sok volt és jelenlegi csoporttagunk számára is, a pszichodráma nemcsak egy módszer, amelynek segítségével fejlődünk, hanem egy életfilozófia is. A pszichodráma a komoly játék. Játék, mert a módszer a játékon alapszik, hiszen a lelki történéseinket játékban megjelenítve közelítjük meg, nem a szavak, hanem az akció szempontjából, hogy a magyarázkodást és magyarázatkeresést félretéve megéljük a történéseket, és saját bőrünkön megtapasztaljuk a különböző nézőpontokat. Komoly, mert filozófiájában és technikájában egyaránt tudja megcélozni a mindennapok felszíneit és a nagy történések mélységeit.
A pszichodráma az élet duplája – írta és mondta Zerka Moreno. (J. L. Moreno felesége és közeli munkatársa, akit akár a pszichodráma anyjaként is számontarthatunk. Az ő rendszerező és didaktikus szemléletű munkásságának hála maradtak fent Moreno tanításai, és szerveződtek megalapozott elméletté, gyakorlattá. Moreno halála után folytatta edukációs tevékenységét, szerte a világban képezte a pszichodráma-terapeutákat/-vezetőket és publikálta tapasztalatait). Az élet duplája, mert lehetőséget teremt arra, hogy mindazt, amit megéltünk és/vagy meg szeretnénk élni (újra), saját belső forgatókönyvek alapján eljátszhassuk, és ezáltal új megélésekhez jussunk hozzá, amelyek segíthetik feloldani az elakadásokat és segíti fejlődésünket.
A módszer lehetőség az önelfogadás, önmegbocsátás gyakorlására is, hiszen játszva ránézhetünk és közelebb kerülhetünk ahhoz, amit a legrosszabbnak feltételezünk magunkról, rádöbbenve remélhetőleg arra, hogy a bennünk lévő elég jó részek egyensúlyban vannak a valós vagy vélt rossz tulajdonságainkkal és jobbá tudják tenni azokat. Lehetőség arra is, hogy a mások tükrében lássam meg önmagam anélkül, hogy értékítéletet mondanának felőlem, hogy manipuláljanak. Hogy meglássam magamból azt, amit a másik már lát, amit már megmutatok, anélkül, hogy tudatában lennék ennek. Lehetőség ugyanakkor a korrekcióra is, a jóvátételre. Technikái által jóvá tudok tenni elsősorban saját magammal szemben olyan dolgokat, amelyek megnehezítik a mindennapi működéseimet, ellehetetlenítik az örömeim megélését és sok esetben szinte lakat alá helyezik a belső erőforrásaimat.
A pszichodráma az élet gyakorlása, büntetlenül. Az önismereti csoportban sorra kerülő játékok által bármit kipróbálhatok anélkül, hogy azért bárki megharagudna, hogy megvonná tőlem a szereteté, hogy elfordulna tőlem. Kipróbálhatok új válaszokat, új viselkedési és kommunikációs módokat, ezáltal fejleszthetem magam, erősödhetek, hogy a csoporton kívüli világban számomra egészségesebb, megfelelőbb módon tudjak helyt állni és kiállni magamért.
A pszichodráma lehetőség az erőm visszanyerésére, ha anélkül maradtam, ha sokáig voltam gyenge vagy netán kiszolgáltatott állapotban. Lehetőség arra is, hogy megtapasztaljam, nem vagyok egyedül, hogy más is van/volt hasonló helyzetben. Lehetőség megtapasztalni, hogy a történetem bár mindig egyedi, nem zárja ki a mások történetének egyediségét, és ennek az elfogadását. És hogy megtapasztaljam azt is, hogy a lelkem igazsága az enyém, és ez teszi igazzá és felülírhatatlanná. Továbbá lehetőség önmagam hiteles és kongruens vállalásának a megtanulására, lehetőség arra, hogy megtapasztaljam, ahogy világok érnek össze és ebből új világok születnek, és ezekben a folyamatokban csiszolódom, fejlődöm és válok egyre ékesebbé.
Játszva tanulom magam, játszva tanulom a többieket, és létrehozok magamnak egy nyitottabb, toleránsabb világot, ahol fontos, hogy az én és a te bármikor helyet tudjon cserélni, ahol fontosak a határaim (hol kezdődök én, hol érsz véget te, és hol tudunk találkozni) és ahol egyre nagyobb teret kaphatnak a lehetőségeink, a sokszor önmagunk számára is rejtett képességeink, a kimunkált/megtanult új hozzáállásaink.
Hiszen a pszchodráma mint játék nem más mint meghívás arra, hogy –
Játsszuk, ami nincs, de lehetne.
Játsszuk, ami nincs, de szeretne
lenni. Esendő mimagunkat. (Szilágyi Domokos),
– hogy felfedezzük gyöngyeinket, teremtsünk értékeket, amelyekkel aktívan tudjuk alakítani és fejleszteni életünk különböző területeit és nem utolsó sorban, hogy helyreállítsuk és/vagy megtartsuk testi-lelki egészségünket.
Kasza Izabella pszichológus
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/41-es számában a Játsszuk, ami nincs, de lehetne; Mit tehetünk testi, lelki, szellemi egészségünk megőrzésének érdekében? című összeállítás részeként.
