A nyári érettségi vizsgák és eredményeik még gyűrűznek a közbeszédben: aki érintett volt saját maga vagy gyermeke, unokája, rokona kapcsán, azért foglalkozott a témával, aki tanár, ezen érintettsége okán. Most pedig kezdődik a pótérettségi, a második esély.
Sok megbeszélni való téma merül fel minden ilyen messzire látszó megmérettetés nyomán. Mennyire kielégítő az oktatási rendszerünk? Jó-e a vizsgák megszervezése, beosztása, tematikája? Jó-e az, hogy mostanság megint az érettségi jegyek, tanulmányi átlagok ,,versenyeznek” egyetemi felvételin? Ugyanannyit ér-e az egyik és másik iskolában megszerzett 10-es?
Hírportálunkon, a RomKat.ro-n évek óta összegezzük a tanügyi statisztikák nyomán katolikus iskoláink érettségizőinek teljesítményét. Mint minden statisztika, ez is csak átlagokat, jelenségeket mutat, értelmezésük akkor sikereres, ha a számok mögé látunk. Ha látjuk az egyes jegyek mögött a fejlődést, amit egyes diákok a nyolcadik osztály végétől érettségiig elérnek. A statisztikákat okosan olvasva örömmel vehetjük észre egyes katolikus iskoláink fejlődését: ami indulásakor épp csak hogy eldöcögött, harminc év alatt versenyképes, színvonalas intézménnyé nőtt, végzettjei közül nem is egyből lett például pap…
Egyszóval a számok és vizsgák mögött egyéni sorsok, arcok, fejlődéstörténetek, valóságos nevelési regények húzódnak. Aki nem csak véleményt nyilvánítani, kommentelni akar, hanem szeretné érteni a lényeget, a rendszeren, tanügyi viszonyokon javítani, az meg kell értse, mit takarnak a számok, milyen egyéni lehetőségek és lehetetlenségek rejlenek ezek mögött. A nagyobb összefüggésben ennek a generációnak az életfelfogását is érteni kell, azt a felfogást, amit a nevelők, szülők adtak, adnak át, amit az általuk felépített rendszer – tanügyi, munkahelyi, általános közérzetbeli – sugároz a fiataloknak.
Nem lehet véletlen, hogy terv, jövőkép, érték(választások), ízlés nélkül állnak az ,,élet” kapujában sokan az érettségizők közül. Egy kisfilmen érettségizőket kérdeztek, hogy sikerült, mik a terveik: egy jól öltözött, ápolt külsejű lány bizakodóan mesélte, mi mindent tudott az érettségin; de amikor pályaválasztásáról kérdezték, a vállát vonta, érdeklődési köréről, szenvedélyeiről csak annyit tudott elmondani: ,,én üldögélni szeretek és merengeni, így azt teszem, amit a szüleimnél láttam, az nekem is bejön majd, s nem kell töprengenem, mi legyen velem”.
Vizsgák, átlagok, statisztikák mögött arcok vannak, sorsok, életek: a felnőttek generációja olyan rendszert kell kiépítsen, olyan világszemléletet sugározzon, ami segíti, inspirálja, lendíti az érettségi előtt és után állókat.
