Kettős ünnep: kegyelem a ferencesek 300 éves jelenléte Brassóban

0
417
Fotók: erdélyi ferencesek

Keresztelő Szent János születésének ünnepén templombúcsúra gyűltek össze a brassói hívek a helyi ferences templomban. A magyar és román nyelvű búcsús szentmise szónoka Sebestyén Albert dési ferences szerzetes volt. Az ünnep üzeneteként elhangzott: Isten nem arra hív, hogy karbantartsuk a múltat, hanem hogy általunk előkészítse a jövőt, és így fel tudjuk felfedezni Isten kegyelmét, a jövő meglepetéseit.

Több tucatnyian gyűltek össze a brassói hívek csütörtökön délelőtt a brassói Keresztelő Szent János ferences templomban. Az Úr Jézus előfutáraként is emlegetett szent emléknapján a délelőtt 11 órakor kezdődő szentmisén kettős ünnepet ültek. Megtartották a templom búcsúját és megemlékeztek arról, hogy a Cenk alatti városba 1724-ben telepedtek vissza a ferences szerzetesek. A búcsús szentmisén magyar nyelven Sebestyén Albert, míg román nyelven Benkő Ferenc dési ferences szerzetesek prédikáltak. Albert testvér prédikációjában elhangzott: Keresztelő Szent János életének különleges küldetése volt, a jó Isten már születése előtt kiválasztotta, saját céljainak elérésére teremtette, úgy, ahogy napjaink emberét is.

„Isten kegyelmet ajándékoz, ez a János névnek a jelentése. Kegyelem a ferencesek 300 éves jelenléte is Brassóban. Megajándékozta Isten Brassót a ferencesekkel. A kolostort és a hozzá tartozó gótikus templomot a késő középkorban építették, és a klarisszák (ferences nővérek) használták. A Magyar Helynökség 1507-ben fogadta el a kolostor alapítását. A ferences rendet 1530-ban elűzték innen, majd raktárnak és kórháznak nevezték ki az épületeket. A templomot 1644-től az evangélikusok használták. Az 1689-es és az 1718-as tűzvészekben leégett; 1724-ben átvették és kijavították a városba visszatérő ferencesek. Amikor Isten kegyelmet ad, nem akarja, hogy ajándéka megsemmisüljön” – mondta az ünnep szónoka. Majd arról beszélt, hogy Keresztelő Szent János születése „széttépi a megszokottságot, a hagyományokat: nem Zakariás, hanem János lesz a neve, ő lesz a láncszeme üdvösségtörténelmünk újabb fejezetének. Nem lesz apjának utódja a papságban, de még a templomban sem látjuk.”

„Isten nem arra hív, hogy karbantartsuk a múltat, hanem hogy általunk előkészítse a jövőt, és így fel tudjuk fedezni Isten kegyelmét, a jövő meglepetéseit. János furcsa alak, és ebben a furcsaságában mutatja be Isten Fia jelenlétét, személyét, a legtökéletesebbet nekünk. János hivatása és küldetése eredeti, ismételhetetlen. Lélekkel eltelve volt, Isten keze volt rajta, már anyja méhétől kezdve. Novíciusként a puszta csendje volt a mestere. És miért a puszta? Azért, hogy ebben a szótlanságban fel tudja fedezni a Szót, magát az Igét. A vadonban élő szava lett a világ emberének a megszelídítője. Tanít akkor, amikor le akarjuk győzni a világot: önmagunk pusztáját kell először legyőznünk. János teljesíti küldetését, bemutatván az emberiségnek a világ megmentőjét, Isten Fiát” – tette hozzá Albert testvér. Megjegyezte: Isten szemében nem az eredmény a lényeg, hanem az, hogy megtegyük nap mint nap azt, amire meghívott.

A brassói Keresztelő Szent János ferences templom búcsúján több ferences testvér és plébános ünnepelt együtt a helyi hívekkel.

Bíró István, az Erdélyi Ferences Rendtartomány sajtóreferense