Anya, ide ugye még jövünk?

0
486

Június 14–16. között az ivói Kolping-táborban tartották éves táborukat az erdélyi KÉK (Krisztusi Élet Közössége) csoportok tagjai. A Marosvásárhelyről, Csíkszeredából, csíki falvakból, Szentegyházáról és Székelyudvarhelyről érkezett kisközösségek emberei családjukkal vettek részt a táborban, így a focipálya méretű udvar és más közösségi terek már péntek délután gyerekzsivalytól, gőgicséléstől és labdák pattogásától voltak hangosak.

Mitől KÉK ez a tábor, és mitől más az összes többi táborhoz képest? – tettük fel a kérdést elsősorban magunknak, hiszen a nyári egyéni és családos programok palettáján óriási a kínálat, akár keresztény körökben is. A válasz leginkább a Szent Ignác-i lelkiség jellemzőiben leledzik, amelyek által meg tudjuk különböztetni más egyházi szervezésű táboroktól, ezek pedig az „Istent mindenben keresni és megtalálni” szellemiség, az examenek, a szemlélődés az egymás és a teremtett világ iránti tisztelet, a megosztó körök.

Péntek délután az esemény ismerkedő játékokkal indult, amelybe nemcsak a felnőttek, de a legkisebbek is örömmel bekapcsolódtak. Szombat délelőtt ki-ki feltárta a társai előtt saját, KÉK-közösségekben megélt történelmét, délután pedig közel tíz kilométeres túrán csodáltuk meg a teremtett világ szépségeit a környező hegyeken és erdőkben. Szerencsénkre medvét csak távolról, viszont a jó Isten gondoskodását egészen közelről megtapasztaltuk, nem csupán a túra, de az egész hétvége folyamán. Az ebédeket a csapatból kikerült hivatásos szakács és szorgoskezű fiatal segédjei készítették, ezúttal is köszönet nekik.

A szombati napszálltával a férfiak vállvetve rakták máglyába a nagyobbnál nagyobb szál fákat, hogy végül lángot adva neki, fellobbanjon a tűz. A tábortűz körül népi dallamok mellett felcsendültek a gyerekek örömujjongásai, de sor került kötetlen beszélgetésekre is, hogy a távolabbi helyekről érkezők végre közelebbről is megismerhessék egymást.

Lévén, hogy a futball-Európa-bajnokság ezen a hétvégén vette kezdetét, a nagy focirajongók is kaptak időt és lehetőséget szenvedélyüknek hódolni, így az esti programokba belefért néhány mérkőzés megtekintése is. Hiszen egy focimeccs közös nézése is válhat Isten nagyobb dicsőségére – mondaná Szent Ignác, ha már életében kifejlesztették volna ezt a sportágat. De a test kultúrája mindenképpen hozzátartozik az általa hirdetett és képviselt legfontosabb értékekhez.

A vasárnapi szentmise valódi közösségi élményt jelentett, ahol nem csupán az olvasmányok felolvasásában és kérések megfogalmazásában kaptunk mi is szerepet, de még az evangélium üzenetét is együtt jártuk körül. Meg is jegyeztük: nem mindennapi lehetőség beleszólni a prédikációba.

Táborunkat vasárnap összegzéssel zártuk, amikor mérlegre tettük azokat az élményeket, amelyek vigaszt és amelyek vigasztalanságot eredményeztek. Ugyanakkor előretekintettünk, megnézve, hogyan, milyen eszközökkel és emberi erőforrásokkal tudnánk még inkább KÉK-ké varázsolni a következő évek alkalmait.

A nagyszerű hangulatot, a gazdag(ító) tapasztalatokat mi sem bizonyítja jobban, mint egyik társunk kislányának felvetése, aki már hazafelé menet az autóban szüleinek szögezte a kérdést: „Anya, ide ugye még jövünk?”

Gagyi Katinka

Fotó: Pataki Zsolt

MEGOSZTÁS