Katekétáknak tartottak konferenciát Szegeden

0
76

Negyedik alkalommal rendezte meg a szeged-csanádi egyházmegye Kateketikai Intézete június 7-én a mentor-katekéta konferenciát a szegedi Gál Ferenc Egyetem Klebelsberg-termében. A kísérés művészete címmel tartott szakmai nap célja a katekéták támogatása és a katekézis valós kérdéseinek tárgyalása volt.

A konferencián kateketikai irodák munkatársai, katekéta koordinátorok, a katekétaképzés szakmai felelősei és mentor-katekéták vettek részt, több egyházmegyét képviselve.
A konferenciát Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök nyitotta meg.

Serfőző Levente, a szeged-csanádi egyházmegye Kateketikai Intézetének (SZEKI) vezetője köszöntőjében elmondta: 2013-ban indították el a katekétákat pasztorálisan és szakmailag támogató, kísérő Szent Barnabás-mentorprogramot. „Katekétának lenni hivatás, feladat, misszió, melyben az örömök mellett sokszor elfáradunk. Ez a szolgálat beleágyazódik az istenkapcsolatba, ezért katekéta lelkiségnek fontos eleme a személyes és szakmai növekedés. Szükség van a támogatásra, kísérésre, mely az egyház egyik ősi tapasztalata és gyakorlata” – mutatta be a konferencia témáját Serfőző Levente, amit előadások és műhelyek dolgoznak fel.

Udvardy György veszprémi érsek, az Országos Hitoktatási Bizottság elnöke előadása az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa kiadásában megjelent A katekézis direktóriuma által képviselt utat mutatta be, a katekétákat támogató kísérésre helyezve a hangsúlyt.

Megnőtt a személyesség igénye az élet minden területén. Átértékelődik a vezető szerepe: egy legyen közülünk, de azért külön legyen, és tudja, merre megyünk. Mindez befolyásolja a tanulás, tudás lényegét, célját, tartalmát. A direktórium a katekézis identitását, célját, feladatát a kísérésben találja meg, ugyanakkor a kísérésben nem mondhatunk le a tanítás, vezetés felelősségéről – folytatta Udvardy György. – A kísérés fogalmában az evangelizáció egy fontos tapasztalata jelenik meg: van egy helyzet, melyben a növendékeink vannak, megnézzük, mit mond ebben a helyzetben az evangélium. De teremthetünk tudatosan is egy helyzetet – például egy zarándoklat, egy tábor –, és ebben keressük, mi az evangélium üzenete.

A direktórium a reflexió szükségességére figyelmeztet: milyen tapasztalatom van nekem a kísérésről, ki kísért, hol éltem meg kísértnek magam, hogy erősítsem magamban a kísérve lenni és az együtt lenni tapasztalatát. Szólt a nehézségekről, melyek akadályozzák, hogy miért nem tud a katekéta kísérőként jelen lenni: az időhiány, a tanítványok számossága és a motivációk eltérő volta komoly nehézség. A kísérést középpontba állító direktórium segít átgondolni, honnan vesszük az erőt ebben szolgálatban. Végül, tudnunk kell: általunk várja az ember az üdvösségről szóló tanítást, ez pedig készséget kíván a katekétától, a személyes beletestesülését a megváltás művének szolgálatába. Udvardy György érsek nagy bátorságot kívánt mindehhez.

Fehérváry Jákó OSB, a Sapientia Szerzetesi és Hittudományi Főiskola rektora a sivatagi atyák tanításai és az őket olvasó, ajánló Szent Benedek regulája alapján beszélt a kísérésről. Szempontokat villantott fel az atyákhoz érkező, tanácsot kérők beszélgetései alapján a kísérésről. A lelki út Szent Benedek szerint élethosszig tartó tanulás.
A tanulást tekintette az emberi növekedés feltételének. A lelki életben a növekedést egyfajta mesterségbeli fortélyok elsajátításaként írja le, mely figyelemmel teli, aprólékos munkát kíván. Hangsúlyozza a példaadás szükségességét, ráirányítja a figyelmet ennek mikéntjére: Benedek figyelmeztette a vezetőt, sokféle ember sokféle szokásaival találkozik a közösségben. Mindenkihez sajátos jelleme alapján kell viszonyulnia, „adaptív pedagógiát” ajánl a vezetőnek. Érzékelje, vegye tudomásul, kik vannak rábízva, és realitásuknak megfelelő magatartást alakítson ki. Benedek a regulában arra is figyelmeztet, hogy hívő, önismereti munka nélkül ne legyen senki kísérő.
Legyen élő kapcsolata a Szentírással, az imádsággal, továbbá feltételezi a tiszta életét, az ítélkezés helyett az irgalmasságot.

Mind Szent Benedeknél, mind a sivatagi atyák tanításában a kísérés fontos része, hogy az embernek fel kell tárni gondolataikat a lelkiatyának, még a rossz, belső szégyenérzetet kiváltó gondolatokat is. Az embernek meg kell küzdenie a saját szégyenével; ez talán a legnehezebben viselhető és feltárható érzés, melyben a leginkább támaszra szorul az ember. Ehhez kapcsolódva a rektor felvetette, mi a lelkiélet célja, a felszabadulás, a megnyugvás, a jóérzés? Fontos a szorongattatás, aminek elviselését csak olyan emberek tudják segíteni, akik maguk együtt élnek azzal a tudattal, hogy nincs megnyugvás, nem a megnyugvástól vagyunk boldogok.

A kísérésben fontos motívum továbbá az úgynevezett „alulról induló lelkiség”. A sivatagi atyák gyanakszanak arra,
ha egy fiatal nagyon spiritualizál egy problémát, akkor nem veszi észre a közösség adta realitásokat. Az emberi közösségen belül kell megélni a lelki életet, a spiritualitás alapmércéje a másokkal való viszony – mondta előadásában Fehérváry Jákó OSB.

Csépányi Gábor, az esztergomi szeminárium spirituálisa a lelkivezetést állította a középpontba. Azt mutatta be, hogyan lehet istenközpontú egy lelki beszélgetés. A vezető feladata a „lassítás”, a megállás, hogy a vezetett észrevegye, Isten jelen van az életében, és elkezdjen ennek a jelenlétnek megnyílni.
Kell a „sabbat”, mert a rohanásban leszűkül az ember látótere, csak a problémákat, megoldandó helyzeteket látja, ezért Csépányi Gábor a reflexió szükségességére figyelmeztetett. A vezetőtől elvárt az értő füllel való hallgatás, mely az istentapasztalat meghallására van kihegyezve. Ezt akarja explicitté, tudatossá és kimondottá tenni, és megállni ebben a helyzetben, hogy az élmény megmaradjon, és elmélyüljön – így hozható ugyanis át a jelenbe.

A 34 éve katekétaként dolgozó Kató Csaba a mentor a mentorált és a szervezet szemszögéből nézett rá a mentorálás ismérveire, céljára, gyümölcseire, arra keresve a megoldást, hogyan segíthető a katekéta pályán maradása, hogyan érhető el, hogy ne a mindennapi túlélés jegyében dolgozzon. Mentorálni azt jelenti, tapasztaltabb barátként, tanárként jó tanácsokkal segíteni. A mentornak tiszteletben kell tartania a katekéta hivatásának emberi és egyházi realitását: nehéz katekétának lenni, ugyanakkor ebben nincs egyedül, mert hivatását az egyházzal és az egyházban kell gyakorolnia. A legtöbb pályaelhagyás a „magányos dzsungelharcosként” megélt létből fakad.

Kató Csaba szerint a szervezet – egyházmegye – szempontjából azt kell átgondolni, ellátás vagy fejlődés orientált-e a viszonyulás a katekézishez. Hangsúlyozta az utóbbi fontosságát, a növekedést ugyanis a fejlődés érdekében befektetett plusz energia hozza. Ez az „előre menekülés” például a mentorálás beépítése a katekétai szolgálatba, mely meghozza a gyümölcseit mind a katekéta, mind a szervezet számára. A mentorálás megteremti a fejlődés terét, a kölcsönös kollegialitás révén azt jelzi, nincs magára hagyva a katekéta, a program hatására csökkenhet a fluktuáció.

A konferencia műhelybeszélgetésekkel folytatódott. A vezetés emberi és keresztény jellemzői címmel Szászi Balázs, Nem minden kísérés terápia, de minden terápia kísérés címmel Tajti Péter, A mentori munka lehetőségei a katekéták támogatásában/kísérésében címmel Pontyos Tamás, Mentorálási gyakorlatok az egyházmegyékben címmel Galambos Ágnes és H. Pezenhófer Brigitta vezették a beszélgetéseket.

Trauttwein Éva

Forrás: Magyar Kurír

Fotó: Merényi Zita

MEGOSZTÁS