Újabb részletekkel bővült a középkori Erdély zenetörténeti forrástérképe

0
149
Tóka Borbála, Bernád Rita, Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella a Gyergyószentmiklósi Gyűjtőlevéltárban

Régóta tervezett erdélyi kutatókörútjukra indultak május 12-én a Lendület Digitális Zenei Fragmentológia Kutatócsoport tagjai, Czagány Zsuzsa, Gilányi Gabriella és Tóka Borbála. Az út során fontos zene- és egyháztörténeti felefedezéseket tettek. Az alábbiakban Czagány Zsuzsa május 30-án közzétett beszámolójából olvashatnak részleteket.

A három helyszínen – Kolozsváron, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában – folytatott kutatásnak kettős célja volt: egyrészt minél több középkori kottás kódextöredék föltárása, azonosítása és digitalizálása, másrészt az új leletek elhelyezése a középkori Erdély liturgikus-zenei forrástérképén. (…)

Az előre gyanított, de legalábbis óvatosan remélt eredményekhez további, váratlan fölfedezések társultak. Ezekből a legváratlanabb a kolozsvári Állami Levéltárban (Arhivele Naționale Direcția Județeană Cluj) ért minket, ahova inkább csak becsületből tértünk be, hogy egy régi adósságunkat lerójuk. A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára Diplomatikai Fényképgyűjteményének egyik felvétele alapján régóta tudtuk ugyanis, hogy a kolozsvári levéltárban őrzik azt az 1523–1549-es évek tanácsi jegyzőkönyveit egybefogó besztercei (Bistritz / Bistrița) iratanyagot, amelyet egy 14. századi kottás kódex lapjába kötöttek. Az 1950-ben készített homályos, fekete-fehér fényképen a pergamenborítóból nem sok minden látszott: sem a kötés típusa, sem a palliumként használt kódexlapok mennyisége és mérete nem volt biztonsággal megállapítható.

A helyszínen kiderült, hogy nem egy, hanem négy besztercei protokollumot is kottás kódexlap borít, s mindegyik más-más 14–16. századi anyakódexből származik. (…)

A levéltáros, Flóra Ágnes – akinek segítségét ezúton is nagyon köszönjük – lelkesedésünket látva további, immár helyi, kolozsvári protokollumokat hozott ki a raktárból.

A túlnyomórészt 17. századi iratokat tartalmazó tíz köteg további tíz kottás kódextöredéket jelentett. Ezúttal azonban három közülük ugyanabból az anyakódexből, a magyar zenetörténeti kutatásban Kolozsvári graduálénak nevezett pompás, 16. századi kottás misekönyvből származott.

A gyulafehérvári Batthyáneumban őrzött hatalmas kódex szinte biztosan a kolozsvári Szent Mihály-templom kóruskönyvei közé tartozott egykor. Az elején és végén is csonka korpuszt az utóbbi években Adrian Papahagi három lappal tudta kiegészíteni: mindhármat a kolozsvári Román Akadémia könyvtárának régikönyves állományában fedezte föl. A kolozsvári Állami Levéltárban most megtalált három fólióval a graduále elveszett és megkerült lapjainak száma a duplájára emelkedett.

Az út következő állomása Gyergyószentmiklós volt, ahol kutatócsoportunk először láthatta közelről azt a 15. századi erdélyi antifonále-töredéket, amelyet még a covidjárvány évében kapott digitális másolatban Bernád Ritától, a Gyulafehérvári Főegyházmegye főlevéltárosától. A fragmentum most a gyergyószentmiklósi templom kincseit bemutató, Bernád Rita által rendezett kiállításon látható a Tarisznyás Márton Múzeumban. (…)

Utolsó két napunkat Muckenhaupt Erzsébet muzeológus és kötéstörténész, Karda-Markaly Aranka, a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum igazgatója, valamint Kósa Béla művészettörténész segítségével a múzeumban őrzött huszonhat kottás kódextöredéknek szenteltük.

Ráadásként pedig azzal a 15. századi erdélyi antifonále-fragmentummal foglalkoztunk, amely a Csíksomlyón őrzött, de a mikházi ferences kolostorból származó 17. századi könyvek egyikét borítja. Ez a töredék különösen értékes, hiszen egy olyan sorozatba illeszkedik, amelynek borítóként szolgáló tagjai – hordozókönyveikkel együtt – a történelmi Magyarország távoli pontjai között szóródtak szét Turócszentmártontól Gyöngyösig és Budapesttől Csíksomlyóig. Az eddig föltárt hat testvértöredéket ma három ország öt gyűjteménye őrzi.

A négynapos körúton összesen negyvenegy középkori kottás töredéket vizsgáltunk meg és digitalizáltunk. Tizennégy közülük a kutatásban eddig ismeretlen, szinte bizonyosan besztercei, illetve kolozsvári egyházakban használt liturgikus-zenei kódexekből származik. Bár csupán töredékekről, szakadozott pergamenlapokról, gerincet erősítő csíkokról és csak egészen ritkán egészben fölhasznált fóliókról van szó, az ezekből nyert adatok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a középkori Erdély zenetörténeti forrástérképét egyre árnyaltabban és pontosabban rajzolhassuk meg.

A teljes beszámoló IDE KATTINTVA olvasható.

Forrás és fotó: HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont / Magyar Kurír