Kertterápiával hatékonyan kezelik az Alzheimer-kórt Olaszországban

0
377

A padovai Kalkuttai Teréz Anya Központ Terápiás kert projektjét nemrég elismerték kiválóságáért. Tölgyekkel, babérral és rozmaringgal való érintkezés révén a demens betegek visszanyerik emlékeiket és a károsodott kognitív funkciókat, például a beszédet. Javul a hangulatuk, és mindenekelőtt kevesebb gyógyszerre van szükségük.

A folyamatos kutatások ellenére még mindig nincs gyógymód az Alzheimer-betegségre, csak „korlátozni”, lassítani lehetséges a kór kifejlődését. Amikor a demencia nagyszülőt, szülőt vagy más szeretett személyt érint, a kimerítő kezeléseken túl az ember csak arra vágyik, hogy megállítsa az időt, és ne kelljen tovább küzdenie a betegséggel.

Ez történik a Padova tartományban fekvő Rubino településen a Kalkuttai Teréz Anya Központ terápiás kertjében, ahol a növényzet regenerál és gyógyít. Rina, mióta betette a lábát ebbe a kertbe, minden emlékét visszanyerte az otthoni kertjéről, amikor még fiatal volt, sőt, meg van győződve arról, hogy most is ott van, és ő maga szeretné azt gondozni. Illatok, színek, fákkal, virágokkal, növényekkel való kontaktus: ez az a terápia, amely hatásosnak bizonyult az Alzheimer-betegek számára, és amely nemzeti szinten az Innovation Lab, nemzetközi szinten pedig a sydneyi Urban Innovation and Entrepreneurship elismerését nyerte el. Kétévnyi kísérletezés után a fenti projekt eredményeit a Padovai Egyetem által végzett tanulmány is igazolta. A kezdeményezésből két könyv is született (Curarsi del Verde és Salvarsi con il verde), amelyek a kísérlet iránymutatásait és eredményeit tartalmazzák.

„A 2000-es jubileumi év után – mondja Roberto Ravazzolo, az OPSA (Opera Provvidenza Sant’Antonio) és a Kalkuttai Teréz Anya Központ igazgatója – a [padovai] egyházmegye felmérte, hogy melyek a felmerülő igények, és észrevette, hogy nincsenek specifikus vagy dedikált központok a kognitív zavarokkal küzdő emberek és családjuk számára. A Teréz anya otthon alapkövét 2000-ben tették le, majd összefogás nyomán a létesítmény 2006-ban megkezdte működését. Jelenleg az otthon 34 embert tud befogadni két lakóközpontban, és további 50 embert két napközi otthonban. Számos tevékenység van, amelyeket orvosok, pszichológusok és tapasztalt szakemberek támogatnak, de azt elmondhatjuk, hogy a kertek, amelyek eredetileg csupán a szabadidő eltöltésére és sétákra, valamint a ház díszítésére szolgáltak volna, mára e hely létezésének igazi értelmévé váltak.”

Minél több időt töltenek a betegek tölgyek és babér-, olaj-, juharfák, magnóliák között, annál inkább visszanyerik memóriájukat. Egyfajta csoda, amit megtapasztalva a gyermekek és házastársak nem tudják visszatartani a könnyeiket. És ez még nem minden. „Az előnyök sokfélék és változatosak: a betegek nagyobb önállóságot mutatnak, kevésbé szorongóak és nyugtalanok, kevésbé fásultak és depressziósak, hajlamosabbak a szocializálódásra, és képesek visszanyerni az olyan fontos kognitív funkciókat, mint a beszéd és a gondolkodás, de mindenekelőtt – mondja a központ pszichológusa, Andrea Melendugno – a demencia kezelésére használt gyógyszerek száma folyamatosan csökkent. Őszintén szólva úgy tűnik, hogy az itteni növényzetnek szinte megvan az ereje, hogy helyrehozza a sérült idegsejteket, hogy újakat hozzon létre, akárcsak a tavaszi hajtások.”

A kertek (összesen három) csak egy kis részét képezik a Kalkuttai Teréz Anya Központ 22 hektáros területének, és bibliai kifejezéssel élve egyfajta „hortus conclusus”-t (zárt kert) alkotnak. A betegek nem tévedhetnek el benne, mert az utak, bár szélesek és változatosak, körkörösek. Itt mindent a legapróbb részletekig gondosan megterveznek – nem azért, hogy „engedjenek” a betegségnek, hanem hogy kezeljék azt: a növényeket, a helyszínt, a térfelosztást, a kert típusát. Mindent Andrea Mati nemzetközi kerttervező tervezett.

„A legfőbb cél a betegellátás – magyarázza Roberto Ravazzolo. – Ez nem egy idősek vagy betegek otthona, ahol az Alzheimer-kóros embereket »parkoltatják« és egyszerűen csak ellátják. Elég ha csak annyit mondok, hogy a kert létrehozása előtt 480 kutatást végeztünk a témában: aprólékos felderítést végeztünk a helyszínen, és nagyon gondosan kiválasztottuk a növényeket, mert minden növénynek, minden fának meghatározott formájúnak, pontos fejlődésűnek kell lennie, még a fák árnyékának vetületét is külön-külön tanulmányoztuk. Az Alzheimer-kóros betegek számára ugyanis az árnyék ijesztő, rontja a megmagyarázhatatlan »fekete lyuk« érzését, amit az elméjükben tapasztalnak, és ami táplálja a szorongást és a depressziót.”

Jelenleg 138 különböző növényfaj van, és ezek mindegyike helyi. Valójában nem lehet olyan növényekből kertet tervezni, amelyek egy másik régióban élnek; figyelembe kell venni az éghajlatot, a napsütést, a páratartalmat és a talaj összetételét. Ráadásul ha a beteg ismer egy olyan növényt, amely a régióra jellemző, akkor nagyobb biztonságban érzi magát, mivel felismeri ezt a növényt, és még akár a gyermekkori emlékeit is visszanyerheti. Így a Veneto kertjeit és vidékét ellepő fikuszok és szil-, szamóca-, juhar-, cseresznye-, gránátalmafák felismerhető és ismerős környezetet teremtenek azok számára, akik elvesztették emlékeiket. Ugyanígy a kakukkfű, a zsálya, a babér, a rozmaring is fontos kognitív emlékeztető. A növényválasztás alapvető fontosságú az emlékezet szempontjából.

A kertekben a betegek bármikor sétálhatnak, időbeosztás nélkül, aki álmatlanságban szenved, akár éjjel is, egyedül, önállóan vagy a személyzet kíséretében: a betegek teljesen szabadon élvezhetik a kerteket. Az illatos fűszercserjék alatt vagy a szamócafák között a rokonokkal és barátokkal találkoznak, üldögélnek a szabadban, művelik a kertet és a virágokat, illetve vannak szervezett programok is, mint a zeneterápia, kertészkedés, szenzoros tevékenységek. Még kerekesszékben is lehet kertészkedni, köszönhetően az ülőmagasságig megemelt magaságyásoknak.

„Ha ezekre a kertekre gondolok, nem tudok nem arra gondolni, amit Ferenc pápa írt a Laudato si’ enciklikában. Az ember maga is része a természetnek – mondja Roberto Ravazzolo. – Néha úgy gondolunk a természetre, mint ami idegen az embertől, aminek az ember csak szemlélője, de ne felejtsük el, hogy mindannyian részesei vagyunk Isten teremtő szeretetének, amely életet ad mindennek. A természet adta lehetőségek révén képesek vagyunk gondoskodni a betegekről, akikről túl gyakran megfeledkeznek, vagy csak a családtagok szerető, de embert próbáló gondoskodására vannak bízva. Itt, a Teréz Anya Központban látjuk, hogy az ember és a környezet között létrejött sikeres egység, amelyről a Szentatya beszél, megvalósul, sőt a gyógyító hatás jeleit látjuk.”

Gondoskodás, törékenység, közösség – ez az a három kulcsszó, amely a projektünk jellemzője, és közvetlenül Ferenc pápa enciklikája nyomán – hangsúlyozza Melendugno doktor. – És amikor közösségről beszélünk, nem csak a személyek közösségére utalunk, hanem a növényekére is. A növényeknek, amelyek a terápiás kertben vannak, képeseknek kell lenniük az egymással való együttélésre, és kedvező környezetet kell biztosítaniuk betegeink és vendégeink számára.”

A terápiás kert valóban minden szempontból egy sajátos egészségügyi létesítmény. Nemcsak a betegek, hanem az ott dolgozó személyzet, és nem utolsósorban a családtagok számára is jótékony hatású. A terápiás kert projekt „előfutár akar lenni, példát akar mutatni az életminőség konkrét megváltoztatására az idősek és betegek számára fenntartott gondozóintézetekben” – zárta Roberto Ravazzolo lelkipászor.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége alapján (hj) / Magyar Kurír