Csak egészség legyen!?

0
359
Illusztráció: tengr.ai

Csak egészség legyen, fogalmazzuk meg gyakorta belső vágyunkat és a jókívánságot mások számára. Könnyen belátható, hogy az egészség miért foglal el ilyen fontos helyet az életünkben. A fizikai jóllét kihatással van életünk minden területére, így ha az egészségünk csorbát szenved, ha betegek leszünk és fájdalom gyötör bennünket, akkor az kihat a cselekvőképességünkre. Ha betegek vagyunk, orvoshoz kell menni, gyógyszert kell venni, ami pénzbe kerül, megtapasztaljuk a kiszolgáltatottságot, fájdalom, láz jelentkezhet, ami levertséghez, ingerlékenységhez, türelmetlenséghez vezet, ami konfliktusok forrása lehet, cselekvésképétlenné válhatunk, ami a teendők felgyűlésével, a munka elmaradásával jár együtt, és a közösségi életből is kimaradunk. Nem csoda hát, ha a betegséget messziről elkerülnénk. És bár van, hogy ehhez bizonyos eszközök a rendelkezésünkre állnak (megfelelő tisztálkodás, egészséges étkezés…), sok esetben mégsem rajtunk áll, nem tudjuk kontrollálni, hogy egy vírusos vagy bakteriális fertőzést elkapunk-e vagy sem, hogy rákosok leszünk-e vagy sem. A kontroll hiányában így marad a címben is megfogalmazott vágy, kívánság. Még maga Jézus is a Getsemáne-kertben így fohászkodott: „Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely…” (Mt 26,39).

A betegség és fájdalom mégis az életünk része. A lourdes-i Szűzanya liturgikus emléknapja, február 11-e a betegek világnapja a katolikus egyházban, amit II. János Pál pápa rendelt el 1992-ben. Arra emlékeztet bennünket, hogy nem kizárólag mi vagyunk az életünk urai, hogy rajtunk kívülálló tényezők, létezők is komoly hatással vannak rá. A betegség, a megélt szenvedés szembesít határainkkal, végességünkkel. Aki megtapasztalja az irányítás elvesztését és ezzel szembenéz, az visszavesz az elbizakodottságából, gőgjéből, alázatosabbá válik. Amíg az ember jól van, az élete többé-kevésbé jól alakul, addig akár boldognak lennie és szeretnie is könnyű. Amikor viszont nehézre fordulnak az idők, akkor mutatkozik meg igazán, hogy mi van a mélyben. Komoly próbatétel, amire az ember előre biztosan nem tudhatja még a maga válaszát sem, míg meg nem tapasztalja a gyötrő fájdalmat.

Ugyanakkor a világnap arra is emlékeztet, hogy a beteg embertársainknak nyújtsunk segítő kezet, töröljük le homlokukról a verejtéket, gyengéden forduljunk oda hozzájuk. Akár mi vagyunk betegek, akár a szeretteink, el tudunk jutni a jézusi kijelentésig, amivel a Getsemáne-kertben folytatta a fohászát? „…de ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!” (Mt 26,39).

Szász István Szilárd

Az írás megjelent a Vasárnap 2024/6-os számában.