Sokan úgy érzik, hogy minden, ami régi, ó, az kidobandó, és az évek váltakozásával feltétlenül újat kell hozniuk az életükbe. Pedig nem baj, ha valaki hátra is tekint, nem baj, ha valaki a múltjáról értelmes dolgokat meg tud fogalmazni, nem baj, ha magával hoz dolgokat, amelyeket, mint egy kabátot, nem tud levetni magáról.
Két Sepsiszentgyörgyről indult férfi, a katolikus Szénégető István, aki színész szeretett volna lenni és pap lett, valamint a református Keresztes Attila, aki lelkésznek készült és színész, majd rendező lett, az életükről, metszéspontokról beszélnek úgy, hogy a szóba kerülő témák nézőt is bevonják, ő is a párbeszéd részének érzi, érezheti magát. E rész címe: Évek határvonalánál.
