† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből
Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon.
Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, vagy éjfélkor; kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33–37
3 hét, 22 nap, 528 óra, 31 680 perc, 1 900 800 másodperc – ha nagyon precízek szeretnénk lenni – pontosan még ennyi idő van karácsonyig, amelyre mindannyian készülünk. Mert valamiképpen a mai nappal várni akarjuk a jobbat, reménykedni és hinni, engedni, hogy lemondásaink és áldozatvállalásaink által emberarcunk megszépüljön, törekedni a jóra, a szépre, mert Urunkra várakozunk. Ennek jeléül adventi koszorúinkon meggyújtjuk sorra a gyertyákat, amelyek az örök reményt jelképezik számunkra, s amelyek fényében sütkérezve megmelegszik szívünk-lelkünk. Mert az adventi szent idő lehetőség, hogy méltón tudjunk készülni, majd pedig fogadni az élet Urát, aki – értünk – a teremtett világban testet ölt karácsony éjszakáján. És nemcsak az emberi kéz alkotta jászolban, hanem a hűvös, megkeményedett – Isten alkotta – emberi szívekben is lakást akar venni. S éppen ezért készületünk elején a gyertya lángja szelíden figyelmeztet: „virrasszatok, legyetek hát éberek”, mert eljön a Messiás.
De mit jelent számunkra mindez, illetve milyen karácsonyra készülünk mi, 21. századi Krisztus-követők? Tudnunk kell, hogy kétféle karácsony létezik, az egyik akartunkon kívül az éjszakák és a nappalok rendszeres váltakozásával közeledik felénk: ajándékokkal, karácsonyfával, megterített asztallal, pihenéssel, gondtalansággal. Mi tagadás, szép ez, sőt mi több, lélekemelő, hiszen mindannyian őrzünk lelkünk mélyén egy-egy ilyen régi-közeli karácsonyi emléket. De valljuk be őszintén, hozott-e életünkbe minőségi változást egy-egy ilyen karácsonyi élmény? Lelkünk (és életünk) tisztult-e meg igazán egy betlehemi csillagos éjszakán? Lettünk-e új vagy jobb emberré a karácsonyfa izzóinak fényében? A másik karácsonyt nem hozza el a naptár, csak a bennünk megszülető és tettekben megnyilvánuló akarat. E karácsony, az Úr Jézus bennünk való megszületése nem békét, nem nyugalmat, nem pihenést hoz, hanem fegyvert, belső harcot és állandó munkálkodást. Mert az Úr Jézus nem kényelmes vendég, mert ő mindent megkövetel tőlünk, s mindennek alapja az örök érvényű karácsonyi üzenet: a cselekvő szeretet. Ez hát a kétféle karácsony, és most az adventi szent idő kezdetén választhatunk: melyiket várjuk most, a hideg téli napokon? Hogyan és melyikre készülünk nap mint nap? Mit várunk mi az ünneptől, és mire gondolunk a mai napon, amikor az első gyertyát meggyújtjuk? Miénk a döntés, hogy miként akarjuk készületünket elkezdeni, szépen fogalmaz XVI. Benedek pápa, aki azt mondja, „advent csodás feladata, hogy felélesszük magunkban a jóság emlékeit és kinyissuk a remény kapuit”.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/49-es számában.
