A Temesvári Római Katolikus Egyházmegyéből érkezett a nagyváradi püspöki kápolna búcsúünnepének idei szónoka. Király Árpád arad-ségai főesperes-plébános a missziós tanítványság fontosságát emelte ki az elmélkedésében, a saját személyes életéből vett példákkal is.
A Borromeo Szent Károly tiszteletére szentelt püspöki kápolna búcsúünnepét tartották november 6-án délelőtt. A szentmise főcelebránsa Böcskei László megyés püspök volt, aki hangsúlyozta, hogy a védőszent példáját követve, illetve az ő közbenjárását is kérve tudunk hűségesen, kitartóan és odaadóan szolgálni ott, ahová a jóságos Isten küldött bennünket, hogy éljünk és ellássunk bizonyos feladatköröket. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az oltárkép is azt ábrázolja, ahogyan a püspök egy nehéz és válságos időszakban, amikor pestisjárvány pusztított Milánóban, találta fel magát úgy, hogy a kereszt alá vonult, hogy Isten kegyelméből megerősödjön Jézus közelében, aki az út, az igazság és az élet.
Arról is beszélt a váradi egyházmegye főpásztora: annak idején kenyérbéllel tisztították meg a kápolna falait a rárakodott piszoktól, s néha Isten teremtményeiként nekünk is szükségünk van arra, hogy az áldozatainkkal megtisztítsuk önmagunkat a világ ránk rakódott szennyétől, hogy ismét feltárulhasson Isten alkotásának csodálatos szépsége. Felidézte, hogy néhány évvel majdnem beszakadt a kápolna egének, vagyis a mennyezetének egy sarka, s a szakemberek közbeavatkozására volt szükség ahhoz, hogy megelőzzék a megfelelő időben a katasztrófát. Összefogással sikerült elhárítani a bajt, sokszor tehát mi is össze kell fogjunk azért, hogy együtt imádkozva megmentsük a nagybetűs eget, fogalmazott Böcskei László.
Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből hangzott el, a jó pásztorról szóló példázat.
Elmélkedésében Király Árpád arad-ségai főesperes-plébános megjegyezte, hogy még soha sem prédikált püspöki kápolnában, de életének fontos eseményei fűzödnek püspöki kápolnához. Kilencedikes korában Gyulafehérváron az ágya a püspöki kápolna mellett volt, s érezte a falon keresztül, hogy ott van velük Jézus. 1982 őszén ott, abban a püspöki kápolnában szentelték diakónussá, mely komoly nyomot hagyott a lelkében. Később, 1983 augusztusában pedig a püspöki kápolnában könnyes szemmel térdelt az oltár előtt mielőtt magyar missziós papként kezdett volna szolgálni a temesvári egyházmegyében, melyhez mindmáig tartozik.
Tanúságtételre és missziós tanítványságra ugyanis minden időben és mindenhol szükség van — Borromeo Szent Károly is imádkozott, vigasztalt, gyóntatott és betegeket ápolt, miközben mindvégig bizonyságot tett az Úrról. És ugyanígy napjainkban is képviselhetjük mindenhol Istent, mint a szerető szolgálat tanúi. Alkalmazkodva az egyszerű emberekhez, missziós területet lehet akár még egy focistadion is, magyarázta Király Árpád, elmesélve, hogy ő például rendszeresen kijár az UTA labdarúgócsapat mérkőzéseire, sőt, bérlete van, s azt tapasztalja, hogy körülötte nem káromkodnak a drukkerek.
Nem mindig könnyű ez az út, de nem vagyunk egyedül, mert égi édesanyánk, a Szűzanya is velünk van, rá mindig számíthatunk, nyomatékosította az arad-ségai főesperes-plébános.
Kép és szöveg: Ciucur-Losonczi Antonius
