† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből
Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta:
Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.
Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű – és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25–30
Fáradtság. Kimerültség. Elgyengülés. Erőtlenség. Fásultság. Hajszoltság. Elcsigázottság és még megannyi más tünet, amely jelentkezik – néha időnap előtt – és mindennapi éltünkben is kifejti negatív hatásait mind fizikai, mind lelki téren. El- és megfáradni valamiképpen hozzátartozik embervoltunkhoz, a jól végzett munkát felüdítő pihenés szokta követni. Ám számos esetben mégis akarva-akaratlanul erőt vesz rajtunk a gondterheltség, a fásult fáradtság és az önmagát és másokat fel- és megemésztő közömbösség. Valahogy így élünk át és túl napokat és heteket, mert elfelejtjük azt, hogy nem szabad két végéről égetnünk életünk, hitünk gyertyáját, mert előbb-utóbb elfogyunk testi és lelki szinten egyaránt.
Saját mindenhatóságunk látszatának feladása nagy szabadsággal ajándékozhat meg minket, hiszen ahogy a mai evangélium is mutatja, csakis az Atya az, aki mindent tökéletesen birtokol, és amit nekünk is át- és megad, hogy a mellettünk lévő és élő embereket hozzá még közelebb vonzhassuk. Mégis talán a túlhajszoltság, a mindennapos harcok és sárdobálások felemésztik erőinket, és így nem leszünk képesek Isten eszközeiként őt és a ránk bízottakat szolgálni.
Farkastörvényű világunkban, ahol a társadalmi megbecsülés, az anyagi biztonság, az erőteljesebb vélemény fontosabb, nem könnyű megélni gyengeségünket, azt, hogy Isten úgy látta jónak, hogy a kicsinyek, a gyengék, az erőtlenek kapják meg ajándékainak bőségét. Valljuk be őszintén, világunkban nem könnyű és nem kifizetődő gyengének, erőtlennek látszani, mert az erősek eltipornak, a hatalmasok átgázolnak mindenen és mindenkin. Mégis az isteni logika azt kéri tőlünk, hogy bízzuk rá magunkat a Mennyei Atyára, aki „fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,45).
Ez az egyetlen és „kifizetődő” út nekünk, Krisztus-követőknek, hogy Mesterünket – gyarlón és bűnösen – szolgálva bár, de kitartunk a mindennapos harcok és megpróbáltatások közepette, hiszen ezért élünk, hogy Istennel járjuk végig életünk minden napját, és eközben hitet és reményt sugározzunk, hogy igenis érdemes élni, Krisztus-követőként a Mestert követni és a ránk bízottakat hozzá vezetni.
Ehhez azonban óhatatlanul hozzátartozik, hogy a Mester lábánál időzzünk, hogy nála keressünk vigaszt erőtlenségünkben, örömöt nehézségeink közepette, igazi erőt megpróbáltatásaink és kísértéseink leküzdéséhez, mert csak így élhetünk szabadon, örömmel és szeretettel a mindennapokban Istenünk dicsőségére és embertársaink javára.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/28-as számában.
