A szinódus európai szakasza: egymás kölcsönös meghallgatása

Csiszár Klára, a záródokumentumot előkészítő nemzetközi szerkesztőbizottság tagjának előadása

1
869
Fotók: Szász István Szilárd

A történelem a szemünk előtt történik: Ferenc pápa kezdeményezésére a püspöki szinódus 16. rendes közgyűlését egy világméretű szinódusi folyamat előzi meg, amelybe komolyan bevonják a helyi egyházakat, sőt, még az egyháztól távolmaradókat is, hogy valódi helyzetképet kapjunk a kihívásokról és a gyümölcsökről, lehetőségekről egyaránt. Februárban Prágában tartották az európai kontinentális szakasz gyűlését. Csiszár Klára, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Kara doktori iskolájának doktorátusvezetője abban a kiváltságban részesült, hogy tagja volt annak a hat tagú nemzetközi szerkesztőbizottságnak, amelyik összeállította az európai gyűlés záródokumentumát. A szinódusi folyamatról, saját tapasztalatairól mesélt június 6-án, kedden este a teológia kar Márton Áron-termében összegyűlt érdeklődő közönség számára Világszinódus. Felismerések, feszültségek, következtetések címmel. Az előadó korábbi, a témáról szóló írását ITT olvashatják.

Az egyház állandóan alakul, hangzott el az előadás során, így a szinodális kezdeményezés, a szinodális egyház nem korlátozódik a meglévő intézményekre, túlmutat azokon. Éppen ennek a változásnak, formálódásnak köszönhetően a szinódusi folyamat nem is fog befejeződni. Csiszár Klára Tomáš Halík Templeton-díjas cseh katolikus pap, vallásfilozófus és -szociológus szavait idézve emlékeztetett a kereszténység dinamikus jellegére. „Az egyház mint az úton járók közössége egy élő test, egy élő szervezet, ami azt jelenti, hogy mindig nyitott, átalakuló és fejlődő. A szinodalitás, a közös út (syn-hodos) állandó nyitottságot jelent a Szentlélek előtt, Isten Lelke előtt, aki által a feltámadt, Krisztus él és munkálkodik az egyházban. A szinódus lehetőséget ad arra, hogy közösen hallgassuk, mit mond a Lélek napjaink egyházának” – visszhangozta az előadás Tomáš Halík gondolatait.

Az egyház szinodális arcához hozzátartozik egymás kölcsönös meghallgatása, „amelyben mindenkinek van mit tanulnia: a hívő népnek, a püspöki testületnek, a római püspöknek…” A kölcsönös meghallgatás szellemében tartották Prágában az európai kontinentális szakasz gyűlését, ahol szabad volt a véleménykülönbségek megfogalmazása. A szinódus működési elve, hogy a feszültségeket nyíltan kell vállalni, nem szabad a szőnyeg alá seperni azokat, meg kell vizsgálni a nyílt sebeket, hogy gyógyírt, vagy bár enyhülést lehessen rájuk találni. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) 39 tagjának 4-4 delegátusa volt jelen személyesen a prágai gyűlésen, a delegációk 6-6 percben számoltak be az egyházmegyéik felismeréseiről, feszültségeiről és a prioritásokról. Minden negyedik összegzést követően egy perc ima, éneklés következett, ami a lelki ráhangolódást segítette, ugyanakkor Csiszár Klára szerint ennek is köszönhető, hogy a feszültségek ellenére senki sem hagyta el a szinódusi aulát.

Folyamatos a visszacsatolás és a párbeszéd

A szinódus minden szintjén nagy jelentősége van a folyamatos visszacsatolásnak, amelyben újból és újból megkérdezik a helyi egyházak véleményét, kikérik a visszajelzésüket, hogy valódi párbeszéd alakuljon ki a részegyházak és a világegyház között. Ugyanilyen visszacsatolás történt az európai gyűlést megelőzően is, az egyházmegyék a megkapott kérdések, szempontok szerint fogalmazták meg a visszajelzésüket. A záródokumentum, amelynek összeállításába az előadó, Csiszár Klára is bekapcsolódott, ezen visszajelzéseknek az összesítése, azok lejegyzése. Ilyenképpen nem interpretáció, nem az elhangzottak értelmezése, nem teológiai reflexió, sokkal inkább egyfajta jegyzőkönyv, ami magán viseli a delegációk sokszínűségét, eltérő egyházképét és tapasztalatát.

Az európai szinódusi záródokumentum 95 pontja négy fő részből áll. Az első rész összefoglalja a szinódusi gyűlés résztvevőit és munkáját, az egyház helyzetét Európában. A második rész hét releváns pontban foglalja össze azokat a dolgokat, amelyek inspirálják az európai helyi egyházakat. Ezek között kiemelt szerepe van a Krisztushoz való folyamatos visszatérésnek, a közös keresztségi méltóság újrafelfedezésének, a missziónak, a párbeszédnek, a nyílt sebek kezelésének és az előítéletek leküzdésének. Különös figyelem irányul a családokra, a nőkre és a fiatalokra. Kiemelt szempont, hogy a szinodalitás strukturálisan beépüljön az egyházba a meghallgatás, a lelkek megkülönböztetése, az egyházjog továbbfejlesztése, a klerikalizálódás kísértésének a levetkőzése által. A harmadik rész a kérdéseket és perspektívákat foglalja össze, amelyekkel a helyi egyházak állnak a szinodalitás kihívásai előtt. Az egyházak küzdenek az igazság és az irgalom, a hagyomány és az aggiornamento (az egyház II. vatikáni zsinaton elindított megújulásának a megjelölése) szembenállásával, a liturgia körüli feszültségekkel (nem megfelelő nyelvezet, homília minősége…), a misszió megértésének kihívásával, hangsúlyozzák mindenki társfelelősségét, a szolgálatok és karizmák sokféleségét, keresik a hatalom gyakorlásának az útjait egy szinodális egyházban, az egységet a sokféleségben, a harmóniát a helyi és az egyetemes között. A negyedik rész a perspektívákat és prioritásokat foglalja össze, amelyben foglalkoznak az egyházi szolgálatok kérdésével (felszentelt és nem felszentelt), a szinodális hatalomgyakorlás formáival. Téma a konkrét és bátor döntések meghozatala a nők egyházon belüli szerepéről és a nők nagyobb mértékű bevonásáról minden szinten, a döntéshozatali folyamatokat illetően is. A liturgia körüli feszültségek megfontolása is fontos szempont, tudatosítják, hogy Isten népét fel kell készíteni a szinodalitásra, illetve szükséges a misszió értelmének megújítása. Fontos, hogy az evangéliumot visszahozzuk az emberek életébe, megtalálni egy olyan nyelvezetet, amely képes a hagyomány és a naprakészség ötvözetének megfogalmazására, de mindenekelőtt képessé teszi az egyházat arra, hogy együtt járja az emberekkel az utat, miközben nem csupán róluk vagy hozzájuk beszél, hanem meghallgat.

A szinódusi folyamatban történelmi jelentőségű, hogy a szinódusi testület 70 nem püspöki taggal egészül ki, akik az Isten népe különböző csoportjait képviselik és szavazati joggal rendelkeznek majd. Ezen új tagok fele nő lesz, illetve a fiatalok jelenléte is fontos szempont lesz.

Az előadó korábbi, a témáról szóló írása:

1 HOZZÁSZÓLÁS