A gyergyói Szent István Ereklyéinek Átvitele templomban negyvenöt gyermek először járult szentáldozáshoz. Az nagy élményhez vezető út egészéről szól Pongrácz Tímea, a városi jegyeskurzus szervezője, családpasztorációs munkatárs személyes hangú beszámolója.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/GIRO0652-scaled.jpg)
Eljött a várva-várt nap, május 14-e, amikor a Szent István Ereklyéinek Átvitele templomban negyvenöt tiszta lelkű, ragyogó tekintetű gyerek először járulhatott szentáldozáshoz. Ezt az eseményt, természetesen, megelőzte egy majdnem egy éves felkészítő, ahol a gyerekek hitigazságokat tanulhattak meg, élményekkel gazdagodhattak, egy kicsit közösséggé formálódtak. Nálunk a plébánián, két év kihagyás után, ettől a tanévtől újra kétféleképpen zajlik a gyerekek felkészítése. A plébániai hitoktatás mellett a gyerekek kis csoportokban (6-8 fő) családokhoz is járnak, aminek a szerepe az, hogy különböző témákat, szentírási részeket, imamódokat átbeszélve megtapasztalhassák a közösséget, annak megtartó erejét, az együvé tartozás élményét.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/GIRO0896-scaled.jpg)
A plébániai oktatást Keresztes Zoltán plébános két önkéntes munkatárs segítségével tartja. Ezeken az alkalmakon átvesszük és megbeszéljük a gyerekek szintjének megfelelően a tízparancsolatot, tanulunk a hét szentségről, az egyház öt parancsolatáról – mindezt úgy, hogy nagyon sok példával, történettel még érthetőbbé tesszük számukra. Természetesen itt is törekszünk megtapasztaltatni velük a közösséget, a gyerekek is szót kapnak, bátran kérdezhetnek, hozzá szólhatnak a témákhoz, hála Istennek meg is teszik. Ugyanakkor szoktunk velük játszani, nagyon sokat énekelni, ami ugyancsak nagy élmény számukra. Nagyon sokszor a felkészítések alatt rácsodálkozom arra, hogy mennyire jól munkálkodik a jó Isten a gyerekek lelkében. Mindig örömmel és hálával tölt el, amikor tanúja lehetek annak a csodának, ahogy a gyermeki lélek megnyílik, fejlődik, ráérez a jó Istenre.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/GIRO0714-scaled.jpg)
Mivel a felkészítő nagy része az Eukarisztiával való találkozásról szól, ezért egy alkalommal be szoktuk vinni őket a templomba, szentségimádásra. Ilyenkor, az oltárt úgy készítik elő, hogy az Oltáriszentség kihelyezése után a gyerekek szemmagasságában legyen. Ezt azért tartjuk fontosnak, hogy könnyebben tudjanak ránézni Jézusra. Minderre felkészítjük a gyerekeket, bátorítjuk, hogy merjenek oda térdelni Jézus elé, és köszöntsék őt.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/GIRO9914-scaled.jpg)
Nagyon mély és szép pillanatok ezek, azt tapasztaljuk, hogy a gyerekek többsége megérez valamit ebből a nagy titokból. Nagyon sokan úgy távoznak, hogy olyan jó volt, valami más volt, nagy öröm van bennem…
Talán a szentgyónás a „legizgalmasabb” rész az egész témakörből. Itt tapasztalunk először félelmet a gyerekek többségében. Előkerül a szégyenérzet, mi van, ha a pap leszid, elmondja a bűneimet, más szemmel néz rám stb. kérdésköre. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy jól megértsék a gyerekek, hogy igaz, hogy a pap ott van, de az ő személyén keresztül Istentől jön a feloldozás, az irgalom. Nehéz nekik ebben a korban ezt még megérteni. Éppen ezért szoktunk megmutatni számukra egy nagyon erőteljes képet, meghíva őket arra, hogy csak nézzék jól meg, aztán amikor mindenki megnézte, mondják el, hogy mit láttak.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/GIRO0916-scaled.jpg)
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/GIRO0804-scaled.jpg)
Élmény számomra/számunkra, hogy a kicsi lélek mennyi mindent, minden lényeges dolgot meglát, megért, elfogad a kép hatására.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/GIRO9955-scaled.jpg)
Az elsőáldozási szentmise gyönyörű volt, kezdve a bevonulás pillanatától egészen az áldásig. A gyerekek nemcsak szemlélői ennek az eseménynek, hanem aktív résztvevői is. Hálásak voltunk azért is, hogy habár az utolsó napokban lebetegedett a plébános úr, mégiscsak velünk ünnepelhetett, és hogy Jánossi Imre tisztelendő úr, annak ellenére, hogy nem nagyon ismerte a gyerekeket, nagyon szépen összefogta és koordinálta az egész eseményt. Személy szerint egy kicsit a mennyországot éltem meg, amikor a gyerekek csengő hangja egyszerre megszólalt, mind a gitáros énekek, mind a kántor úr által vezetett énekek alatt, ahogy jelen voltak a szentmisén, ahogy bekapcsolódtak. A szentáldozás pillanatában, látva az ő vágyakozó arcukat, összeszedettségüket, nagyon elérzékenyültem és nagyon hálás voltam a jó Istennek, hogy részese lehettem ennek az élménynek.
A szentmise után több szülő és résztvevő elmondta, hogy annyira mély, annyira szép volt, más volt, valamit megéreztek…. Én azt mondom, nem valamit, hanem VALAKIT! Istennek legyen hála mindenért!
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/kiralyi_gyermek_vagyok_en.jpg)
Ui. Pár nappal később újra találkozva a gyerekekkel, feltettük nekik azt a kérdést, milyen volt az első szentgyónás, illetve mi volt a legszebb a szentmisében? Íme, néhány a gyerekek válaszaiból.
Az első szentgyónásról: – nagyon izgultam, még a lábaim is remegtek – de rájöttem nem kellett volna – féltem, hogy a papbácsi le fog szidni, de mikor bementem és ránéztem, ez teljesen megszűnt – nagyon felemelő érzés volt megtisztulni – megkönnyebbültem – érdekes volt – boldogabb voltam.
Az elsőáldozási szentmiséről: – jó volt, nagyon jó – tetszett, ahogy bevonultunk – izgultam – örültem, hogy felvehetek még egy szentséget – ügyesek voltunk, nagyon sokat és szépen énekeltünk – meghatódottak voltunk – MAGUNKHOZ VEHETTÜK JÉZUS TESTÉT ÉS VÉRÉT.
Élményeiket tovább bonthatták a Székelyföld televízió és az Itthon közösen a holnapért-alapítvány stúdiójában, ahol egy egész stáb hallgatta lelkesedéssel, ahogyan életük legszebb találkozásáról mesélnek.
![](https://romkat.ro/wp-content/uploads/2023/05/WhatsApp-Image-2023-05-17-at-18_46_57.jpeg)
Az itt készült felvétel hamarosan minden közösségi platformon megtekinthető lesz. Tanuljunk gyermekeinktől, főként azt a vágyat, ami a jó Istenre mutat.
Pongrácz Tímea