A Kossuth téri pápai szentmise műtárgyairól

0
719

A Kossuth téri pápai szentmise liturgikus terének kialakítása során a másfél évvel ezelőtti budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) idejére készített vagy az akkor használt tárgyak egy része újra megjelent, míg mások erre az alkalomra kerültek elő.

A Tóth Attila asztalosmester műhelyében 2021-ben készült oltár és ambó egy raktárban várta az újbóli felhasználás lehetőségét. Ugyanabból a fehérre festett fenyő alapanyagból gyártották a húsvéti gyertyatartót Zalavári Tibor Kálmán terve alapján. A pódium hátsó falán most is egy feszületet láttunk, amely több mint három méter magas.

Az esztergomi Érseki Papnevelő Intézet kápolnájának előterében sok kispap látta évtizedek óta nap mint nap ezt a 18. századi alkotást. Pusztavacsi keresztnek nevezik, mert 1970-ben a Keresztény Múzeum egy öt évvel korábbi kiállítási kölcsönzést követően – az ottani, illetékes püspökség engedélyével – megvásárolta a falu templomából a muzeális értékű fafaragványt. 1987-ig a budavári Nagyboldogasszony-templom kiállításán szerepelt, ahonnan a múzeum a szemináriumi elhelyezés érdekében kérte vissza. A rendelkezésre álló adatok szerint Pusztavacsra Edelényből került a műalkotás. Eredetileg festett lehetett, de a festést később eltávolították, és a felületét az alapanyaghoz illeszkedő, áttetsző, barnás árnyalatokkal festették át. Szakács Márton restaurátorművész a rendelkezésére álló rövid idő alatt a corpust letisztította, a feltűnő felületi hibákat óvatosan tömítette, javította a megfelelő esztétikai érték helyreállítása érdekében.

Az esztergomi Bakócz-kápolna kegyképe immár másodszor tette jelenvalóvá Ferenc pápa előtt a Szűzanyát. A restaurálást két évvel ezelőtt Szakács Márton és Lukács Balázs végezte. A kép eredetéhez több helyi legenda is fűződik, de biztosan csak azt állíthatjuk, hogy a máriapócsi kegykép másolata, mely talán a 17. század utolsó éveiben készülhetett, és első hiteles említései csak a 18. század elejéről ismertek. Az esztergomi vár területén állomásozó magyar katonaság és a török uralom után visszatérő világi papság, a szerzetesek és a hívek körében igen nagy tisztelet övezte. Fémborítással látták el, és megkoronázták. Az 1000 táján alapított Szent Adalbert-székesegyház épületének emlékét őrző gyönyörű reneszánsz kápolna oltárát díszíti napjainkban is.

A NEK idején is használt misézőkehely mellé a liturgia előkészítői idén egy másik hasonlót is kértek, hogy Erdő Péter prímásnak és a szentatyának is rendelkezésre álljon egy-egy Ozsvári Csaba (1963–2009) által készített remek, részben aranyozott, ezüst ötvösmű. A főpásztor saját kelyhe mellé Filó Kristóf székesfehérvári egyházmegyés kanonok, plébános kelyhét kölcsönözték.

Az evangéliumoskönyv díszes tartója ugyancsak a hatvan éve született, fiatalon elhunyt mester alkotása. Az oltárkereszt – Ozsvári Csaba áltak készített talpaskereszt; fára erősített, ezüst motívumakkal díszített ötvösmű – a zugligeti plébániatemplomból származik.

A hat bronz oltárgyertya a pesti Avilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplomból származik. A Mátyás-templomból érkezett tömjéntartókat és füstölőket használták a szolgálattevők. A 17. századi ezüst körmeneti kereszt, a Simor János érsek (hivatalban 1867–1891) által megrendelt, ezüst kézmosó készlet mellett egyszerűbb kivitelű 20. századi misekancsókat, csengőket is láthattunk a Kossuth téri pápai szentmisén.

Kontsek Ildikó/ Magyar Kurír

Fotó: Mudrák Attila/Keresztény Múzeum

MEGOSZTÁS