Regula – útjelző, kötelék, identitás

0
1158

A ferences rend idén ünnepli regulájának, a Szent Ferenc által írt Regula Bullata jóváhagyásának 800. évfordulóját, mely egyben az egész nyugati szerzetességnek is nagy kincse. A ferencesek ünnepüket és örömüket megosztották más rendek tagjaival is. Április 22-én az egyházmegye regionális szerzetesi találkozójára az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek Sepsiszentgyörgyhöz közeli árkosi kolostorába hívtak meg minden szerzetest. Magyar Marietta Mirjam OP, budakeszi domonkos nővér beszámolója a találkozóról.

A találkozók célja az egymással való ismerkedés, kapcsolattartás, testvéri együttlét, melyben mindig helye van a lelki tartalomnak is. Az idei első találkozón a szociális testvérek, a segítőnővérek, az ágostonos apácák, a ferences testvérek, a pálos testvérek és a ferences harmadrendhez tartozó fogadalmasok vettek részt, akikhez Teréz anya nővérei is csatlakoztak a délután folyamán. A ferences jubileumi év kapcsán a regulák világának körüljárásával – amely minden szerzetes számára „evangélium és élet” – töltöttük el ezt a napot. A megérkezést, találkozást követően a falu templomában hallgattunk meg egy előadást, ezt alulírott Magyar Marietta Mirjam OP tartotta. A budakeszi domonkos nővérek közösségéből érkeztem (Árpád-házi Szent Margitról nevezett domonkos nővérek), ahol jelenleg újoncmesternőként szolgálok, a növendékek nevelésével foglalkozom. A saját reguláinkban, szabályainkban, karizmáinkban való elmélyedést, megújulást szolgálta Regula – útjelző, kötelék, identitás című előadásom. Reguláinkban, legyenek azok bármely korban születettek, két dolog kapcsolódik össze szervesen: a kapcsolat és a keret.

1) Kapcsolat, mert a szerzetes szabályozott élete elsősorban az élő Krisztus követése, a vele való személyes, mindent betöltő kapcsolat;

2) ugyanakkor ennek a követésnek a kánonjogi kerete is: az életszabályok megélése, elfogadása, parancsok vagy tiltások követése, erények összessége, egy sajátos életmód és életstílus, az életszentség különleges, egy-egy lelkiséghez kötődő útja. Ezek együttesen mutatnak a Krisztus-központúság felé.

Isten hívása radikálisan megérintett bennünket, s reguláink, szabályaink tartanak bennünket célirányban, segítenek bennünket az ő készséges rendelkezésére állni. Regulánk az az „apróbetűs rész”, amit a szerzetes magára vállal, amikor elköteleződik, miközben nem a betűt, hanem a Másikat nézi. Ezt a tekintetet fontos megtartani egész életünkben, s ebből fakad majd a szabályok jó megélése is. A külső formák ugyanis ezt a belső tartalmat akarják elősegíteni, megvalósítani szabadságban és kötelékben, egy olyan nyitott szeretetben, amely aztán megteremti a maga kötelezettségeit. Jézus sokszor tanít arról, hogy egyedül a törvény teljesítésével (habár ez elengedhetetlen) nem érhető el ez a mély kapcsolat, mert az evangéliumi életnek túl kell haladnia a törvényt, a szabályokat. Isten „abszolút ajánlatára” mi, szerzetesek, egész életünkkel válaszolunk, amikor az evangéliumi tanácsokat fogadalmakkal vállalva mintegy kikötjük magunkat hozzá, hogy ezt az egyszeri fogadalmat minden nap, hűségben megélve Isten kibontakoztassa bennünk ajándékát. Szabályaink így identitásunkat is meghatározzák, kialakítják, s ezáltal bennünk egy-egy rend egyedi lelkisége, karizmája is világosan felismerhető.

Közös ebédet követően egyénileg foglalkoztunk néhány kérdéssel, reflexiónkat kis- és nagycsoportban is megosztottuk, majd szentmisével zártuk ünneplésünket. Együttlétünkben, közös imánkban, beszélgetéseinkben azt is mélyen megtapasztaltuk, hogy mennyi élet van bennünk, és ezek mögött egy őszinte lelki egység is az erdélyi szerzetességben. A ferences, az ágostonos, a bencés regula, valamint az ignáci rendalkotmány és lelkiség találkozása volt ez, amely sokszínűségében az egy közös alap, az élő Jézus Krisztus felé mutatott.

Az egyedi és az egyemetes szépen összefonódott a találkozó folyamán, örömteli, gazdagító együttlétünkben. Hálás köszönetem az árkosi ferences nővéreknek!

Magyar Marietta Mirjam OP