Az emberek zajos világához, az izgő-mozgó állatok dinamizmusához képest a növények igencsak csendes és lassú teremtményei Istennek. Igencsak kevésszer hallgatjuk meg a növények sokatmondó beszédét, ritkán halljuk meg mondanivalójukat. Ha kicsit lelassulunk és odafigyelünk, sokat mesélnek nekünk Isten csodálatos teremtett világáról.
A Föld napja, amelyet világszerte április 22-én ünnepelnek, a Föld természeti környezetének a megóvására irányítja a figyelmünket. Elmélyülésre alkalmas „tanítást” adhat számunkra, ha a közelgő búzaszentelés egyik „főszereplőjét”, a búzát vesszük a kezünkbe, őt kérdezzük. A búzamag szó szerint és metaforikusan is magában hordozza az élet csíráját. Ha a fülünk helyett a szívünkkel, lelkünkkel hallgatjuk, rácsodálkozhatunk benne Isten teremtésére. A földbe vetett mag a megfelelő hőmérséklet, egy kis víz és fény hatására kicsírázik, gyökeret ereszt, szárba szökken, levelet növeszt, kivirágzik, termést hoz. Rendkívüli, ahogyan az élettelen anyagokból, a talaj ásványi anyagaiból, a vízből képes életet létrehozni. A fény energiáját felhasználva élő, lélegző növény jön létre. Erre a szenzációra az ember „tudománya” alkalmatlan. Az állatok és az ember a növényekkel ellentétben csak más állatok vagy növények elfogyasztásával képesek életben maradni, életet vesznek el, hogy élni tudjanak. A növény, a búza az élettelent is élővé teszi. A fotoszintézis során a napfény energiáját felhasználva a szervetlen anyagokból szerves anyagot hoz létre. Eközben az ember és a legtöbb élőlény számára nélkülözhetetlen oxigént termel. Ennek is mi csak fogyasztói, de nem előállítói vagyunk: ajándékba kapjuk a növényektől az életünkhöz szükséges oxigént. Amikor pedig a búza beérik, learatjuk, az életadó búzaszemeket leőröljük, lisztet készítünk belőle, amiből kenyeret sütünk. Az elfogyasztott kenyér révén a búza alkotóelemei beépülnek a sejtjeinkbe, a testünk részévé válnak. Az élet csírája bennünk él tovább, minket éltet.
A kutatók nemrégiben igazolták, hogy a növények hangosan „beszélnek”, a bajban levő, kiszáradó növények az emberi fül számára nem hallható frekvencián – de vannak élőlények, amelyek képesek érzékelni ezeket a hangokat! – jelzést adnak. A klímaváltozás aktív szereplőiként nyissuk ki fülünket és szívünket, hogy meghalljuk a növények, a búza néma kiáltását, és kapcsolódjunk be a teremtés megóvásába, védelmezzük a környezetet! Isten a növényeken keresztül adja számunkra az életet: ha élhetetlenné válik számukra a Föld, akkor számunkra is.
Az írás megjelent a Vasárnap 2023/17-es számában.
