Lelkigyakorlat ötvenen túl

0
700

Február 15. és március 22. között online lelkigyakorlatot tartottak a HIFA-Románia Egyesületnél Szénásy Anna SSS Lelkigyakorlat túl az ötvenen című könyve alapján. A lelkigyakorlat kísérői Benkő Adrienne és Nagy Lilla voltak.

Erdély és Magyarország különböző településeiről 12 lelkigyakorlatozó számára vált személyes tapasztalattá, hogy ,,az élet második fele” különösen alkalmas idő arra, hogy:

• önmagunkról, Istenről, az emberekről, a világról alkotott torz elképzeléseinket fokozatosan visszavonjuk, és a valóságot egyre inkább olyannak lássuk, amilyen;

• a valódi istentapasztalatunkra figyelve, neki hitelt adva engedjük gyógyulni Istenről alkotott hamis elképzeléseinket;

• a korábban ki nem alakult vagy éppen elutasított tulajdonságainkat befogadjuk, közel engedjük magunkhoz;

• saját gyengeségeink befogadása által képessé váljunk tágasabban befogadni a másféle embereket gyengeségeikkel együtt;

• megbocsátva magunknak, hogy tökéletlenek és esendők vagyunk, képessé váljunk másoknak is megbocsátni mindezt;

• megtanuljunk jobban megbízni a belső tapasztalatainkban, belülről vezetettekké váljunk, belenőjjünk a hiteles belülről fakadó életbe;

• jelenlétünk élettel telítetté, élettől áramlóvá váljon, miközben hétköznapi marad, ezáltal segítve másokat, hogy ráébredjenek a jelenlét érzékelésére, hogy jobban jelen legyenek önmaguk számára, és ebből fakadóan Isten és a többi ember számára;

• a hétköznapok egyszerűségében kibontakozzon életünkben a compassio, az együttérzés, részvét és irgalom.

Nagy Lilla: „Hatalmas ajándék volt számomra, hogy az online térben is élővé válhatott a Szénásy Anna SSS könyvében bemutatott lelkigyakorlat. Szervezőként és kísérőként újszerű tapasztalat volt úgy ott lenni az idősődő, betegséggel, fogyatékossággal élő embertársaim mellett, hogy ne csak a veszteségeik elgyászolásában érezzek együtt velük, ne csak ezek fájdalmát hordozzam együtt velük, hanem ott bábáskodhassak új identitásuk, új küldetésük születésénél. Forradalmi szemléletváltásnak látom úgy tekinteni a maradandó és gyarapodó veszteségekkel fémjelzett életszakaszokra, mint lehetőségre, amelyben az egyház és a társadalom számára is nélkülözhetetlen szolgálatra való meghívás születik a szenvedő emberek lelkében: az együttérző szív, amely magát Krisztust jeleníti meg a világban. Nem ismerek nemesebb hivatást világunkban – amelyben olyan gyakori, hogy elfojtuk másokban a lelkesedést, az új ötleteket, gyanakvással, cinizmussal, megkeseredéssel, vagy akár irígykedve tekitve rájuk –, mint az együttérzés tágas terét hordozni, amelyben minden életcsíra, legyen az bármely embertársunk lelkében bizalmat, bátorítást, szeretetet, melegséget kap bontakozni, növekedni, termést hozni. Lelki kísérőként ott állnom ennek a tágas térnek a bontakozásánál a lelkigyakorlatozók lelkében nemesebb minden más szolgálatnál. Hálás vagyok, hogy ezen lelkigyakorlaton (is) lehetőségem nyílt megtapasztalni ezt a csodát.”

Szemelvények a résztvevők tapasztalataiból

Isten az élet törékenységében lakozik, alázatos szeretetben. Gyerekkoromban az idős ember életét szépnek, békességesnek láttam, képzeltem. Aztán életem során megváltozott a kép. Kezdtem nem hinni e kor szépségében, békességében. A lelkigyakorlat újrafestette a képet a szívemben az idősödés koráról. Visszahozta a hitet az egykor elképzelt, szép, bölcs, békességes időskor lehetőségében. Mert: ha gyermeki bizalommal imáim terébe viszem sebeim, gyengeségeim, veszteségeim, kiteszem őket, magamat Isten átölelő, elfogadó szeretetének, irgalmának, lassan gyógyul a lelkem. Új élet teremtődik benne. Képes lehetek én is az elfogadó, megbocsájtó szeretetre magam és mások felé is. Megszülethet, fejlődhet az együttérző szívem. Teljesíthetem a feladatom, mely idős koromra is vonatkozik: hogy megjelenítsem Krisztust az együttérző szeretet által önmagam és mások felé. Köszönöm, hogy részt vehettem e lelkigyakorlaton, hálás köszönet kísérőimnek.”

„Nagyon tanulságos és mély volt a lelkigyakorlat. Második alkalommal vettem részt olyan lelkigyakorlaton, ahol szentignáci imamódokkal imádkoztunk. Nagyon jó imamegtapasztalásaim voltak. Mélyek voltak az igerészek, és az egyes hét témáinak a tanításai. Segítséget jelentett számomra úgy imádkozni a sebeimmel, hogy felidéztem a fájdalmamat, megkerestem, hogy mi az, amire vágyom, és a vágyamat Isten elé vittem. Ez volt számomra a lelkigyakorlat egyik fókusza. Több életeseményemmel imádkoztam így. És szeretnék még így imádkozni a jövőben is. A lelkigyakorlat végén imádkoztunk az együttérző szívünk bontakozásáért, ez mintha mindent elsimított, helyére tett volna bennem.”

„A nagyböjti lelkigyakorlatos út segített előre haladni az Istenbe vetett bizalom útján, ami az öregkor létkérdése. Segített vállalni a misztériumra hagyatkozás kockázatát. Hogy a kigúnyolt, megalázott, megfeszített Jézussal való kapcsolatom váljon a biztonságommá. Köszönöm mindazoknak, akik ehhez hozzájárultak.”

,,A lelkigyakorlat bátorságot adott a saját sérüléseimmel szembenézni és tovább vinni/dolgozni a gyógyulási folyamaton. A megosztott gondolatok tovább erősítettek abban a tudatban, hogy szükségünk van a lelki támogatásra – kísérésre 50/60/70 után is; sokat megéltünk, de kell a segítség és veletek, kísérőink, meg is kaptuk. Az egész hathetes sorozat nagyszerűen meg volt szervezve, kidolgozva az utolsó vesszőig, hanganyagok, a könyvből való idezetekkel ellátot anyagokkal, szóval kifogástalan. Nagyon remélem a könyv eljut Erdélybe is, mert egy nagyszerű eszköznek bizonyult, a ráépülő struktúra adott nekünk is egy vezérfonalat az önértékeléseinkben, elemzéseinkben a 6 hét alatt.”

„Hálás szívvel gondolok vissza az elmúlt hétre. Nagyon köszönöm a könyv írójának, Szénásy Annának, hogy gondolt ránk ötvenen túliakra. Sajnos nem ez az általános, hanem az, hogy adjunk, és szolgáljunk a fiatalabb generáció számára. Ehhez viszont rendben kell lennünk, tároló edényünket meg kell töltenünk. Sokat jelentett számomra hogy megadott szempontjaitok alapján imádkozhattam, szemlélődhettem az Úrral. Köszönöm a többi lelkigyakorlatozóknak az együttérzést és az őszinte tanuságtételüket. Tudják, mi ebben a korban már annak is örülünk, ha meghallgatnak minket. Nagyon nagy hiánypótló munka volt ez a könyv és a lelkigyakorlat. Igyekszem mihamarabb beszerezni a könyvet. És biztos vagyok benne, hogy sokszor a kezemben lesz.”

„Hálás köszönet, hogy részt vehettem a lelkigyakorlaton. Első volt, de biztos nem az utolsó. Nagyon sokmindent kaptam magamról és azt, hogy hogyan juthatok közelebb a jó Istenhez! Mélyen elgondolkoztatott, és utat mutatott a további életvezetésemben. Külön köszönöm a Szénássy Anna írásait, melyek lelkem mélyét érintették, emelve a szívetekből jövő felolvasasással. Nagyon hálás és boldog vagyok hogy részese lehettem!”

„Ötvenen túl lelkigyakorlaton részt vettem. Igaz még nem vagyok annyi, de nagyon sok nehézség van az életemben. És nagyon jó volt Isten jelenlétét felfedezni. Az életemre vissza tekinteni. Hogy Isten mindig jelen volt az életemben. Együtt szomorkodott velem, örült velem és támogatott. Egy áldott idő volt. Akik Istent szeretik, minden javukra válik.” „József Attila szép sorait szeretném idézni: Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat. Légy egy fűszálon a pici él S nagyobb leszel a világ tengelyénél. Ami igazi hitvallása. Amit tanultam az, hogy a közösen vitt teher könnyebb, a bizalom, és hogy ajánljuk fel fájdalmainkat, sebeinket Istennek, és gyógyulásra lelünk! Köszönök mindent kísérőimnek és a lelki gyakorlatozó csoportnak!”