A magyar kultúra napja

0
105
Ablakok a gyulafehérvári püspöki palotán. Fotó: Bodó Márta

Január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát.

Az emléknapot 1989. óta ünnepeljük, és az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk hagyományainknak, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.

Egyházi körben kiemelten ünnepeljük, hogy a kulturális kincsek őrzésében, továbbadásában egyházi közösségeink szerepe kiemelten fontos, az írásbeliség központjai voltak a hiteleshelyek, a kultúraőrzés a kódexmásoló szerzetesek műhelyeiben történt. A rendszeres oktatás, az iskolai hálózat is egyházi körből nőtt ki.

Janus Pannonius, a latinul alkotó első magyar költő elsősorban művelt klerikus, püspök volt. Temesvári Pelbárt prédikációs könyve messzi országokban is megbecsült, közkedvelt olvasmány. A magyar bencés mesterek a román, a ciszterek a gótikus építészet meghonosítói. A templomok falfestményei a nép számára képileg megjelenített hit páratlan szépségű alkotásai. Egyházi művészetünk a képfaragó barátok munkálkodásától egyenes úton vezet annak a művész-iparos rétegnek a kialakulása felé, amely a késői magyar gótikában M. S. mester festészetétől a garamszentbenedeki úrkoporsóig mutatja képzőművészeti kultúránk alakulását.

A magyar zenetörténetben a gregorián dallamvilág első hazai darabjai a szerzetesi templomokban csendült fel. A magyar nyelvű irodalom első alkotásai a Halotti beszéd és az Ómagyar Mária-siralom.