Beszéljünk az eltűnésről!

0
234

Az eltűnések mögött valamilyen dráma van, sokszor olyan, amelyet a környezet is sejtett, de tudomást venni róla fájdalmas lett volna. Ha megnézzük például a rendőrség oldalán keresett személyek tekintetét, vegyes: fiatal, idősebb, megtört és optimista tekintetek köszönnek ránk, ezekből nem tudjuk meg az igazságot. Csak akkor, ha élve kerülnek elő, s elmondják.

A rendőrök napokig, hetekig és hónapokig, sőt évekig próbálnak nyomára bukkanni egy eltűnt családtagnak. A drámán túl és innen, az eltűnések mögött több minden állhat: kalandkeresés, kitörési vágy, szerelmi kapcsolat, zsarolás, magány, erőszak, mentális zavar, segélykiáltás, családi problémák, illetve azok helytelen kezelése, esetenként különböző típusú iskolai nehézségek stb. Épp ezért fontos olyan bizalmi kapcsolatokat kialakítani, ahol bátran és őszintén kimondható a probléma, amelyre ezután együtt lehet megoldást keresni és ha szükséges, megfelelő szakmai segítséget kérni. Amíg észrevétlenül elmegyünk egymás mellett az otthonunkban, az utcán, ne számítsunk változásra. Amíg félünk szembenézni a problémákkal és komolyan venni azokat, addig emberek tűnnek el mellőlünk. Amíg azzal vagyunk elfoglalva, hogy minden esemény a legnagyobb pompában és tökéletességben történjen, addig a mellettünk lakó szomszéd magára gyújtja a házát. Amíg kinevetjük a szakadt ruhában megjelenő szomszédot reggeli kávézásaink közben, a templomban (merthogy ugyebár szentáldozás alatt azt nézzük, hogy ki mibe van öltözve), addig ő kénytelen kiállni az utcára koldulni, mert nincs pénze megetetni a gyermekét. Amíg mi gyengének tartjuk azt, aki napokig megállás nélkül sír és nem beszél senkivel, addig a csillapíthatatlan fájdalma az öngyilkosságig vezeti. Amíg azt mondjuk egymásnak, hogy kizárólag a gyáva emberek tűnnek el, addig kirekesztve és eldobva érzik magukat azok, akik mentális zavarok béklyóiban élnek. Amíg saját magunk nem változtatunk a pszichés betegekhez való hozzáállásunkon, addig ők sem fogják elhinni magukról, hogy a betegséggel együtt szerethetőek és értékesek. Amíg minden időnket és pénzünket arra pocsékoljuk, hogy szépek legyünk, addig ők az életüket adnák azért, hogy minőségi időt tölthessenek velünk. Amíg azt mondjuk a szenvedőnek, hogy szedd össze magad, fel a fejjel, az idő minden sebet begyógyít, felejtsd el, lépj túl rajta, addig ő azt érzi, nem figyelünk rá eléggé — és eltűnik. Amíg kifogásokat keresünk arra, hogy gyermekeinket meghallgassuk, addig tömegével válnak fiatalok (és nem csak) a prostitúció és emberkereskedelem áldozataivá, ami eltűnéssel jár együtt. Amíg a diáknak a kötelező tananyagot nyomjuk le a torkán és nem figyelünk a belső világára, tekintetére, a hosszú időn át tartó lehangoltságára, addig titokban a mosdóban drogozik és iszik, mert úgy érzi, sem otthon, sem az iskolában nem érdeklődnek felőle. Amíg az időseket a peremre szorítjuk és kirekesztjük, addig elfelejtjük, hogy nélkülük nem lennénk ott, ahol vagyunk. Amíg nem mondjuk ki, hogy szeretlek, hiányzol, fontos vagy, bocsáss meg, szükségem van rád, értékes vagy és elfogadlak minden érzéseddel együtt, addig a mentális zavarral küzdő hozzátartozónk nem egyszer, hanem többször fog eltűnni (amolyan segélykiáltásként). Amíg a szavainkat nem követi cselekedet, addig minden vallás mögé burkolózás nem lesz több puszta elméletnél és hiteltelenségnél. Amíg nem ülünk a sárba szenvedő embertársunk mellé, és nem húzzuk ki onnan, addig ne mondjuk és ne oktassuk ki, hogy azért került abba a nyomorúságos helyzetbe, mert nincs hite vagy nem imádkozott eleget és jól. Amíg azt mondjuk, hogy egy hívő ember nem küzdhet mentális zavarral és nem lehet úrrá rajta a betegség, addig ne felejtsük el azt a szomorú valóságot, hogy az elmúlt években hány lelkész vetett véget önkezével az életének (csak kapkodtuk a fejünket az esetek kapcsán). Amíg elítéljük azokat, akik a pszichiátrián vannak évek óta, addig adjunk hálát azért, hogy velünk minden rendben van.

Az eltűnés megelőzhető. Hogyan?

1. Légy jelen a kapcsolataidban!

2. Érdeklődj mások hogyléte felől!

3. Látogasd meg azt is, aki téged soha nem látogatott meg!

4. Nyújts segítő kezet!

5. Maradj csendben!

6. Ne adj okos tanácsokat, és ne oktass ki másokat!

7. Tölts minőségi időt azokkal, akiket szeretsz (és azokkal is, akiket nem)!

8. Az életről beszélgess, ne a pletykának adj teret!

9. Próbáld megérteni az ember viselkedése mögött rejtőző okot!

10. Merj beszélni az érzéseidről!

11. Ne szégyellj segítséget kérni!

12. Fogadd el a segítséget!

13. Adj időt magadnak!

14. Ne bagatellizáld el a problémákat, de ne is nagyítsd fel azokat!

15. Nézz a szemébe annak, akivel beszélgetsz! A szem a lélek tükre!

Szeress, ölelj, beszélgess, nyújts kezet, hallgass meg, légy jelen! Ennyi a titok!

Ferencz Emese