A temesvári egyházmegyei családpasztorációs iroda munkatársai számára szervezett tábort Ruszkabányán tartották január 6–8. között. A résztvevők három napot töltöttek együtt a közösség és a lelki elmélyülés jegyében. Az előadásokat Oana és Radu Capan, a Kolozsvár-Szamosújvári Görögkatolikus Egyházmegye evangelizációs és katekézis irodájának munkatársai tartották.
Mindegyik téma elméleti síkon, valamint a magánéletből vett példákon keresztül került megvitatásra. Az első téma a kiégéshez (burnout) kapcsolódott, amelynek tünetei a krónikus fáradtság, munkaképtelenség, alkalmatlanság érzése. Személyes megoldás lehet rá az ima, a meditáció, a lelki tanácsadás, a gyónás és a szentáldozás.
A kiégés elkerülése/leküzdése érdekében jó, ha megvizsgáljuk a lelkiismeretünket az alábbi kérdőív segítségével. A válaszoknak kiegyensúlyozottnak kell lenniük. Ha például látva azt, hogyan cselekszenek mások, arra törekszem, hogy javítsak a saját cselekedeteimen, akkor az jó. Ha látom, mit tesznek mások, és ez demoralizál engem, akkor van valami, amin változtatnom kell.
- Összehasonlítom-e magam másokkal? Összehasonlítom-e a képességeimet és/vagy eredményeimet másokkal?
- Hajlamos vagyok-e eltúlozni a negatívumokat?
- Az a benyomásom, hogy minden csak tőlem függ? Mindent én akarok irányítani?
- Erős a lelki életem?
- Odafigyelek-e az alvásra, az egészségre, a táplálkozásra? Sportolok-e?
- Vannak-e világosan megszabott határok a munkámban?
- Ismerem-e képességeim és kitartásom határait?
- Vannak jó barátaim, akik felelősségre vonnak?
- Úgy érzem, hogy nem értékelnek vagy alulértékelnek?
- Van-e jó lelki vezetőm/mentorom?
- Túl magasak az elvárásaim (esetleg mások elvárásait feltételezve)?
- Úgy érzem, hogy alulfizetett vagyok?
- Kötelességből teszem-e, amit teszek, vagy kedvtelésből?
- Hiszem-e, hogy azt teszem, amit az Úr elvár tőlem?
Talán a kiégés egy jel az Úrtól… Talán egy betegség, amit kezelni kell, talán irányváltásra vagy gondolkodásmódváltásra van szükség, vagy talán csak a kitartás próbája.
A második előadás témája a gyermekek hitben való nevelése volt. Bár nincs olyan recept, amely garantálja a sikert, vannak bizonyos hozzáállások, bizonyos cselekedetek, amelyek segítenek:
- Szeretetteljes kapcsolat a gyermekekkel, nem kizárva a határozottságot. A gyermekeknek tudniuk kell, hogy az otthon egy feltétel nélküli menedékhely, ahol nyíltan kimondhatják a véleményüket és feltehetik az őket foglalkoztató kérdéseket. Fontos, hogy a szülők ne háborodjanak fel, bármilyen kérdésről legyen is szó, hanem válaszoljanak, amennyire csak tudnak.
- A szülők tegyék fel a kérdést: Milyen a mi hitünk? A hitünk az életünk? Azt adjuk át gyermekeinknek, amit mi élünk.
- Minden család vegyen részt egy olyan családos csoportban, ahol a gyermekeknek lehetőségük van arra, hogy más olyan családokat is lássanak, akik megélik a hitüket.
- Adjanak lehetőséget a gyermekeknek, hogy segítsenek másokon, hogy bekapcsolódjanak az egyházi tevékenységekbe.
Az előadások végén minden házaspárnak egy óra állt rendelkezésére, hogy elmélkedjen a hallottakon, majd ezt követte egy egyórás beszélgetés az összes családdal. Az előadásokon kívül a jelenlévők szentmisén vettek részt, amelyet Matieș Marin karánsebesi plébános és Ciocian Călin nándorhegyi plébános mutatott be.
Köszönet Tari M. Böbe schönstatti nővérnek, aki megszervezte a tábort és gondoskodott a gyermekprogramokról.
Forrás: Helena Costescu/A temesvári egyházmegye honlapja
