Mi jót és szépet várhat az ember a következő évtől? – tűnődhetünk a kérdésen. Sose szerettem évekre, hónapokra előre tervezni, s újévi fogadalmam sem volt soha. Nem szeretem az új év első napja(i) alapján meghatározni, hogy milyen lesz az előttünk álló év, hisz annyi mindent tartogathat: jót, rosszat vagy legalábbis olyant, amit ha kívánhatnánk magunknak, biztosan nem lenne rajta a kívánságlistán, meglepő fordulatot, s olyan dolgokat, amelyek csak a „minden jó valamire, ha másnak nem, hát elrettentő példának” kategóriába illenek bele.
Még líceumos koromban egyszer kötelező volt írni egy hogyan látom magam 25 éves koromban listát. Nem nagyon fűlött hozzá a fogam a fenti okok miatt, de a kényszer kiváló múzsa, megírtam. Aztán már valamikor túl a 25 életévemen, takarítás közben belebotlottam a papírlapba a régi könyveim között, s elolvastam. Jót nevettem rajta, mert látszott, hogy én magam sem gondoltam komolyan, s így nem volt meg az az építő jellege, aminek, gondolom, eleve szánva volt. Talán, ha jól emlékszem, az egyetemi tanulmányaim voltak azok, amelyek tényleg valóra váltak, hisz azt tényleg akartam. De az sem úgy, ahogy tervezve volt, hisz a gondviselés ebbe is vitt egy-két csavart, hogy arra a helyre kerüljek, ahol a jó Isten terve szerint lennem kell. Ezt nem ugyanúgy képzeltük el mindketten, de belátom, neki volt igaza. S ezért nagyon hálás vagyok. Ahogy végigtekintek az elmúlt éven, éveken, sok apró és nagyobb dolog van, amit megköszönhetek neki. Az sem véletlen, hogy három évet kellett várnom a kisfiamra, ennek is oka volt, hisz így, amikor végre úton volt, már biztosan tudtam, én nem csak egy gyereket szeretnék, hanem őt magát, úgy ahogy van, olyan természettel, ami neki van. S persze sok dolog és sok családtag, esemény van, amiért és akikért hálás vagyok, hogy ebben az évben is velem vannak. Hálás vagyok, hogy egy évvel tovább szerethettem őket. Ugyanakkor azért is, amiért nem szoktam tervezni: azokért a percekért, történésekért, kegyelmekért, amelyekre gondolni sem mertem, de meglepett vele az új évben a Teremtő. S ezt felsorolni sem lehet, mert hogy klasszikust idézzek, „hol van a szó, ami elmondaná”, hogy ezek milyen fontosak tudnak lenni.
Az írás megjelenik a Vasárnap 2023/1-es számában.
