Advent negyedik vasárnapjához értünk. Néha úgy érzem, az aránylag hosszú adventi felkészülés is kevésnek bizonyul valahogy ahhoz, hogy a lelkünkben azt érezzük a végén: nem csak az úton vagyunk még valahol, hanem valóban megérkeztünk. Megsütöttük az összes linzert (lehetőleg éjszaka, mert mikor máskor az év végi forgatagban) az ünnepre meg a gyerek(ek) óvodai, iskolai adventi vásárára. Ami szép dolog amúgy, persze, mert ezekkel az eseményekkel rendszerint rászoruló szervezetet támogatnak, s legalább a gyerekek ezáltal is tanulják: figyelni kell másra is. Ha kis időre is, de teljes figyelmünkkel, lehetőségeinkhez mérten mindent beleadva abba a kis időbe.
Úgy, ahogy az advent beköszönte előtt nem sokkal kezdődött futball-világbajnokság meccseibe a rajongók. Tudják, melyik meccs mikor és hánytól van, kinek mikor játszik a kedvenc csapata, s úgy képesek végignézni azt a hosszú mérkőzést, hogy atombomba robbanhatna mellettük, nem tudná kizökkenteni. S amikor ennyi héten át követték a meccsek alakulását, a csapatokat, épp advent negyedik vasárnapján dől el, ki lesz ezúttal a legjobb. S erről akarva-akaratlan eszembe jut, hogy fordítunk-e ennyi időt az ünnepi lelki készülésre, amennyit egy-egy focidrukker a meccseknek szán? Hány percet szánunk arra naponta, hogy lelkileg kicsit épülhessünk, lazíthassunk akár elmehessünk templomba, rorátéra – ami szinte elengedhetetlen ahhoz, hogy lelkileg azt érezzük: tényleg megérkeztünk a végén a betlehemi jászolhoz.
„Az adventi liturgiában hét csodálatos lépcső vezet a betlehemi jászol felé” – írja Diósi Dávid Az ó-antifónák felépítése és története című írásában. A karácsonyi vigíliamisét megelőző hét napon, vagyis december 17–23. között felhangoznak az úgynevezett ó-antifónák. December 16-ig Krisztus második eljövetelére készülünk, december 17–24. között pedig Jézus megszületésére várakozunk, s ebben az időszakban hangzanak fel az antifónák. Mindegyik antifóna Krisztust hívja: Jöjj el! (Veni!) Az utolsó nap, ha az utolsó ó-antifóna is elhangzik, az antifónák bevezető megszólításainak kezdőbetűit visszafelé olvasva kialakul a válasz is: Holnap eljövök! (Ero cras!) Szép, lelket simogató ígéret december 23-án. Ha tudatosan éljük meg a liturgiát, ha igazi „drukkerként” követünk és átélünk minden percet, szépen kirajzolódik az adventi idő íve, a várakozás beteljesedése. A két esemény közötti különbség pedig annyi, hogy amíg a döntő meccs harmadnapján már nem is foglalkozunk vele, ki lett a bajnok, a betlehemi kisded velünk marad. Minden nap.
