Erdő Péter bíboros, prímás, Köves Slomó rabbi és Vizi E. Szilveszter agykutató a budapesti ZSILIP Kulturális Központban folytatott pódiumbeszélgetést december 13-án. Az esemény kiindulópontjául Lord Jonathan Sacks rabbi Kéz a kézben című könyve magyar nyelvű kiadásának megjelenése szolgált.
A Könyv Népe Kiadó gondozásában megjelent kötetben Jonathan Sacks (1948–2020) egykori brit birodalmi főrabbi amellett érvel, hogy a vallás és a tudomány összeegyeztethető, kiegészítik egymást, kéz a kézben járnak egymással.
„Ószövetség, újszövetség és legújabb szövetség, így is lehet osztályozni a tudományt” – Vizi E. Szilveszter, aki már korábban nyilvánosan vallott istenhitéről, ezzel a fordulattal vezette be a hallgatókat a modern kori tudományos haladás kérdésébe, és azonnal hozzá is tette, hogy az igazi tudós felismeri kicsinységét, tudja, hogy a részigazságokat kutatja. A felfedezett ismeretanyagot egy gömbhöz hasonlította, amelynek felszíne érintkezik az ismeretlennel: minél nagyobb a gömb, annál nagyobb a felszín is, amely mögött Isten, a transzcendencia világa rejtőzik.
Erdő Péter bíboros hangsúlyozta, hogy az ókori gondolkodás szerint ott kezdődik a vallás területe, ahol a tudás véget ér. Fontos azonban, hogy a megismert világnak is legyen egy tágabb összefüggése. A keresésünk során eljutunk a világmindenség fogalmáig, és ha szenvedélyes igényünk van arra, hogy értelmet találjunk mindennek, akkor ott találjuk mögötte a Teremtő arcát.
Köves Slomó egy viccel vezette be mondanivalóját annak érzékeltetésére, hogy nemcsak a tudományt, hanem a vallás fogalmát is definiálnunk kell. A történet szerint egy rabbi megkér egy vallását nem tartó zsidót, hogy mondjon el egy imát. Ő azonban azt feleli, nem hisz Istenben. Mire a rabbi: „Én sem hiszek Istenben. Abban az Istenben, akiben te nem hiszel, én sem hiszek.” Köves Slomó abból a logika keretrendszere által is elfogadott axiómából indult ki, hogy létezik a felfoghatatlan. A jelentős különbség inkább abban van, hogy a vallás szerint Isten céllal teremtette a világot. Maga a természettudomány szembeállítása a vallással azért nem jó Sacks szerint, mert más a módszertan: a tudomány soha nem mondja, hogy az egész rendszer célját akarja megérteni.
A kötet gondolatkísérletét ismertetve a beszélgetés moderátora elmondta: a magánhangzókat nem ismerő, jobbról balra olvasó nyelv, így a héber is, a jobb agyféltekét dolgoztatja meg, míg a balról jobbra olvasó, magánhangzókat ismerő nyelvek a bal agyféltekét. Ebből azt következteti a szerző, hogy a vallás jobban kapcsolódik az érzelmekhez, a tudomány a racionalitáshoz.
Vizi E. Szilveszter maga is meglepődött a rabbinak ezen a felvetésén. A héber nyelvben magánhangzók híján integráló agyi működéssel kell kitalálni, mit jelent egy-egy szó, ezért a használó a jobb agyféltekét használja. A görög ábécét olvasók a bal agyféltekét használják, hiszen szavakat olvasnak. A héber tehát azt kéri az olvasótól, hogy gondolkodjon azon, mit akar mondani, a jobb agyféltekét dolgoztatja, amely érzelmeket, hangulatokat kínál.
Köves Slomó a talmudi gondolkodásmódról elmondta: egyrészt jelen van benne a dolgok elemekre szedése, de ott van az érzelmi megközelítés is, amikor történetekben meséli el a dolgok értelmét. Sacks könyvének lényeges mondanivalója: a tudomány szétbont dolgokat, hogy a részleteket megértse, a bibliai gondolkodás történetet mesél el, amelyen keresztül jelentést ad a dolgoknak.
Erdő Péter az egész Bibliára vonatkoztatta ezt a kettősséget: Jézus parancs formájában is megfogalmaz erkölcsi eszményeket, másokat azonban történet formájában mesél el, mint az irgalmas szamaritánus vagy a tékozló fiú történetét.
A rabbi úgy vélte, ebben közös, hogy mindkét módszer erkölcsi tanítást fogalmaz meg, a tudomány pedig nem próbál erkölcsi tudást adni. Vizi E. Szilveszter szerint a tudomány útja az igazság keresése, és ez már önmagában erkölcsi tanulság az ember számára.
Vizi E. Szilveszter a tudomány hatalmas, exponenciális fejlődésére utalva kifejtette: az ember olyannyira megerősödött általa, hogy már-már az Isten helyébe képzeli magát. A vallás vajon ad-e elég muníciót ahhoz, hogy az ebből fakadó elsivárosodásban, bizonytalanságérzésben elérjük a boldogságot? – kérdezte. Erdő Péter bíboros azt hangsúlyozta, hogy nem a pillanatnyi jó közérzet a boldogság, hiszen ennek akadálya a másik ember, ráadásul benne van a jövőtől való félelem is. A keresztény-zsidó boldogságeszmény nem ez, hanem az örök boldogság világítja be az életünket és tölt el reménnyel. Köves Slomó hozzátette: személyesen sokat kell dolgoznunk azon, hogy a vallás erőt adjon a lét elviselhetetlen értelmetlenségében.
Ki vagyok? Hova megyek? A tudomány nem ad választ ezekre a kérdésekre – vetette fel a tudós. Köves Slomó szerint a biztonságérzetet a vallás mindennapi életben való gyakorlása adja. A hit emberi döntés, de isteni ajándék is.
A beszélgetés a közönség kérdéseire adott válaszokkal folytatódott. Konkrét, hétköznapi és közéleti vitákra okot adó kérdések is felmerültek.
Létezhet-e tudomány erkölcs nélkül? Ennek kapcsán Vizi E. Szilveszter kiemelte, hogy a tudományban nincs erkölcs. Az embert az Isten szabad akarattal ruházta fel, ő választhatja meg, hogyan viszonyul a természethez és embertársaihoz. Erdő Péter szerint a szabad akarat kérdése összefügg a zsidó-keresztény emberképpel: az ember Isten képmása, szabad akarata van, dönthet, ehhez pedig elvont gondolkodás kell. Az ember méltósága és szabad cselekvése nagy veszélyeknek van kitéve ma, amikor a felfokozott audiovizuális ingerek világában egy szmájlival is elintézhetünk egy kérdést, amikor reklámok hatására döntünk. A szabadság tereire és a gondolkodás képességére nagyon kell vigyáznunk! – figyelmeztetett.
Thullner Zsuzsanna
Forrás: Magyar Kurír
Fotó: Merényi Zita
