„Mely lelkem mélyén ég” mottóval tartották december 10-én a székelyudvarhelyi kerületi adventi ifjúsági lelki napot, amelyen több mint 90 fiatal vett részt a Márton Áron ifjúsági házban.
Ha néhány szóban jellemeznem kéne, talán azt mondanám: fiatalos, lelkesítő, mély és ugyanakkor tartalmas napot tudhatunk magunk mögött.
Miután „regisztráltak” a résztvevő fiatalok, jópofa körjátékok töltötték meg élettel a termet, amelyek segítettek egy kicsit feloldódni és megalapozták a jó hangulatot. A játékvezető lelkesedése és odaadása mindenkire motiválóan hatott. Azért, hogy ne csak egymás mosolyát ismerjük meg, hanem a környező települések fiataljai közül legalább néhányhoz picit közelebb kerülhessünk és néven tudjuk szólítani, kiscsoportokba szerveződve ismerkedős játékok következtek.
Persze figyelni próbáltunk arra is, hogy egész napunk inkább a töltekezést, mint a kimerülést szolgálja, így mielőtt meghívott előadónk tanítását meghallgattuk volna, egy rövid szünet következett.
Friss levegő, némi társalgás a saját ificsoportunk tagjaival, teremrendezés és rajta! 11 órakor elstartolt Tibor testvér buzdító előadása, amelyet az őt elkísérő ifisek két izgalmas jelenettel tettek interaktívvá. Váljunk fénnyé a világban! – olvashattuk ki a sorok közül az előadás üzenetét, de félreértés ne essék! Nem volt elvont, sőt! Igazán konkrét példákat mutatott nekünk, hogy hogyan élhetjük meg a keresztény szeretetet mindennapi környezetünkben. Mert ha ezt megtesszük, „hétköznapi hősökké” válhatunk, bíztatott. Mintegy záróakkordként kiemelt három fontos dolgot: megtanulni „napozni” a jó Isten jelenlétében, nem ódzkodni a szentgyónástól és szeretni az Eucharisztiában velünk maradt Krisztust. Mindenki meríthetett magának lelki táplálékot szavaiból!
Hogy mindez ne ragadjon meg elméleti síkon, kérdéseket bízott ránk, hogy ránézzünk saját életünkre, hogyan és miként érhetjük tetten azt a bennünk égő (vagy pislákoló) „fényt”, amelyet mi közvetítünk a világ felé – már ha merjük vállalni keresztény mivoltunkat. Ugyanakkor konkrét döntésekre is sarkallt, amelyeket annak érdekében kellett meghozzunk, hogy ezek után igazi adventi módon jobbá válhassunk és belőlünk is hétköznapi hős lehessen, aki meghallja a bajba jutottak kiáltását (Isten fülével hall), nem fél kiállni az igazságért (Isten szájával szól), meglátja környezetében a szükséget (Isten szemével lát). A válaszokat kiscsoportos beszélgetés során oszthatták meg egymással a résztvevők.
Na de erre már becsülettel megéheztünk. Kopogó szemmel álltunk sorban a nagy szeretettel készített, finom sajtos kolbászokért, amiért ezúton is köszönetet mondunk a konyhatündéreknek! Az ebéd utáni rövid pihenőt, levegővételt és beszélgetést immáron nemcsak a saját ificsoportunkból érkezettekkel, hanem az újonnan szerzett barátokkal együtt töltöttük. Mennyi nevetés, őszinte mosoly!
Na de amint egészet ütött az óra (14-et), visszamentünk a terembe, még sok tartalmas programpont várt ránk. Először is újra a játéké volt a főszerep, éneklős-mozgós 20 percecske indította a délutánt. Ezúttal azonban más volt a játék. A vége nem „elindította a mondókánkat”, hanem lecsendesített. Pontosabban három süsü némává változtatta azt a sok lelkes fiatalt, akiknek hangja olyan szépen betöltötte addig a teret. Szükség is volt a csendre, hiszen a csúcsponthoz közeledtünk, a nap záró felvonásához, a szentségimádáshoz.
De állj! Előbb csoportkép! Ami az internetre is felkerül majd, hiszen különben ki hiszi el, hogy bármi is történt?
Nagy mosoly, aztán vissza a csendhez. A kerületünkben gyakorlatot teljesítő kispap segített nekünk készülni az Úrral való találkozásra és a karácsonyi hangolódásra is. Ott, az eucharisztia színe előtt. Tisztán és szabadon kell az Úrral találkozni! Erre bátorított, s vezetésével kicsit elgondolkodtunk: mi az a bűn, honnan és hogyan keletkezik, tolakodik be életünkbe és milyen hatással van ránk. Barni atya képletes példájával bátorságot öntött belénk, hogy őszinte bűnbánatot tartsunk és végezzünk szentgyónást adventi készületünk során.
Aztán közénk jött Isten. Olyan csodálatos volt végignézni a közel száz térdelő fiatalt, aki várta, hogy a kenyér színében Jézussal találkozzon. A vezetett szentségimádás intenzív élményt nyújtott, Isten jelenlétében lehettünk, hálát adhattunk és dicsőíthettük az Urat. Őszinte és mély imádságok hangzottak el. Felemelő volt a részese lenni mindennek! A szentségimádás ideje alatt négy pap bácsinál kínálkozott lehetőség a szentgyónás elvégzésére.
Végezetül nincs más hátra, mint a hála kifejezése, hogy ezt a lelki napot idén is megszervezték és hogy mi, fiatalok ismerkedhettünk egymással, a jó Istennel és céllal távozhattunk: világítanunk kell.
„Én azért mentem el a lelki napra, hogy kikapcsolódjam, hogy kicsit oda tudjak figyelni Istenre, és hogy az »újaknak« is segíthessek utat mutatni. Azt gondolom, hogy teljes mértékben sikerült a fiatalok számára is átadni azt az élményt, amit szerettünk volna és számíthatunk rájuk a jövőben is.” (Kata)
Kedves fiatalok, arra buzdítunk benneteket, hogy legyetek bátrak és merjetek a mindennapok zűrzavarából kicsit kilépni és odafigyelni a jó Istenre, napozni előtte, hogy erőt merítsetek arra a feladatra, amelyre mindannyian hivatottak vagyunk: a Föld sója, és a világ világossága lenni! Hadd lássák fényünk!
Mindenkinek hála mindenért!
Béni Etelka-Kata, Kovács Alpár Székelykeresztúr
