Fiatalok adventi találkozóját tartotta a Katolikus Magyar Bibliatársulat

0
224

A Katolikus Magyar Bibliatársulat december 1-4. között tartotta meg Marosvásárhelyen a fiatalok adventi találkozóját, a Grundot. A fiatalok, akik a Gyimesekből, Csíkszenttamásról, Csíkszentdomokosról, Ditróból, Szabédról, Marosvásárhelyről érkeztek, az Énekek éneke szép története alapján a szeretett személy, Isten, ember állandó kereséséről elmélkedtek. A gyimesközéploki Molnár Bíborka beszámolóját osztjuk meg olvasóinkkal.

Az első este jó volt találkozni, beszélgetni a rég nem látott barátokkal. A második nap az Énekek éneke 3,1–6-tal foglalkoztunk. E bibliai rész története szerint a nő éjjelente fekvőhelyén keresi azt, akit szeret a lelke. Majd felkel, elindul és a város terein, utcáin keresi, akit szeret a lelke. Nem találja. Közben találkozik az őrökkel, tőlük érdeklődik, hogy hol lehet a kedves. Végül megtalálja a pusztából érkező kedvesét, megragadja, anyja házába viszi, és többé el nem engedi.

A kiscsoportos beszélgetéseken megértettük a szavak szimbolikus jelentését, és a bibliai részt lefordítottuk a saját életünkre. Megértettük, hogy köztünk és Isten közötti kapcsolatról, és ember-ember közötti kapcsolatról szól. Ahhoz, hogy megtaláljuk Istent, embertársunkat, keresnünk kell! Ki kell lépjünk a konfortzonánkból (fekvőhely – Én 3, l1), föl kell keljünk (Én 3,2) és el kell induljunk, lépést tegyünk feléjük, akkor is, ha a város utcái néha veszélyesek (3,2). Fontos, hogy, ne adjuk fel a keresést, mert lehet, hogy pont onnan fog érkezniaz, akire várun, ahonnan soha nem számítanak rá, a pusztából. Általában akkor keressük Istent vagy a szeretett személyt, amikor a legnagyobb szükségünk van rá, amikor padlón vagyunk (éjjelente – 3, 1). Sokszor segítségre szorulunk, szükségünk van egy személyre, egy közösségre, aki felemel és megtart ezen az úton. Ha megtaláljuk, nem engedjük el (Én 3, 4), nem engedjük, hogy „szerelmünket” megzavarják. Ebben a kapcsolatban szükségünk van a csendre, a nyugalomra (Én 3, 5).

A délutánt is ebben a lelkületben töltöttük. Voltunk a templomban, a várban, a főtéren, ahol minőségi időt töltöttünk egymással. Este szentségimádással, aztán közös játékkal zártuk a napot.

Harmadik nap az Énekek énekében szereplő éjszaka, puszta jelentéséből indultunk ki. Aztán Illés prófétáról olvastunk (1 Kir 19,1-18), aki lelkileg kifáradva elmegy a pusztába és arra kéri az Urat, hogy haljon meg. A pusztában Isten jelen van, kétszer is táplálékot ad neki és felküldi a hegyre, a Hórebre (Sínai). Illés biztonságot keresve egy barlangba húzódik meg, ahol Istennel párbeszédet folytat. Elvonul előtte egy erős szélvész, aztán földrengés és tűz. De ezekben az erőszakos természeti jelenségekben nem volt ott az Úr. Csak az enyhe szellő gyöngéd, szerető suttogásában találta meg az Urat. A csendben hallotta meg hangját, és értette meg küldetését. Isten bízik benne!

Megértettük: életünk nehéz helyzeteiben ott van Isten. A pusztában ő táplál, a csendben ő szól hozzánk, ő küld fel a hegyre, a szövetségkötés helyére. Halljuk meg hangját (a Szentírásban)! Szavából megérthetjük feladatunkat, hivatásunkat (1 Kir 19, 15-18).

A délutánt a Maros partján töltöttük, este pedig vidám jeleneteket mutattunk be a tanult történetekből. Vasárnap szentmisével zártuk a tábort.

Várjuk a következő találkozást, amely február 22 – 25. között Marosvásárhelyen lesz!

Molnár Bíborka IX osztályos diák, Gyimesközéplok

Fotó: KMB (Magos Orsolya, Magos Gyöngyvér)