A szükség közelről látszik

0
178
Fotók: Gyulafehérvári Caritas

Ötves Zoltán a Gyulafehérvári Caritas önkéntes csapatának tagja, aki az Emmaus Gyermekotthonban tanít a gyerekeknek számítógép-kezelői ismereteket. Zoltánt Fekete Gyöngyvér Csilla, az önkéntesek koordinátora kérdezte arról, mi motiválta, hogy az önkénteskedés keretében szakmai tudásával segítse a gyerekeket, illetve szó esik arról is, milyen támogatásokból sikerült a gyermekotthon számára megfelelő felszerelést biztosítani.

Ötves Zoltán, az Accenture munkatársa idén április folyamán keresett meg azzal a szándékkal, hogy szeretne az önkéntes csapatunk tagja lenni, szabadidejét valami jó célra fordítani. Egy hosszas beszélgetés után körvonalazódott, hogy az Emmaus Gyermekotthonban fogja elkezdeni önkéntes munkáját. Itt, tapasztalatából és szakmai tudásából adódóan a gyerekeknek heti rendszerességgel fog olyan alkalmakat tartani, amelyek során lehetőségük lesz számítógép-kezelői ismereteket elsajátítani.

„Az ötlet az, hogy ismertessük meg velük a digitális világot, számítógép használatot, internethasználatot stb. Úgy gondolom, erre nagy szükségük lehet majd, könnyebben találnak megfelelő munkát, könnyebben integrálódnak, segítheti őket a mindennapokban is. Csak az iskolára nem lehet sajnos alapozni, az ilyen jellegű oktatás nagyon hiányos még nálunk” – fogalmazott Zoli.

A gyermekotthon összesen egy laptoppal rendelkezett, így elég hamar kiderült, hogy a hatékony munkához közel sem elég ennyi eszköz, többre lenne szükség. „Egyetlen régebbi eszközzel nehezen lehet boldogulni, jobb, ha mindenki hozzáfér egyhez, párhuzamosan tudják őket használni, a feladatokat elvégezni. Egyértelművé vált, hogy számítógépre, felszerelésre van szükség” – mesélte Ötves Zoltán.

„Aztán jött a nyár, a gyerekek hazamentek, gondoltam megkérdezem a kollégáimat, ismerőseimet, hátha van valakinek olyan számítógépe, képernyője, egere, táblagépe, vagy más hasonló eszköze, amit adományozni tudna a gyerekek digitális fejlődéséhez, hogy legyen mit használniuk ősszel, amikor visszatérnek. Mivel a cég ilyen profillal rendelkezik, esélyes volt, hogy sikerül összegyűjteni párat a kollégáktól. Sikerült is szerezni három jó számítógépet, egy laptopot, két egeret, egy táblagépet, valamint egy régi számítógépet, amit majd alkatrészekre bontunk, hogy megvizsgáljuk, és hogy a fiúk szerelhessenek. Ki is alakították a helyet erre a célra az otthonban, a gépeket pedig átnézte a Caritasnál tevékenykedő rendszergazda, így mindegyik működőképes, használatra várt, a gyerekek lelkesedéssel, izgatottan fogadták” – folytatta a mesélést Zoli. Időközben a cég használt, de jó állapotban lévő képernyőket ajánlott fel, hogy végre elindulhasson a rendszeres foglalkozás a gyerekekkel.

A sikeres gyűjtést egy újabb követte, mivel a cég minden évben figyelmet szentel az adományozó, társadalmat fejlesztő akciók szervezésére. Ezúttal a gyermekotthonra esett a választásuk, őket szerették volna támogatni. Ebben az akcióban körülbelül harminc kolléga vett részt, és összesen 3.000 lej gyűlt össze, amelyet a cég még 2.000 lejjel megtámogatott. Az összeg egy részére tisztítószereket, tanfelszerelést, játékokat, tisztálkodási szereket, a kisebb gyerekeknek pelenkát, a nagyobb gyerekeknek ping-pong asztalt vásároltak, a fennmaradó összeget pedig a gyermekotthon folyószámlájára utalják át.

Érdeklődtem Zolitól, miért tartotta fontosnak, hogy ezt az ügyet kézbe vegye, az adományba kapott és vásárolt tárgyakat a gyermekotthonnak felajánlja. „Adni jó, és nemcsak anyagiakat, pénzt, tárgyakat lehet adományozni, hanem időt is, vagy segítséget, tudást, tapasztalatot, törődést stb. Azt gondolom, ha valaki úgy érzi, hogy valamennyire jártas egy területen, megtanult egy szakmát, tapasztalatokat szerzett az élete során – legyen az bármilyen területen –, vagy akár a mindennapi tevékenységekből, hobbikból felhalmozott tudása, tapasztalata van, előbb-utóbb eljöhet a pillanat, amikor úgy érzi, abból is érdemes adni, az is egy érték, és értéket teremthet. Bennem elsősorban ez a szándék merült fel, és ki lenne kaphatóbb, kíváncsibb, fogékonyabb, érdeklődőbb erre, mint a gyerekek. Persze, ez külön kihívást is jelent, hiszen olyan módszereket kell kitalálni, amelyek segítségével a tevékenységek lekötik őket. Fontosnak tartom, hogy azok a gyerekek is, akiknek otthon nem adatik meg a lehetőség, hogy digitális eszközöket használjanak, megtanulják ezek kezelését, tapasztalatot gyűjtsenek felnőttkorukra, ami segíthet majd nekik, hogy könnyebben elhelyezkedhessenek és könnyebben beépülhessenek egy közösségbe. Eszközök nélkül ez lehetetlen. Ezek az eszközök, felszerelések ráadásul elég költségesek is. Szóval, innen jött a szándék, majd később a szükség felismerése és az ötlet, hogy adományokból hátha pótolni lehet legalább egy részét a hiányzó eszközöknek. Meg is lett végül minden. Szerencsésen egybeesett a munkahelyen szervezett adománygyűjtő akcióval, és mivel nem volt még konkrét cél, egy kedves kolléganőm, barátom hozzájárulásával sikerült elérni, hogy az Emmaus Gyermekotthonnak gyűjtsünk, szóval minden passzolt, és a lehető legjobban sikerült. Köszönet mindenkinek” – zárta gondolatait Zoli.

Ezúttal is szeretnénk megköszönni Ötves Zoltánnak a munkáját, az ötlettől a kivitelezésig, valamint munkatársainak és ismerőseinek az adományokat, végül, de nem utolsó sorban az Accenture cégnek a támogatást.

Fekete Gyöngyvér Csilla, az önkéntesek koordinátora/Gyulafehérvári Caritas