Teljes szívvel dolgozni – lezárult az idei papi továbbképzési program

0
310
Fotók: FIF, Dávid Tünde

A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program 2022-es évi rendezvénysorozata véget ért a 12. képzéssel, amelyet október 19–20-án tartottak a csíksomlyói Jakab Antal Házban.

Az érdeklődő lelkipásztorok a plébániai ifjúságpasztoráció témakörét járták körül a Főegyházmegyei Ifjúsági Főlelkészség (FIF) munkatársai által vezetett Teljes Szívvel Clerical című képzés során. Csíki Szabolcs csíkdelnei plébános, főegyházmegyei ifjúsági főlelkész és csapata – Kerekes István tréner, szervezetfejlesztő, Lázár Annamária magyartanár, Dezső Renáta, Szabó István, Borka Botond FIF-munkatársak – arra törekedett, hogy a mindennapi gyakorlatban jól használható eszközöket adjon a papok kezébe a fiatalokkal való munkához.

Az elkötelezett, nagy odaadással munkálkodó és lelkes FIF-munkatársak – komoly szakmai tudással és tapasztalattal a tarsolyukban – egy mozgalmas, színes, interaktív kétnapos képzőműhelyt tartottak. A derűs hangulatban zajló intenzív és kreatív tanulási folyamat során a jelenlevő papokkal közösen többek között önismereti, csoportvezetési, konfliktusvezetési, döntéshozatali stílusokat, személyes és szervezeti víziókat érintő témákat boncolgattak, választ keresve az ifjúsággal való munkához kapcsolódó, lelkipásztori szemszögből fontos kérdésekre: Hogyan teheti a pap fontossá a fiatalok számára Isten ügyét? Hogyan legyen jelen vezetőként, kísérőként a fiatalok életében? Mi a szerepe a fiataloknak a plébánián? Mitől lesz jó(l működő) egy ificsoport?

Kiderült az is, hogy miért van egy vezető számára minden nap csütörtök: ismertették Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, közgazdász által kifejlesztett módszert (neve a jezsuita által alkotott mozaikszó a csapat, ünnep, törvény, önismeret, radar, tanulékonyság, önállóság és kreativitás szavak kezdőbetűiből).

Elmondásuk szerint a FIF-esek célja a képzési rendezvénnyel az (is) volt, hogy „a papokkal közösen gondolkozva tegyenek az ifjúságpasztorációért egyházmegyénkben”, ugyanakkor azt a felismerést kívánták elősegíteni, hogy „itt vagyunk egymásnak ötletekkel, emberi kapcsolatokkal, eszközökkel, programtervekkel”, ezért a képzés mottóját így fogalmazták meg: „Nem vagy egyedül!”

A résztvevők – akik közül többen is kerületi ifjúsági lelkészek – szerint a képzés elérte célját, az értékes tudásszerzés mellett számos hasznos gyakorlati tapasztalatot, ötletet és jövőbeli tervet sikerült egymással megosztani, eközben és ezáltal a mottó is életre vált. A „nem vagy egyedül!” érzése, tudata segíti a papokat abban, hogy ezt a személyes megtapasztalást hitelesen tudják a rájuk bízott fiatalok felé közvetíteni, ugyanakkor megerősíti és motiválja őket abban is, hogy „teljes szívvel” tudják lelkipásztori munkájukat végezni.

Dávid Tünde