Megfejthették a székesegyház orgonájának titkát

0
367
Fotók: a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye Facebook-oldala

A nagyváradi székesegyház orgonája nemcsak sípokból, játszóasztalból és billentyűkből áll, hanem az azokat összekötő bonyolult rendszerből, ezért a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és a székesegyházi főplébánia lehetőséget nyújtott az érdeklődők számára, hogy október 13-án egy nyílt nap keretében egész közelről ismerkedjenek meg a hangszerek királynőjével, mielőtt az annak lelkét képező alkotóelemeket hosszú évtizedekre elfedik.

A nagyváradi székesegyház 18. században megépített, a 19. század végén Országh Sándor által átépített és kibővített nagyorgonája európai uniós finanszírozással újul meg. A projekt célja a térség turisztikai és kulturális humánerőforrásainak fejlesztése, amiben a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség már több évszázada kiemelkedő szerepet vállal. Az orgonajavítási, bővítési és restaurálási munkálatok már 2020-ban elkezdődtek és 2022 végére le is zárulnak majd. A barokk hangszer 1780-ban készült Mária Terézia megrendelésére. A bécsi Fridolin Ferstl orgonamester alkotása, az 1890-es években pedig Országh Sándor kibővítette és lényegesen átalakította. Két és fél éve a szétszerelt orgona nagy része Gyergyószentmiklósra került. A játszóasztal és a mechanikai rész Csíkszentsimonba „ment” Sándor Péter orgonaépítőhöz, a kis pozitívot pedig – ami egy teljesen új hangszer lett – Bors László tusnádi orgonaépítővel készíttették.

A szép számú érdeklődőt Böcskei László megyés püspök köszöntötte a tegnapi nyílt napon. Felidézte, hogy a szétszerelt orgonát két és fél évvel ezelőtt éppen azon az éjszakán sikerült elszállítani, amikor az államfő szükségállapotot hirdetett a pandémia miatt. Azután hosszú ideig üresen kongott a karzat, egy ideje azonban a restaurátorok elkezdték visszaépíteni a szerkezetet. Jelenleg ott tartanak, hogy még megtekinthetők olyan alkotóelemek, amelyek biztosítják a működését, de ezek el lesznek majd rejtve. „Megfejthetjük tehát a mostani állapotban az orgona titkát, feltárul előttünk, minek hatására szólalnak meg a sípok, és keletkezik az a szép zene, mely megérinti a lelkünket” – fogalmazott a főpásztor.

„Amit itt önök gyakorlatilag látnak, az a teljes hangmechanikának, mi úgy szoktuk mondani, hogy a traktúrázata, az összekötése a billentyűktől egészen a szelepekig. Fel addig, míg kinyitja a traktúra a kis szelepet, a szélládában levő levegő pedig a szelepnyitással úgymond utat talál magának a síp felé. Ez a rész most jelenleg 80–85 százalékban befejezettnek mondható. Ezt követően, miután a teljes padlózat elkészül, jöhet az orgonának a hangolása, vagyis a sípoknak a beállítása és a beintonálás. Ami még általában nem látható a karzaton, az az, hogy a szélellátás, vagyis a levegővel való ellátása a hangszernek egy kis fúvótoronyból történik. Ott van két franciafúvó egymás fölött, és egy elektromos motor beindításával ez a két fúvó felemelkedik. Onnantól pedig a szélcsatornák, szintén a padló alatt, csatlakoztatva vannak minden egyes szélládához” – magyarázta az érdeklődőknek Bartis Szabolcs orgonaépítő.

Érdekes információkkal szolgált még Walter Kindl szakmai tanácsadó és Csorba Sándor levéltáros, menedzserasszisztens, illetve Kristófi János orgonista-karnagy meg is szólaltatta a hangszert.

Forrás: Ciucur Losonczi Antonius, erdon.ro