Szent Mihály főangyal ünnepének estéjén tartotta tanévnyitóját a gyulafehérvári papi szeminárium. A Szentlélekhívás után András István, a szeminárium rektora köszöntötte a jelenlévőket. Az elöljárók, tanárok és kispapok mellett az évnyitó ünnepségen jelen volt Kovács Gergely érsek, Kerekes László segédpüspök, Jakubinyi György ny. érsek és Diósi Dávid, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Római Katolikus Teológia Karának dékánja.
András István rektor ünnepi beszédében a mélyreható unalom jelenségére hívta fel a jelenlévők figyelmét, amely az egyik legjellemzőbb vonása a kiégett társadalomnak. Mindez ránk, korunk gyermekeire is hatással van – fogalmazott a rektor, azonban hangsúlyozta, hogy ne a mélyreható unalommal töltsék az új akadémiai évet a kispapok, hanem aktívan készüljenek a papságra. A mélyreható unalom elkerülésére három lehetőséget tanácsolt. Elsőként a nyugalmat ajánlotta, hiszen az ember számára fontos a nyugalom, a kiegyensúlyozottság, a tudatos élet, az Istenbe vetett hit. A nyugodt ember tudja mi a célja és tesz is érte, nem mástól várja a megoldást. Képes derűsen tekinteni önmagára. A nyugodt ember körül élet van, amelyet áthat a szeretet és az önzetlen tenni akarás, az egymásra figyelés. Második lehetőségként az egymásra való figyelést emelte ki. Nem zárkózhatunk celláinkba, hanem keresnünk, erősítenünk kell egymást, mert csakis együtt van esélyünk az örök életre. Végül a szemlélődést tanácsolta, vagyis amikor önmagunkat az Isten felé vezető úton tudatosan terelgetjük, ugyanakkor azt a lelkiállapotot is jelenti, amikor szemlélődésünkkel hatunk a világra. Meg kell tanulnunk szemlélődni, ha embereket akarunk Istenhez vezetni. Küzdjünk együtt a mélyreható unalom ellen! – hívta közös munkára a rektor az új tanévben a kispapokat.
Diósi Dávid dékán beszédében kiemelte, hogy a kezdetet általában a remény jellemzi, amely magában hordozza mindazt, ami számunkra fontos. A remény tündöklő fényét álmaink adják, elvárásaink, belső vágyaink, azonban ez a remény több a sokszor hangoztatott optimizmusnál. „Remélni az tud, aki tisztában van teremtett voltával, igazán remélni az képes, aki életében felismeri Isten ujjlenyomatait. A remény nem jólétet ígér, sem pedig habot életünk diák-, illetve tanáréletünk tortáján. A remény szerényen, de serényen tekintetünket életünk partitúrájának karmesterére irányítja, arra, aki egyben a zeneszerző is, az Istenre. A zenekar ti vagytok, kedves diákok, az elöljárók és tanárok csupán szólamvezetők. Ezzel a reménnyel indítjuk az új egyetemi év kezdetét. Keressük közösen személyes és közösségi életünk zeneszerző-karmesterünknek arcát. Együtt vagyunk erősek, együtt vagyunk koncertképesek” – fejtette ki a dékán.
Kovács Gergely érsek ajándékként tekintett arra, hogy a szemináriumi és akadémiai év megnyitó ünnepségének az érseki palota díszterme adhatott otthont, hiszen azt jelenti, a teológia otthon van az érsekségen is. A Ratio Fundamentalis dokumentum alapján a főpásztor kiemelte, minden kispap megtapasztalja a szépet, a jót, azt, hogy Isten teremtménye. De ugyanakkor megtapasztalja a gyarlóságot, hogy botladozó ember, aki követ el hibákat. E kettősség között a kispap feladata kilépni önmagából, merje Istenre bízni magát, engedje, hogy a nevelők, a tanárok által kialakulhasson benne az alter Christus. Bíztatta a kispapokat, hogy merjenek bízni elöljáróikban, hiszen akkor tudnak segíteni nekik. Továbbá hangsúlyozta, ne váljanak szigetekké, hanem alkossanak közösséget, hiszen néhány év múltán társakká lesznek. Beszéde végén a főpásztor és a segédpüspök megajándékozta a szemináriumot egy olasz nyelvű misekönyvvel, ugyanis szeptember elején Rómában vettek részt a püspökök továbbképzőjén. Azt követően közösen a székesegyházban imádkozták el az esti dicséretet.
Forrás: seminarium.ro
