Gondolatok az iskoláról 3. Szeretetközösség, részvétel és küldetés

0
350

Milyen tapasztalat egy fiatal, pályakezdő lelkésznek a katedra másik felén állni? Milyen tervekkel, reményekkel vág neki az új tanévnek a vallástanítás, az ifjúságpasztoráció területén? Olasz Béla segédlelkészt, a főesperesi kerület ifjúsági lelkészét Bodó Márta kérdezte eddigi tapasztalatairól, ezutáni terveiről.

Milyen tapasztalat volt elkezdeni tevékenykedni az iskolában?

Elöljáróban elmondhatom, hogy hét év teológiai képzés után nagyon érdekes tapasztalat volt a katedra másik oldalára kerülni. Mindig is élt bennem a pedagógusi pálya iránti szeretet és tisztelet, ezért nagy öröm töltött el, hogy lehetőséget kaphattam arra, hogy a formálás és nevelés nemes feladatát ellássam. Különösen, hogy mindezt a Nagy Mózes Elméleti Líceum falai között tehettem és tehetem, ahol közel 700 diák tanul. Egy év eltelte után nagy öröm és hála van bennem, hogy mindennek részévé válhattam, mert sokat tanultam és tapasztaltam kollégáktól, diákoktól. Nyitottsággal és szeretettel fogadtak az első pillanattól, amelynek köszönhetően már otthonosan mozgok az iskola falai között.

Milyen ez a generáció? Hogy látod, mire van igényük?

Minden generáció más, mégis vannak közös „alaphangok”, találkozási felületek, amelyekben mind megegyezünk kortól és nemtől függetlenül, és amelyek visszavezethetőek egészen emberségünkig vagy istengyermekségünkig. De ugyanígy megvannak különbözőségek is. A fiatalabb generációkra nagy általánosságban jellemző a fiatalos idealizmus, a dinamizmus, a tettrekészség, a szellem szabadsága, a határok keresése, valamint az elfogadás, a valahová tartozás érzése és tapasztalata. Továbbá az is elmondható, hogy egy nagyon nyitott, érdeklődő generációval kell szembenéznünk, akik vágynak a hitelességre, és akiknél nem működnek a jól bevált és a jól ismert „formák”. Az elmúlt év tapasztalta azt mutatta, hogy a többség nyitott és kész a párbeszédre, a közös munkára és kimondva vagy kimondatlanul: Istenre. Nagy igény van a fiatalok részéről továbbá arra is, hogy lehetőséget és teret kapjanak megélni kreativitásukat, szeretetre való képességüket, hogy megmutassák, hogy egyáltalán ők is képesek valamire, elfogadva és befogadva őket, értékelve őket, magukat egészen.

Mit tervezel az új tanévre?

Egy anekdota szerint egy plébános minden hét elején a következőket kérdezte munkatársaitól reggeli kávézás közben: új hét, új lehetőség, mivel mentjük a lelkünket? Élve ezzel a hasonlattal azt mondhatom, hogy mindenképpen új lehetőségként tekintek az új iskolai évre, mivel idéntől új osztályokat is fogok tanítani, ami jelent egyben izgalmat és kihívást is. A vallásórák esetében mindig törekszem megfoghatóságra, élményszerűségre, amely azt a célt szolgálja, hogy a diákok megtapasztalják, a kereszténység nagyon is életszerű, és nem a jól ismert sztereotípiák kell jellemezzék. Lehet is és kell(ene) is szabadon, örömmel és szeretettel élni!

Mindenekelőtt a tavaly elkezdett projekteket szeretnénk folytatni és egyben bővíteni azokat mind a Szentháromság-plébánia, a Kerületi Ifjúsági Lelkészség, mind pedig a Nagy Mózes Diákszövetség és a Nagy Mózes Elméleti Líceum között. Az egyeztetések már múlt tanév végén elkezdődtek, és már iskolakezdés előtt sikerült a főbb tevékenységeket leszögezni. A szinódus kulcsszavai jutnak eszembe: szeretetközösség, részvétel és küldetés – és persze mindezt helyi, közösségi szinten. A programokat többségében a főbb ünnepeinkhez kötjük, továbbá helyet kapnak különböző témájú előadások, amelyekkel a fiatalokat és a szülőket célozzuk meg, különböző ünnepségek, kirándulások…

Vasárnap 37/2022