Alvincen megemlékeztek Szent Pongrácz István vértanúról

0
496
Fotó: az alvinci plébánia Facebook-oldala

Az erdélyi egyházmegye első szentjéről, alvinci Szent Pongrácz István vértanú-áldozópapról emlékeztek meg születési helyén vértanúságának emléknapján.

Pongrácz István a kassai vértanúk egyike, aki két társával együtt a katolikus hit megőrzésének védelmében 1619. szeptember 7-én szenvedett vértanúhalált. 1995. július 2-án, Kassa városában Szent II. János Pál pápa emelte a szentek közé vértanú társaival együtt.

A felújítás alatt álló alvinci templom harangja szeptember 7-én délután 6 órakor ünnepi szentmisére hívta a közösséget Alvinc szülöttjére emlékezni, közbenjárásáért imádkozni. Az ünnepi szentmise meghívott főcelebránsa és szónoka Marton József nagyprépost, teológiai tanár volt, aki ünnepi szentbeszédének első részében az ünnep történelmi háttérét ismertette, rámutatva arra, hogy e tragikus véget érő esemény hátterében az „alvinciek küzdelme” húzódott meg, nevezetesen a felvidéki származású Alvinci Péter, aki ellenlábasa és ellensége volt a katolikus hitet mindhalálig védelmező kassai vértanúknak.

Marton József elmélkedésében kiemelte a kassai vértanúk életpéldájának fontosságát, buzdított az általuk képviselt erények megélésére. A jelenlévő papság, a Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum két diákja, aki a kántori szolgálatot látott el, az összegyűlt hívek és a máshonnan érkező hívek közösen imádkoztak és erősödtek meg hitükben, Krisztushoz való tartozásukban.

Október 20-án Pongrácz Szent István születésének 440. évfordulója alkalmából konferenciának ad majd helyet az egykori rendház és a jelenlegi plébániatemplom, ahol előadásokkal, ünnepi megemlékezésekkel tisztelegnek emléke előtt.

Pongrácz Szent István rövid élettörténete
1582-ben Alvincen, a családi birtok egyik nyári úriházában született. A kolozsvári Báthori Akadémia elvégzése révén megérlelődött benne a papi hivatás gondolata, 1602-ben belépett a jezsuita rendbe. A noviciátust a morvaországi Brünnben végezte. Különböző helyeken érlelődött felnőtté. Prágában filozófiát tanult, a teológiát Grazban fejezte be. 1615-ben, papszentelése után, magyarországi munkára vágyott. Ekkor lett az új homonnai (ma Humenné, Szlovákia) kollégium tanára és lelkipásztora. Működése alatt az iskola nagy hírnévre tett szert nemcsak a katolikus, de a protestáns szülők is szívesen küldték ide gyermekeiket. Arra is szakított időt, hogy pasztorációs tevékenységének is eleget tegyen. Hitszónoklatai messze vidéken híresek voltak. 1618-ban került Kassára, ahol a katolikusok lelki gondozásában fontos szerepet játszott vértanú társaival együtt. Rákóczi György emberei 1619. szeptember 5-én már fogva tartották a három jezsuita pátert, és arra akarták rábírni őket, hogy térjenek át „a magyarok hitére, az idegen (Habsburg) zsarnokság ellen.” 6-án este Pongrácz István társaival együtt térden állva imádkozta el a Te Deum-ot és erőért fohászkodott a további küzdelmekhez. Egymásnak meggyóntak és hűségesküt tettek a katolikus hitre. Mivel István és társai nem voltak hajlandók a hittagadó esküt aláírni, megfenyegették, hogy készüljenek fel a halálra. Istvánt buzogánnyal leütötték, kezénél-lábánál fogva erősen megkötötték. A két társát kínzások után lefejezték, Pongrácz még életben volt.
Miután magához tért, testét megégették, kardheggyel szurkálták át. A hős vértanúk testét a szomszédos szennygödörbe lapátolták el, ahol Pongrácz István csaknem 20 órás kínlódás után, hangosan imádkozva szeptember 8-án fejezte be életét. Az 1620-ban rendezett díszlakomán a jelenlevő Pálfy Katalin grófnőnek egy tánc ellenében sikerült elérni Bethlen Gábornál, hogy Pongrácz és a két vértanú társának holtteste felett szabad rendelkezési jogot kapjon. Vértanúságuk jeléül vörös selyembe takarta őket, és a közeli sebesi templomba helyeztette. Röviddel később a hertneki várba vitette, ahol eltemették illő módon. 15 év múlva ólomkoporsóba tette, és így kerültek a nagyszombati klarissza apácák kolostorába, ahonnan 150 év után átvitték a nagyszombati orsolyanővérek templomába, ahol ma is nyugszanak.
Magántisztelete társaival együtt gyorsan terjedt. Vértanúságuk után csodás, rendkívüli dolgok történtek. Pázmány Péter már 1628-ban beindította boldoggá avatási perét, amelyre csak 1905-ben került sor, január 15-én.
Pongrácz István és vértanúi társainak egyénisége nemcsak a múlt idők kincse, nemcsak a 17. század értéke, hiszen Isten a legnagyobb dicsőséggel koronázta meg, amikor 1995. július 2-án Kassán a II. János Pál pápa szentté avatta vértanú társaival együtt. A szentatya kiemelte, hogy a kassai vértanúk, három nemzet fiai, képviselik a keresztény Európa közösségét. Csodálatra méltó, milyen fiatalon és mekkora hűséggel ragaszkodtak mindhárman a hivatásukhoz, hitükhöz és az egyházhoz.

Miközben Isten szolgája, Márton Áron püspök boldoggá avatására várakozunk, kaptunk egy szomszéd szentet, Pongrácz Szent Istvánt.
Imádkozzunk hozzá, hogy segítsen jó keresztény életet élni, bátran küzdeni, hogy erősek maradjunk!

Kovács József plébános

Fotók: az alvinci plébánia Facebook-oldala