A Vásárhelyi Forgatag nevű rendezvénysorozat részeként, augusztus 28-án du. 4 órakor megnyitották a Budapestről érkezett pálos rendtörténeti kiállítást a marosvásárhelyi vármúzeumban.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a pálos rend által közösen létrehozott kiállítás első erdélyi vándorhelyszíne Marosvásárhely, ahol év végéig látogatható. A pálos rend 750 éves történelmén végigkísérő tárlatot 2023 február elejétől Székelyudvarhelyen is bemtatják majd. A kiállítás kurátorai Pető Zsuzsa (Magyar Nemzeti Múzeum) és Bencze Ünige (Maros Megyei Múzeum) régészek.
A református vártemplom gótikus termébe tervezett megnyitót a nagyszámú érdeklődő miatt a templomban tartották. Ötvös Koppány múzeumigazgató üdvözölte a vendégeket és röviden ismertette a kiállítás célját és létrejöttét. Őt követte Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke. A több mint százfős publikumot Petrás Mária Prima Primissima-díjas csángó népdalénekes hangolta rá az ünnepélyre. Az általa elénekelt litánia és a Kyrie eleison szavatoltan biztosította a közönség lelki és szellemi nyitását.
A megnyitót Péter Antal pálos tartományfőnöke folytatta, aki szerint ez a tárlat egyben tanúságtétel is részükről, mert rávilágít arra, hogy milyen a szerzetesség: „az igazsággal hoz minket kapcsolatba, az igazság pedig szabaddá tesz”. Kifejtette, hogy „a szomorú öntudatú nemzetnek tragikus vége van”, ezért kell „az igazságnak átmennie a köztudatba”. Az emlékezés fontosságát párhuzamba állította Izrael népének a Vörös Tengeren való átkelésével, amelyre minden húsvét alkalmával emlékezniük kellett a zsidóknak azért, hogy tudják, honnan jöttek és hová tartanak.
Meggyőzően hatott L. Simon Lászlónak, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójának beszéde, aki reformátusként élete egyik legfontosabb spirituális élményét Częstochowában élte meg, ahová katolikus feleségével zarándokolt. Lázongóan kereső lelke a pálos monostortemplomban az Istennel való találkozásban részesült, és ennek hatására mind a négy lányukat katolikusnak keresztelték. Ezzel a megerősödött lélekkel és lelkülettel volt jelen, kötelességének érzi, hogy a határon túliaknak segítséget nyújtson, hogy emelkedett lélekkel távozhassanak a kiállításról. Bízik abban, hogy a román közönség is megérez valamit abból a magyar büszkeségből, amit az egyedüli magyar szerzetesrend iránt érzünk, és hogy lelkileg ők is gazdagodni tudnak a tárlat révén.
Az ünnepi megnyitót egy Petrás Mária által elénekelt „sziszegő” imádság zárta. Ezt követően a hallgatóság átvonult a szomszédos múzeumépületbe.
A nemcsak tartalmával gyönyörködtető, de állományvédelmi eszközökkel (klímastabilizáló berendezéssel ellátott tárlókkal) is színvonalasan, igényesen felszerelt pálos kiállítás az épület emeletének teljes felületét tölti ki. Egy Remete Szent Pál legendáját érzékeltető barlang-installációval indít, majd több helyiségen keresztül követi végig a rend kibontakozását, a hét és fél évszázadon keresztül zajlott alakulását, betekintést nyújtva a kolostori életbe, lelkipásztorkodásukba, gazdasági és kulturális tevékenységükbe.
A Boldog Özséb által a tatárjárás után nem sokkal alapított rend középkori kolostorait főként régészeti kincsekből ismerhetjük meg a tárlaton.
Az első teremben láthatjuk a Remete Szent Pált ábrázoló festett, boltozati zárókövet, amely Budapesten, a Széna tér közelében végzett ásatásból származik, a toronyaljai kútban talált leleteket (fagerendák, kések, halászhorgok, szerszámrészek), valamint a további termekben, egyéb építészeti elemek között a balatonszemesi pálos kolostor ritkaságnak számító feliratos alapkövét is.
Az archeológiai tárgyak egyik legérdekesebb darabja az a parányi méretű, csontból készült, néhány centiméteres napóra, amelyet a pogányszentpéteri pálos kolostor feltárásakor találtak meg 1967-ben.
A rend középkori történetéhez kapcsolható Gyöngyösi Gergely (1472–1531) egykori pálos generális Zöld Könyve (Liber Viridis), amely szintén az első kiállítótérben kapott helyet.
A hivatalosan még el nem ismert pálos nővérek kézműves munkáinak, akik 30 éve önellátóan tevékenykednek Erdőkürtön, külön tárlót szenteltek.
A liturgikus életet megjelenítő vitrinben megcsodálható az 1460 körül készült Szucsányi/Nyári-kehely Remete Szent Pál ábrázolásával.
A Fekete Madonna 20. század elején készített pécsi másolata egy gótikus szentélyt imitáló installációban került bemutatásra, amely elé térdeplő is került az ájtatosság gyakorlása céljából.
A katolikus restauráció a pálos rend újjászületését is eredményezte, melynek külön egy tárlati szakaszt szántak a kurátorok. 18. századi festett kegyképek tekinthetők meg a múzeum egyik legszebben díszített helyiségében, köztük egy Piéta a sasvári kolostorból (1750 körül), a máriavölgyi kegyszobor két ábrázolása fa címerpajzson (1748) stb. Ugyanitt látható a nagyváradi katolikus püspökségtől kölcsönzött, Martinuzzi Fráter György (1482–1551) pálos szerzetes, erdélyi politikai személyiség 17. században, ismeretlen festő által festett portréja is.
A tárlaton haladva láthatjuk a pálos irodalom, iskolák és könyvkultúra emlékeit külön vitrinekbe sorakoztatva. A pálosokhoz köthető középkori kódexek, köztük a magyar nyelvemléknek is minősülő Festetics-kódex virtuálisan látható, akárcsak az 1765-ben épült, máig érintetlen épségű, barokk pesti könyvtár, amelybe digitális kukkerek segítenek bekandikálni.
Az egyik tárló különleges darabja az a 2011-ben készült motorbicikli-tank, amelyet a pálos rend címerével díszítettek.
A gótikus kerengőt utánzó installáció a tárlat utolsó helyszínéhez vezeti a látogatót: egy játékvonatokkal működő maketthez, amely a ma is működő pálos rendházak egyes állomásain kíséri végig „utasait”: Częstochowa, Pálosszentkút, Márianosztra, Pécs, Sziklatemplom (Budapest).
A bemutató záró része a jelenlegi pálos rendházakat ismerteti országok szerint pannók által.
Az összesen 26 intézménytől kölcsönzött mintegy 150 tárgyat felvonultató tárlaton helyet kapott a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségtől 10 tárgy is: négy levéltári dokumentum a főegyházmegyei levéltárból, hat könyv a tövisi és az illyefalvi pálos rendházak könyvtáraiból.
A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltárban őrzött tövisi plébániai levéltárból bekerült a kiállításba Apor István erdélyi kincstartó alapítványa, amelyben a tövisi elhagyatott templomot a pálos rendi atyákra bízza (1703. szept. 9.), Diódváraljai Miksa György végrendelete, amelyben 400 forintot adományoz a tövisi pálos atyáknak (1734. január 17.), XIV. Kelemen pápa búcsúengedélye a tövisi templom részére (1771. augusztus 13.) és egy leltár a kolostor könyveiről és egyéb ingóságairól (1797). A tövisi fehér barátok 2003-ban Gyulafehérvárra került könyvtárából három kötet látható a mostani kiállításon: Joannes Gorus de Sancto Geminiano halotti szertartáskönyve (Sermones funebres. Antwerpen, 1611), Gregorius Teretius Confessio et instructio idiotae c. műve (Krakkó, 1686), valamint Casparus Mallechich Samaritanus oleo et vino című könyve (Bécs, 1693). A Főegyházmegyei Levéltár Sepsiszentgyörgyi Gyűjtőlevéltárában található illyefalvi pálos könyvtár anyagából három mű lett prezentálva a jelenlegi kiállításon: Csúzy Zsigmond Zengedező sip-szója (Pozsony, 1723), Johannes Absolon Epitome theologiae c. műve (Prága, 1718) és Ferdinand Meislseder Desertum asceticum-ja (Pozsony, 1724). A tordai pálos rendház 1786 után kincstári tulajdonba került, ingóságai elkallódtak, és a helyi egyházközség könyvtárába egyetlen kötet sem öröklődött át a 18. században kialakult gyűjteményükből, emiatt hiányoznak a fennálló pálos kiállításról az emlékei.
Gyöngyösi Gergely idézete a Vitae Fratrum-ból méltán szemlélteti a pálosok lelkiségét: „Én nem az ökröknek és a birkáknak, hanem a rám bízott lelkeknek vagyok a pásztora …”.
Bernád Rita-Magdolna
