Útmutatás iránykereső diákoknak

A pályaválasztásban segít a Caritas mentorprogramja

0
100
Gyakorlás. Fotók: Gyulafehérvári Caritas

Számtalan diáknak fogalma sincs arról, hogy milyen szakon tanuljon tovább, hogy milyen erősségei vannak, amire építhetné a pályaválasztását. Ebben segít a Gyulafehérvári Caritas Iránytű a munka világába projektje, amely olyan fiataloknak kíván segítséget nyújtani, akik valamilyen oknál fogva nem járnak iskolába, képzésre, esetleg kiestek az oktatási rendszerből, vagy az iskolaelhagyás veszélye fenyegeti őket, és munkalehetőségük sincs még. A mentorprogramról szól összeállításunk.

„Holnap felmérőt írunk románból.” „Nem értem a kémiát.” „Hideg van a kollégiumban.” „Hajnalban pokrócba bújva tanulom a latint a folyosón. Halott nyelv, semmi értelme. De a jegyet beszámítják az átlagba, hozzáadják az érettségi eredményekhez, és az egész együtt nyom a latban a felvételinél.” „Már megint a nyomás!” „Összeszorul a gyomrom, amikor a sokadik egyetemről jönnek bemutatót tartani. Minden alkalom súlyzóként nehezedik a lelkemre, megizmosítja tanácstalanságomat: fogalmam sincs, milyen szakon tanuljak tovább, nem tudom, milyen pályát válasszak, miből vagyok a legjobb, jó vagyok-e valamiből egyáltalán?” – számos fiatalban zsongnak hasonló gondolatok. Magukra maradtak. Azt hiszik.

De már sokan találkoztak a mentorokkal: azon kedves fiatalokkal, akik a Gyulafehérvári Caritastól jártak be hozzájuk osztályfőnöki órákra. Megnyugtatták őket, hogy a tanácstalanság nem szégyen, és lehet, sőt kell is tenni azért, hogy jobban megismerjék önmagukat, hiszen ez a pályaválasztás alapja. Ifjúsági mentoroknak nevezték magukat, akik az Iránytű a munka világába projekt keretében munkálkodnak három régióban: Udvarhelyszéken, Gyergyószéken és Marosszéken. Nem csupán feladatuk, hivatásuk is, hogy fiataloknak segítsenek önismeretük fejlesztésében, továbbtanulási lehetőségeik megtalálásában, pályaválasztásban és munkahelyszerzésben. Benedek Alexandra, Tókos Norbert, Szabó Zsuzsa, Bojoievschi Éva és Székely Áron a program pályaválasztási mentorai, akiket munkájukban Füzi Imola projektvezető, Ambrus Hajnal szakmai konzulens és Sántha Gyöngyvér gyermekvédelmi szakember támogat.

Miben áll a munkájuk? Milyen tevékenységekkel és módszerekkel segítik a hozzájuk forduló fiatalokat, szakmai nyelven: mentoráltakat? A Füzi Imolával, Ambrus Hajnallal és Sántha Gyöngyvérrel folytatott beszélgetéseinkből kiderült, hogy tevékenységeik két fő pillérre támaszkodnak: a hard skillek (kemény készségek) és soft skillek (finom készségek) fejlesztésére. Az előbbiekhez tartozik például a nyelvtanulási adottság, beszéd- vagy logikai készség. Az utóbbiak közé soroljuk a problémamegoldó készséget, konfliktuskezelést vagy időmenedzsmentet. Létezik egy harmadik, megtámasztó pillér is: heti és havi gyűlések, szakmai konzultációk és szupervíziók a projektmenedzserrel, szakmai konzulensekkel, illetve kívülálló pszichológusokkal, akik objektív meglátásaikkal segítik a mentorokat munkájukban.

A mentorok elmondták: egyéni beszélgetési lehetőségek, csoportos foglalkozások, klubok, önismereti tesztek, készségfejlesztő játékok, kirándulások, szakmaszafari típusú táborok, céglátogatások, találkozások leendő munkaadókkal, City Tour és sok más hasonló tevékenység sorakozik az eszköztárukban.

Az első találkozás a fiatalokkal kilenc partner középiskolában történik Udvarhelyszéken, Gyergyószéken és Marosszéken. Első lépésként osztályfőnöki órákon ismertetik a projektet és annak lehetőségeit. Az érdeklődőket díjtalan egyéni beszélgetésekre hívják a Caritas termeibe vagy a marosvásárhelyi Gemma Book Caféba, amely szintén partnerük. A személyes beszélgetések során feltérképezik a fiatalok készségeit, és önismereti tesztek, játékok segítségével ösztönzik őket, hogy jobban megismerjék önmagukat.

Később csoportos foglalkozásokba, klubokba vonják be őket, amelyek során a fiatalok megtapasztalják, hogy nincsenek egyedül a nehézségeikkel, megerősítéseket kapnak egymástól az értékeiket és értékességüket illetően, kommunikációt, együttműködést és konfliktuskezelést tanulnak, ugyanakkor nagyon jól szórakoznak.

Konkrét példákból tanulnak

A kirándulások és szakmai táborok ugyanezen célokat szolgálják, amelyekhez bónuszként adódik hozzá, hogy szakemberek útmutatása mellett próbálhatnak ki különféle mesterségeket. Az eddigi táborok során a fiatalok belekóstolhattak a szakács- és cukrászmesterségbe, baristáktól leshették el, hogyan kell tejhabból indázó növényt rajzolni a kávéba, fodrász és manikűrös tanította őket haj- és körömcsodákat alkotni, hegyimentők és egészségügyi szakápolók mutatták meg a segítségnyújtás alapjait, fotós és filmes szakemberekkel gyakorolhatták a fotózás és filmkészítés technikáit. A táborokban a fiatalok saját tapasztalataik alapján dönthetik el, hogy van-e adottságuk a kipróbált szakmákhoz, éreznek-e késztetést, kedvet, türelmet, örömet, vagy teljesen más területek vonzzák őket. Ezen megtapasztalások a legjobb pályaválasztási irányjelzők.

A fiatalok nem csupán táborok, hanem céglátogatások során is megismerhetnek különféle mesterségeket. 2021 őszétől 2022 nyaráig például a recepciós, pincér, báros, szobalány tevékenységeibe pillanthattak be a Septimia és Küküllő Hotelben Székelyudvarhelyen, megnézhették, hogyan készül egy sátor a zeteváraljai Cetate Production sátorgyárban, séftől tanulhattak sütni-főzni a székelyudvarhelyi Boro-Info Sütőakadémiánál. A gyergyói csapat az Egyed-I Hegesztés Akadémiát, a Csavargyárat és a Larix Stúdió építészcsapatát látogatta meg. Marosvásárhelyen a Fomco Wood szakemberei a famegmunkálás, a Primer Electro Üvegcentrumban pedig az üvegkészítés folyamatát mutatták meg a fiataloknak.

Ezen tevékenységekkel párhuzamosan a mentorok önéletrajz és motivációs levél írására tanítják a fiatalokat, felkészítik őket állásinterjúra, és munkakeresési stratégiákat is mutatnak nekik humánerőforrás-menedzser bevonásával.

Találkozz a leendő főnököddel! – ezt a nevet viseli az az esemény, amelynek keretében a fiatalok cégvezetőkkel találkozhatnak. Marosvásárhelyen például húsfeldolgozó cég, építkezési anyagokat forgalmazó cég, vendéglő, gyorsétterem, szépségszalon, civilszervezet képviselőivel beszélgethettek a fiatalok. Ennek következményeként két lánynak is nyári munkát ajánlottak a marosvásárhelyi Sólyom Vendéglőben, ők most fagylaltot árulnak.

A mentorok azt is elmondták, nem csupán azért szervezték ezen eseményeket, hogy a fiatalok cégvezetőkkel találkozhassanak, majd tőlük állásajánlatokat kapjanak, hanem azért is, hogy a kötetlen, baráti beszélgetések által oldják a fiatalok gátlásait, szégyenlősségét. Hozzátették: gyakran tapasztalnak félelmet és önbizalomhiányt a fiataloknál. Ennek felismerésén alapszik egyik legizgalmasabb módszerük: a City Tour.

Városi kalandozások

Észrevették, hogy azon fiatalok, akik vidéken vagy nevelőotthonokban élnek, ódzkodnak attól, hogy nagyobb városokba utazzanak. Mint kiderült, azért, mert idegen számukra a város, nem bíznak saját tájékozódási képességeikben, nem ismerik a városon belüli közlekedési lehetőségeket, nem tudnak vagy mernek románul beszélni. A felismerés nyomán városi kalandozásokat szerveztek egy csapat vidéki fiatalnak, akik ezért Marosvásárhelyre utaztak. Itt a helyi buszjáratokkal közlekedve iskolába, rendőrségre, postára kellett eljutniuk, oklevelet, büntetlen előéletet igazoló dokumentumot kikérniük, és egy barátjuknak klasszikus képeslapot küldeniük. A zökkenőmentes buszozás érdekében a fiatalok megtanulták használni a Moovit-applikációt, a jegyvásárláshoz, román nyelvű típusnyomtatványok kitöltéséhez pedig a Google-fordítót. Csapatokban, előre megtervezett útvonalat követtek, fotókat készítettek a helyszínekről, ahová eljutottak, és azokat elküldték mentoraiknak, hogy ha eltévednének, könnyedén megtalálják őket. Végül előre megegyezett helyen találkoztak. Kalandozásaikhoz kevés zsebpénzt is kaptak, amelyet úgy kellett beosztaniuk, hogy elég legyen buszjegyre, ebédre egyaránt. Közben az idejükkel is jól kellett gazdálkodniuk, hogy mindannyian elérhessék a hazafelé tartó utolsó járatot. Így a játék során megtanultak tervezni, eszközöket használni, csapatban dolgozni, pénzzel és idővel gazdálkodni. A kaland végén kiértékelték tapasztalataikat. Sok fiatal elmondta: nem tartja már annyira félelmetesnek a városjárást, és lenne már bátorsága nagyvárosba menni egyedül is. De az önbizalom és bátorság növekedésén túl számos fiatal komoly eredményeket ért el a mentorok támogatásával. Néhányan így mesélnek magukról, arról, hogy mit tett lehetővé számukra a program, és milyen terveik vannak.

Vallomások

„El kellett költöznöm a szülőfalumból, mert nem volt sem iskola, sem munkalehetőség, és a szüleim is elváltak. Nehéz volt egyedül. Az elmúlt három évben, amíg iskolába jártam, az volt az egyik legnagyobb félelmem, hogy megbukom valamilyen tantárgyból. Egyszer sajnos meg is történt. Attól is féltem, hogy nem lesz hol laknom, és nem találok itthon munkahelyet. Amióta csatlakoztam a programhoz, részt vehettemtáborokban, embereket ismerhettem meg, és jobban megtanultam románul. Támogatást kaptam, hogy fogászatra járjak. Befejeztem az iskolát, és munkát is találtam. Nemrég sikerült a szakvizsgám, így hivatalosan is autószerelő vagyok. Másfél hónapja dolgozom a szakmámban, és szeretem a munkámat. Jelenleg a program besegít, hogy továbbra is Gyergyószentmiklóson éljek és dolgozzak. A jövőben esti képzésre szeretnék iratkozni, lakberendező szakra. Ez két év. Utána jöhet az érettségi. Aztán jogosítványt szeretnék szerezni, autót és házat vásárolni. Külföldre mennék dolgozni.” (Barna)

„Amíg iskolába jártam, a közlekedés jelentette a legnagyobb gondot. A buszozás túl drága volt, így vonattal ingáztam. Reggel fél hatkor keltem, négy kilométert gyalogoltam az állomásig, majd ugyanennyit vissza, minden nap. Fárasztó volt. Megbántam, hogy nem költöztem kollégiumba, mert akkor nem kellett volna ennyit utaznom, és többet szórakozhattam volna. Járhattam volna néptáncra, focizni és tollaslabdázni. A program jóvoltából plusz matekórákon vehettem részt, amelyekre nagy szükségem volt, különben nem sikerült volna az érettségim. Emellett jobban megismertem önmagam. Ebben segített, amikor a mentorokkal beszélgettünk, de az önismereti tesztek, társasjátékok, szakmai táborok is, ahol több mesterséget kipróbálhattam. Még nem tudom, mit szeretnék tovább tanulni, de azt már igen, hogy mit nem. A szépségipar például nem nekem való. A környezetvédelem viszont érdekel. Szeretem a természetet, próbálok vigyázni a tisztaságára. Össze szoktam szedni a szemetet, ha szétdobálva látom. Bevallom, volt idő, amikor én is szemeteltem. A számokat is szeretem, és emberekkel is jó dolgozni. Olyan munkát végeznék, amely által hozzá tudok adni valamit a világhoz. Egyetemre szeretnék menni, de még nem tudom, hogy milyen szakra. Szívesen elköltöznék Kolozsvárra. Félelmetes lehet, ugyanakkor vagány is. A nyáron idénymunkát szeretnék vállalni: pincérkedést vagy eladói munkát, mert ezekre van kereslet. De táborokba is szívesen elmennék. Meg szeretnék tanulni autót vezetni.” (Virág)

„Azért csatlakoztam, mert a program segítségnyújtással és fejlődési lehetőségekkel kecsegtetett. Elsősorban megmutatta a törődés és egymásra figyelés fontosságát; azt, hogy mindenkiben van valami jó, így bennem is; hogy a kibontakozás nem bűn; szabad egy közösséghez tartozni, nyitottnak, elfogadónak és elfogadhatónak lenni. Ugyanakkor lehetőségem nyílt elvégezni egy fodrásztanfolyamot, amely az első lépés az élet felé, amit élni szeretnék. A jövőben a saját szalonomban szeretnék dolgozni, illetve ki szeretném adni a könyvemet.” (Blanka)

„Munkát szerettem volna találni. Azt gondoltam, hogy a mentorok csak azzal foglalkoznak, hogy munkahelyhez segítsék az embereket. Aztán kiderült, hogy a program jóval több lehetőséget kínál. Amikor nem tudtam iskolába járni, legnagyobb félelmeim közé tartozott, hogy olyasmiről maradok le, amit később nehezen vagy egyáltalán nem tudok majd bepótolni, megtanulni. Lehetőségem volt a klubokon, táborokban új embereket megismerni és olyan tapasztalatokat gyűjteni, amelyek hasznosak az életben. Egyéni foglalkozáson vagy más programokon lehetőségem volt új célokat kitűzni és jobban megismerni önmagam. Kommunikációt, kamerakezelést, önéletrajz-készítést, munkakeresési stratégiákat tanultam és felkészültem állásinterjúra. Fejlesztettem az önismeretemet, növekedett az önértékelésem és odafigyelek arra, hogy másokat is megbecsüljek. Egyre nagyobb terveim lettek, mint például au pairként külföldön dolgozni, utazni, más kultúrákat megismerni, önkénteskedni.” (Noémi)

„Azért csatlakoztam, mert érdekesnek találtam. Ismerősök mesélték, hogy sokat kirándulnak, nagyon jó a társaság és sokat lehet fejlődni. Igazuk volt. A program sokoldalú fejlődést tett lehetővé, például a kommunikáció, ismerkedés, csapatban dolgozás, alkalmazkodás, elfogadás terén. Valahányszor foglalkozásra mentem, mindig tanultam valami újat, és emberekkel ismerkedtem. Tudom, hogy ezek a tapasztalatok és kapcsolatok mind hasznomra válnak a jövőben. Szeretnék leérettségizni és egy nagyon jó, biztos munkát szerezni.” (Dániel)

Fiatalnak lenni felbecsülhetetlen állapot

Az ifjak azt is elmondták, milyen érzés ma fiatalnak lenni.

„Szerintem sok lehetősége van ma egy fiatalnak Európában: munkahelyek, pályázati lehetőségek egyaránt. Mindenki másként él, de aki akar, talál munkát. Kezdetben nehéz elindulni, de ha van lendület, erő és kedv, akkor lehet haladni. Nehéz, ha valakinek nincs hol laknia és folyamatos gond a megélhetés. Gyakori nehézség a nyelvtudás és a tapasztalat hiánya is.” (Barna)

„Véleményem szerint a mai fiatalok nincsenek a legjobb korszakban. Folyton a telefonjuk képernyőjét bújják. Azt tapasztalom, hogy kevés testközeli kapcsolat van az emberek között. Egyre jobban átadjuk magunkat a digitális világnak, lehet, már túlságosan is benne élünk. A mai fiataloknak az a fontos, hogy sok pénzt keressenek rövid idő alatt, kevés munkával. Akadály számukra, hogy nehéz az iskolában a tananyag és az érettségi.” (Dániel)

„Manapság egy fiatalnak rengeteg elvárással kell szembenéznie. Elvárják tőle, hogy felnőttesen viselkedjen, tudja, mit akar, hol szeretne tovább tanulni, milyen pályát szeretne választani. Rövid idő és nagy nyomás alatt kellene fontos döntéseket meghoznunk, amelyekre nem állunk készen. Nem ismerjük eléggé sem önmagunkat, sem a továbbtanulási lehetőségeinket. Egyedül vagyunk ebben a helyzetben. Szerencsére vannak a mentorok! Nélkülük meg sem fordult volna a fejemben, hogy egyetemre menjek. Vannak ugyan egyetemek, amelyek képviselői bejárnak az iskolákba bemutatókat tartani, de csak nagyon kevesen. Többségük románul tartja az előadásokat, amelyekből sokan alig értenek valamit. Ez is egy nehézség sok fiatal számára.” (Virág)

„Európában sok lehetőség van a fiatalság számára utazás és fejlődés szempontjából egyaránt. A munka terén viszont egy tapasztalat nélküli fiatalnak elég nehéz, mivel kevés fizetést kap, nehezen tudja fenntartani magát, és a legtöbbször szórakozásra, önmagára sem jut ideje.” (Noémi)

„Azt gondolom, hogy nehéz helytállni, de fiatalnak lenni mégis felbecsülhetetlen állapot.” (Blanka)

A fönt említett példák csupán ízelítők azon fiatalok sikertörténeteiből, akik vállalták, hogy hangot adnak visszajelzéseiknek. A kulisszák mögött jóval többen vannak. Bizonyára számtalan olyan 15–29 év közötti fiatal van a mentorok látószögén kívül, akik nincsenek tudatában értékeiknek, készségeiknek, nem tudják, hol tanuljanak tovább vagy milyen pályát válasszanak. Nekik szól a Gyulafehérvári Caritas Norvég Alapból finanszírozott programja, az Iránytű a munka világába. A projekt 2019-ben alakult azzal a céllal, hogy segítséget nyújtson olyan fiatalok számára, akik valamilyen oknál fogva nem járnak iskolába, képzésre, esetleg kiestek az oktatási rendszerből, vagy az iskolaelhagyás veszélye fenyegeti, és munkalehetőségük sincs még. A program 2023 áprilisában jár le, de az ifjúsági mentorálás remélhetőleg továbbra is beilleszkedik a Caritas szolgáltatásainak sorába.

Orbán Júlia

Összeállította: Szász István Szilárd

Az írás megjelent a Vasárnap 2022/31-es számában.