Kernweiss Konrad egykori ordinárius díszpolgári címet kapott

0
145
Fotók: gerhardus.ro

Az idén áprilisban tartott rendes ülésén Csák város helyi tanácsa jóváhagyta a Csák díszpolgára cím (post mortem) odaítélését a város hét szülöttjének: Ion Monoran, a forradalom költőjének, Josef Brandeisz neves zenésznek, Konrad Kerneweissnak, „a csákiak püspökének”, Dositej Obradovici, a szerbek Eminescujának, Stefan Polvereja állatorvos és vadásznak, Petru Fiat, Csák egyik kiemelkedő polgármesterének, Pavel Cebzannak, aki Gheorghe Zamfir együttesének halhatatlan klarinétosa.

A határozattervezet Csák polgármesteréé, Petru Filip mérnöké. A kezdeményezés régebbi: 2019 végén a csáki román közigazgatás 100 éves évfordulóját szerették volna megünnepelni azzal, hogy a város díszpolgári címét adományozzák néhány helyi személyiségnek, de akkor ezt nem sikerült megvalósítani. Az eredeti, sokkal bővebb listát e sorok írója állította össze, miután konzultált a polgármesterrel és dr. Cipriana Sava egyetemi professzorral. Szerencsére idén tavasszal a polgármester kezdeményezésére ezt a listát felülvizsgálták, bár most már sokkal rövidebb lett. Végül is az ősök ilyen módon történő tisztelete dicséretes, és nem kerül semmibe, viszont örömet szerez a leszármazottaknak. Nyilvánvaló, hogy mint minden lista, ez is szubjektívnek tekinthető, vitákat és véleményeket generálhat (és ez természetes is), és nyilván mindig lehet rajta javítani, ez viszont jó lehetőség az ősök jobb megismerésére, értékelésére annak, amit az utókorra hagytak.

Konrad Kernweiss Csákon született 1913. június 9-én, szülei: Konrad Kerneweiss és Katharina (született Quitter). Ő volt a 11. gyermeke ennek a mélyen vallásos és katolikus családnak. 1923 és 1931 között a temesvári Német Királyi Gimnáziumba járt, 1931 júniusában érettségizett. 1931 és 1936 között Temesváron teológiát tanult, 1936. március 22-én szentelték pappá. Pappá szentelése után rövid ideig Németországban, Freiburg in Breisgauban és Marburg an der Lahnban is tanult. Káplán volt Zsombolyán és Nagyőszön (1936-1938), lelkivezető és hitoktató a temesvár-józsefvárosi Notre Dame nővérek gimnáziumában (1938-1944), valamint plébániai adminisztrátor Perjámoson, Haulikban és Újszentpéteren (1944-1946), három szomszédos plébánián, amelyeket a háború miatt egyidőben pasztorált. Perjámoson a helyi Notre Dame nővérek lelkivezetője is volt. 1951-től a józsefvárosi plébánián tevékenykedett, majd Dr. Augustin Pacha temesvári püspök nem sokkal a halála előtt a Temesvári Római Katolikus Egyházmegye ordináriusának (Ordinarius Substitutus) nevezte ki, ily módon a kommunista diktatúra idején, nehéz körülmények között valójában a püspöki tisztséggel járó feladatokat látta el.

Ordináriusként 1974-ben tett látogatást – tulajdonképpen Ad-limina látogatást – Rómában, amikor először lépte át a szocialista Románia határait, hogy a Szentszékkel közösségben lévő katolikus egyházmegye főpásztoraként teljesítse kötelességét. Ebből az alkalomból megkapta az apostoli protonotáriusi címet is, és a Szentszék ténylegesen megerősítette őt a temesvári egyházmegye ordináriusaként. 1975-ig a józsefvárosi plébániaépületben lakott a plébánosokkal és az általános helynökével, Dr. Cziza Ferdinánddal. 1975-ben sikerült visszaszereznie az államtól – a Szentszék támogatásával – két, a rezsim által egykor elkobzott kanonoki házat, amelyekben az Ordinariátust és tisztviselői egy részének lakását helyezte el. A temesvári egyházmegyét szakértelemmel és odaadással vezette, a csákiak nagyon szerették, „a mi püspökünknek” nevezték. 1981. október 23-án halt meg Temesváron, és kívánsága szerint október 26-án a csáki katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra, nem pedig a temesvári székesegyház kriptájában, ahová a legtöbb temesvári római katolikus püspököt temették.

Forrás: Bogdan Seculici; a temesvári egyházmegye sajtóirodája