Sandro Botticelli: Madonna del Magnificat

0
124
Sandro Botticelli: Madonna del Magnificat - részlet

Az 1445-ben született Sandro Botticelli a korai reneszánsz festészet és a firenzei iskola egyik legjelesebb képviselőjének számít. Firenzében egy tímármester-család sarjaként született, de gyenge egészségi állapota miatt nem folytatta a családi hagyományt, ehelyett taníttatták. Mestere Fra Filippo Lippi volt, és szoros kapcsolatot ápolt a kor egyik legkiemelkedőbb művészetpártoló nemes családjával, a Mediciekkel. A későbbi munkáin viszont egyértelműen érzékelhető Savonarola prédikátor hatása. Stílusa merevebbé és szomorkássá vált.

Az általunk itt elemzett munkája a Madonna del Magnificat, egy tondó, vagyis kör alakú festmény, amely a reneszánsz korban nagy népszerűségnek örvendett. 1485 és 1490 között készült el. Lenyűgöző a kör kompozíció, az egyfutópontos perspektíva és az aprólékos kidolgozás.

Máriát királynőként jeleníti meg, ölében a kisded Jézussal, akiket angyalok öveznek. A háttérben egy távoli táj tűnik fel.

Ahogy a festészet más remekein, itt is Mária két palástot és vörös tunikát visel, amely az Isten jelenlétére és szeretetére utal. A Mindenható jelenléte az, amely körbeöleli a Szűzanyát. Az egyik angyal egy könyvet tart Mária elé, amelybe leírja az ő Istent dicsőítő himnuszát, a Magnificatot. Ez a dicsőítés a Szentírásban a Szűzanya ajkáról akkor hangzik el, amikor az Erzsébettel való találkozás során ráeszmél Isten tervének megvalósulására. Miután Erzsébet Urának anyját ismeri fel Máriában, az istenanya öröméneket zeng Istennek. Az egyház számára ezen dicsőítés annyira fontossá vált, hogy minden nap elénekli a zsolozsmában.

A festményen a fennkölt hangulatot az aprólékos, finom kidolgozottság mellett az angyalok jelenléte teszi még magasztosabbá, akik mint Isten hírnökei szerepelnek az üdvösségtörténetben.

Portik Noémi, M. Klarissza nővér

Az írás megjelent a Vasárnap 2022/30-as számában.