Kórus-karvezetés képzés Csíkszentmártonban

0
374

A tavalyi igen sikeres felütést követően idén második alkalommal rendezték meg az ötnapos kórus-karvezetés képzést Csíkszentmártonban július 4–8. között. Nem kevés izgalommal vágtak bele a projektbe, hiszen az első táborhoz viszonyítva, amely zártkörű volt, idén az érdeklődők sokkal színesebb társaságot alkottak. Egy szervező és egy résztvevő írásán keresztül nyerhetnek betekintést a képzésbe.  

Az első képzés résztvevői egy összekovácsolódott csapat tagjai voltak, 2021-ben ugyanis szinte kizárólag Csík környéki kántorok vettek részt a programban, akik előtte három éven át egy évfolyamban tanultak diákjaimként a Vámszer Géza Művészeti Népiskola karvezetés szakán. Idén azonban – ígéreteinkhez híven, talán kissé merészen – a képzést mindenki számára elérhetővé tettük, és azon meglepetésben volt részünk, hogy a jelentkezők között volt tanár, tanító, kántor, egyetemista, fúvószenekari tag, kórustag, egyszóval olyanok, akik szeretnek énekelni. Nem titok tehát, hogy nagyon széles volt a paletta, hiszen a zene szakma beavatottjai között olyan résztvevők is voltak, akiknek még nehézséget okoz az önálló módon való kottaolvasás.

Olyan oktatót hívtunk a képzésre a szegedi Kovács Gábor személyében, amilyen karvezetőt messze földön is igen nehéz találni. Habár pedagógiai szempontból már-már megoldhatatlan feladat elé állítottuk, az első perctől láthattuk, hogy miként találja meg valamennyiünkben azt a közös pontot, ahonnan bátran elindulva, egyenesen vezet azon az úton, amely pár nap leforgása alatt egy roppant jó kórushangzáshoz vezet. A tábor végén a tanult darabokról felvételt készítettünk a csíkszentimrei Szent Margit-kápolnában.

A célunk e képzéssel nem más, minthogy tegyünk az erdélyi kóruskultúra fejlődéséért, amelyről tudjuk, hogy úgy, de csakis úgy valósulhat meg, hogyha lokálisan mindent megteszünk érte. Ebben nagy köszönettel tartozunk elsősorban két embernek: Kovács Gábornak, aki eljött hozzánk és vállalta ezt az igen nemes feladatot; Gergely Andrásnak, az Alcsíki Kistérségi Fejlesztési Társulás elnökének, aki kivétel nélkül megteremtette a szükséges feltételeket: szállás, étkezés, terem stb.; és nem utolsó sorban annak a 16 résztvevőnek, akik a saját és egymás fejlődésének érdekében fáradságot nem ismerve dolgozták végig az igen intenzív öt napot.

Szopos Zoltán szervező

Különbség éneklés és éneklés között

A kórus-karvezetés tábor Csíkszentmártonban arra tanított meg minket, hogy miként is kell énekelni. De mi számít szép éneklésnek? Ami egy kóruskarvezetésben, kóruséneklésben számít, az a helyes éneklés! Ez a volt a mérvadója a karvezetés táborunknak.

Tanárunk, a szegedi Kovács Gábor erre tanított meg minket. Egy kórusmű éneklésekor körülbelül 750 dologra kellene figyeljünk egyszerre ahhoz, hogy az adott mű minőségi szinten szólaljon meg.

A rendkívül alapos hangképzésen, éneklésen és előadási gyakorlaton túl szó esett mélyreható stílusismeretről, adott korszakon belüli művekről, sőt, a tanár úr rendszeresen szorgalmazta a különféle darabokról, illetve azok előadásáról szóló – akár kritikus szemléletű –, átfogó beszélgetéseket is.

A táborban azonban a megszokott módszer mellett olyan rendkívüli gyakorlattal találkoztunk, amellyel sehol eddig: mi magunk alkottunk meg néhány kórusdarabot. Volt, hogy egy szakrális darab angol szövegét úgy cseréltük ki magyar egyházi szöveggel, hogy az teljesen megfelelt a prozódiai követelményeknek; már meglévő népdal főszólama mellé írtunk be különféle technikával – nem a megszokott harmonizálás szintjén – szólamokat; vagy éppen népdalok hangszeres kíséretét helyeztük át a kórusra.

Köszönjük Szopos Zoltánnak a szervezést, nélküle nem jöhetett volna létre ez a tábor. Köszönetünket fejezzük ki Kovács Gábor egyetemi tanárnak is, aki öt napon keresztül tanított, nevelt a kórusvezetésre, kóruséneklésre. Köszönet támogatóinknak, főként Gergely Andrásnak, az Alcsíki Kistérségi Fejlesztési Társulás elnökének.

A Szent Ágostonnak tulajdonított idézettel zárnám gondolataimat: „Aki énekel, kétszeresen imádkozik.”

György Dávid résztvevő