Befogadás és örökfogadalom a ferences világi rendben

0
410

Családias, meghitt légkörben, ünnepi szentmisén a sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban június 25-én, Mária szeplőtelen szíve ünnepén Hervai Katalin grafikusművész örökfogadalmat tett és Hoos Erzsébet befogadására is sor került a ferences világi rendben.

A legszentebb áldozatot Albert Leánder ferences testvér és Fülöp Szabolcs segédlelkész mutatta be, a fogadalmi ceremóniát Elekes Ildikó ferences miniszter végezte.

A szentmise elején Albert Leánder ferences testvér, lelkivezető kihangsúlyozta, hogy fontos a szívünket odaajándékozni Istennek. Majd a homíliában kibontotta kibontotta a témát: „Bennünket is arra hív, hogy úgy éljünk, ahogyan a szívünk diktálja. Hiszen Jézus azt mondja, hogy nem kívülről szennyeznek be bennünket a dolgok, hanem minden jó és minden rossz dolog a szívünkből származik. Amikor elindulunk a közösségbe — hiszen a ferences világi rend is a ferences nagy családhoz tartozik –, amikor elindulunk az evangéliumi életre rendi közösségbe, akkor fogadalmat teszünk. S ez a fogadalom nem akar nagyobbá tenni, hanem egyszerűen a keresztségi fogadalmunkat akarjuk megújítani, az az elhatározás él a szívünkben, azt akarjuk a szívünkben megerősíteni, hogy keresztségi fogadalmunk szerint éljünk. Mi a keresztségi fogadalmunk? Az, amit a vasárnapi szentmisében elimádkozunk s minden nap a rózsafüzérrel: a Hiszekegy. Annak a megvallása, hogy életemben az Úristen foglalja el a központi helyet. Hiszek a teremtő Atyában, Jézusban, hiszem, hogy a Szentlélek megszentel, s nem akárhol, hanem a római katolikus egyházban. Ez a keresztségi fogadalmunk is. A ferences világi rend ezt komolyan akarja venni. Ezért az evangéliumi élet, mert szeretnénk belőle megtanulni, hogy az Úr Jézus milyen utat mutat, ő hogyan élt, szeretnénk ellesni, életünkben hogyan kell cselekedni. (…) Nemcsak az értelmünkkel kell megértenünk az evangéliumot, hanem a szívünkkel is, hogy evangéliumi emberekké váljunk. Ezért életre szóló út. Ez egy olyan út, amin a Szűzanya tudott járni. S bízhatunk abban, mivel a Szűzanya fogja a kezünket és vezet, nekünk is lehetőségünk van végigjárni. Egyetlen dolog szükséges: a Szűzanya igenje, hiszen ő igent mondott a jó Istennek. Nekünk is ezt kell tenni az evangéliumi úton. A fogadalomtételben amikor befogadjuk a közösségbe, amikor elindulunk ezen az úton, ez az igen fogalmazódik meg a szívünkben. Kérjük az Úr Jézust és a boldogságos Szűz Máriát, hogy alakítsa szívünket az ő szívük szerint.”

Következtek a befogadási és örökfogadalom kérdései: „Isten meghívott téged, hogy országáról tanúságot tegyél és a jóakaratú emberekkel együttműködve egy testvéri és evangéliumi világot építs. (…) Akarsz-e ehhez a hivatáshoz hűséges lenni és a világi ferencesekhez való jellemző szolgáltat szerepét vállalni? Akarod-e magadat az egyháznak szorosabban elkötelezni, tevékenyen hozzájárulni állandó újjáépüléséhez?” — hangzott el a kérdés, majd jött nemsokára a válasz is: „Akarom.”

Az ünnepség után megkérdeztem a ferences harmadrendi testvéreket, hogy nekik mit jelentett ez az ünnep.

Hervai Katalin: „Végre hazaérkeztem. Hazataláltam. Ebben találtam meg a valódi Krisztus-követést. Megfogott Szent Ferenc radikális Krisztus követése. Ő megszemélyesítette az Úr Jézust. Megkapta a stigmákat is. Ugyanakkor vezeklő, bűnbánó rend. Valahol olyan számomra, mint másnak a házasság. Életemben eddig nem volt elköteleződés.”

Hoos Erzsébet: „Úgy érzem, hogy befogadott egy nagy család, ahová már évek óra jártam. Tudom, hogy feladatot kaptam az Úrtól. A Szentlélek vezetett, hisz pár évvel ezelőtt nem volt sem tudatom, sem ismeretem….Ezután még jobban átrendeződik az életem a Szentlélekre hallgatva Szent Ferenc és az evangélium szellemében. A családom is részt vett, gratulált, megértett, együtt dolgoznak velem. Ezt csak együtt lehet csinálni.”

Az ünnepség kötetlen beszélgetéssel és agapéval zárult.

Józsa Zsuzsanna

Fotó: Hoos Gheorghe

MEGOSZTÁS