Adjunk teret a nagyszülőknek az unokák nevelésében

Ferenc pápa katekézise

0
139
Fotók: Vatican News

A bibliai Judit alakjáról elmélkedett az időskorról szóló katekézissorozatának 9. részében Ferenc pápa. Az erkölcsi és lelki értékek öröksége fontos kincs, melyet az öregek utódaikra hagyhatnak. Fontos megtanulni az együtt élő generációk közös leckéjét: a gyengédség és a törékenység nem a hanyatlás jele, a fiatalok számára az emberséges jövő útja.

Judit példás fiatalkora és nagylelkű öregkora

„Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betuliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban. (…) Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította (…) Halála előtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között.”

Judit, a bibliai hősnő bátor tettével megvédte Izraelt ellenségeitől. A fiatal és erényes özvegy hitének, szépségének, ravaszságának köszönhetően megmenti városát, Betuliát és Júda népét Holofernesztől, az erőszakos ellenségtől, aki megvetette Istent. Megölte a diktátort, majd visszatért városába, ahol 105 éves koráig élte öregkorát. Őt is elérte az öregség, mint oly sok más embert: van, hogy dolgos élet után, vagy kalandos évek, talán nagy odaadással élt fiatalkor után. Nemcsak a reflektorfényben látható nagy eseményeknek vannak hősei, mint Judit, aki megölte a diktátort. Hősiesség az is, amikor kitartunk a szeretetben egy nehéz családi helyzetben, vagy egy fenyegetett közösségben.

Mihez kezdünk nyugdíjas éveinkben?

Judit több mint száz évet élt, ez különösen nagy áldás. De ma már nem olyan ritka, hogy valaki sokáig él a nyugdíjas korba lépve. A kérdés az, hogyan használjuk ki ezt az időt, ami nekünk adatott? Hogyan növekedhetünk tekintélyben, életszentségben, bölcsességben? A nyugdíjas évek távlata sokak számára a megérdemelt és vágyott pihenéssel esik egybe a fárasztó tevékenység után. De előfordul, hogy a munka vége aggodalom forrása lesz: Mit fogok kezdeni az életemmel most, hogy kiüresedik belőle mindaz, ami eddig kitöltötte? A mindennapos munka emberi kapcsolatokat is jelent, a jó érzést, hogy megkeressük a betevőt, hogy szerepünk van, megbecsülnek minket. Persze ott van az örömteli és fáradságos feladat az unokákkal. Ma a nagyszülőknek nagy szerep jut a családban, hogy segítsenek fölnevelni az unokákat. Sajnos azonban egyre kevesebb gyerek születik, a szülők gyakran távolabb vannak, többet kell utazniuk, sem a munkahely, sem a lakóhely nem családbarát. Az is megesik, hogy nem szívesen engedik át a gyereknevelés területét a nagyszülőknek, csak akkor, amikor feltétlenül szükségük van rájuk. A pápa egy iróniával tett kijelentést idézett: „a mai társadalmi-gazdasági helyzetben a nagyszülők fontosabbak lettek a nyugdíjuk miatt”.

Tegyük emberibbé a modern társadalmat

Valójában az új igények a nevelési és szülői kapcsolatokban is megjelennek, ezért újra kell gondolni a nemzedékek közötti hagyományos szövetség modelljét. Vajon mi hajlandók vagyunk-e erre? Vagy csak az anyagi és gazdasági körülmények hatása alatt állunk? Az egymás mellett élő generációk ideje kitolódott. Megpróbáljuk-e együtt emberibbé, szeretettelibbé, igazságosabbá tenni a modern társadalmak új körülményeit? A nagyszülői hivatás fontos része támogatni gyerekeiket az unokák nevelésében. A kicsik megtanulják a gyöngédség erejét, és tisztelni a törékenységet – ezek életre szóló leckék, melyeket legkönnyebben a nagyszülőktől sajátíthatnak el. A nagymamák, nagypapák pedig megtanulják, hogy a gyöngédség és a törékenység nem a hanyatlás jele. A fiatalok számára ezek az átmenetek teszik emberivé a jövőt.

Lelki, erkölcsi javak öröksége

Visszatérve a bibliai Judit történetére a pápa rámutatott: a korán megözvegyült asszony képes teljes és boldog életet élni, mert tudja, hogy véghezvitte a küldetést, amit az Úr rábízott. Számára ez az idő arra szolgál, hogy továbbadja az értékes örökséget a bölcsességről és a gyengédségről a családnak és a közösségnek. A jó öröksége ez, nem pusztán a javak öröksége. Amikor az örökségre gondolunk, gyakran a javak jutnak eszünkbe, nem pedig az a jó, amit öregkorára összegyűjtött és elültetett az ember, holott éppen az a legfőbb jó, amit örökül hagyhatunk magunk után – tette hozzá a pápa. Judit öregségében felszabadította kedves szolgálólányát, azt a személyt, aki vele volt élete sorsdöntő pillanatában is, amikor legyőzte a diktátort. Ez a figyelmes és emberi gesztus azt mutatja, hogy bár időskorban romlik a szem látása, a szív látása erősödik. Valóban: az Úr nemcsak a fiatalokra és az erősekre bízza a tálentumokat, hanem mindenkinek tartogat belőle, az öregeknek is. Közösségeinkben ügyesen kell merítenünk az idősek tehetségéből és karizmájából is, akik bár életkor szerint nyugdíjasok, érvényesíteni kell a bennük lakozó értékeket. Ehhez az ő kreatív részvételük is kell: adják át a fiataloknak a megszerzett tudást, tanácsokat, hallgassák meg őket, különös tekintettel a hátrányból indulókra, akik nem engedhetik meg maguknak a tanulást, vagy magányosak.

Judit fiatalon bátorságával kiérdemelte a közösség elismerését. Időskorára ezt a gyengédségével szerezte meg, mert szabadon engedte szolgáját. Nem búskomoran éli meg nyugdíjas évei ürességét, hanem ajándékokkal tölti ki az időt, amellyel Isten megajándékozta. Olvassuk el újra a bibliai Judit történetét, szeretném, ha minden nagymama ilyen lenne: bátor, bölcs, aki nem pénzt hagy unokáira, hanem bölcsességet – zárta szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

Gedő Ágnes, Vatican News

MEGOSZTÁS