Május 7-én, a nagybányai Szent József Plébánia közösségi termében találkoztak a helybeli és szatmári, szentignáci lelkiségű közösségek tagjai, a Keresztény Élet Közössége világnapjának megünneplésére. A témát a nemzetközi mozgalom körlevele adta: Megtéréstől az elköteleződésig – a szeretet, az öröm és a barátság útja.
A találkozó első részében Pakot Géza jezsuita atya Szent Ignác példájából kiindulva vezette fel, hogyan válhat egy seb, sérülés áldássá életünkben. Legnagyobb sérüléseink abból származnak, hogy megengedőek vagyunk – mondta-, jobbra is, balra is hajlunk, mindenkinek a kedvére szeretnénk tenni, és ez magával tud ragadni minket. Ez a magatartás kíván egy megtérést. Szent Ignác megtérése nem jelentett egy életidegen életmód elkezdését, hanem még inkább életigenlővé vált. Szent Ignác azt javasolja, amikor kiüresedünk, a vigasztalanságban találjuk magunkat, amikor a hitünk, reményünk, szeretetünk lecsökken, lanyhák leszünk, akkor próbáljunk többet imádkozni, böjtölni, hogy helyet teremtsünk az új élet megjelenésének.
Kiscsoportban megosztották a résztvevők, hogy hogyan vált áldássá életükben a seb, sérülés.
A találkozó második részében arról volt szó, mit jelent a szeretet elnyerése. A szentignáci lelkiség szíve az, hogy a szeretet kölcsönös cserét jelent: „Mit adhatok Neki, szeretetéért cserébe?”
A résztvevők elmondták, mit jelent számukra elmélyülni Istenben, a lelkiségben, hogyan hat ez elköteleződésükre, a szolgálatra, egy olyan magatartás kialakítására, ami rendelkezésre állást jelent. Ehhez a közösséghez tartozásból merítenek erőt, melyben a kölcsönös elfogadás a legnagyobb vonzerő.
