Az „olvasást” nem lehet túl korán kezdeni

0
1581
Fotók: Kádár Hanga

Nem arra gondolunk, hogy idő előtt erőltetni kéne egy kisgyermeknél az írás-olvasás megtanulását, hanem arra, hogy minden korosztálynak a maga értelmi-érzelmi szintjéhez megfelelő gyermekkönyvvel megnyithatjuk a kíváncsiság, a világ iránti érdeklődés kapuját. Könyvajánlónkban ezúttal nem a felnőtteknek, hanem a legkisebbeknek kedvezünk: összegyűjtöttük azokat a könyveket, amelyekkel már egy-két éves (vagy akár néhány hónapos) korban elkezdhetjük megszerettetni csemeténkkel a könyvek világát.

Korábban írtunk a mesék elengedhetetlen fontosságáról a kisebb, de a nagyobb gyermekek életében is, ugyanis a történetekkel nem csak értelmi és érzelmi intelligenciájukat fejlesztjük a kis családtagjainknak, de számos élethelyzetet, kisebb kihívásokat, nagyobb családi traumákat, például veszteségeket is könnyebben feldolgoznak a gyermekek. De nem kell a bonyolultabb alkalmakra tartogatni a meséskönyvet, a mindennapi ezerféle inger, információ feldolgozásában, a nap végén az egészséges levezetésben is kiválóan segítik a kicsiket a történetek. De csak akkor, ha odafigyelünk, és a korának megfelelő könyvet adunk a kezébe vagy vesszük együtt kézbe. A közismert gyermekpszichológusok szerint tehát ne várjuk el, hogy egy egy-két éves gyermek hosszas időn keresztül tündérmeséket, népmeséket hallgasson végig, ahogy azt sem várhatjuk el, hogy nyolc-kilenc évesen megelégedjen a tündérmesékkel, ebben a korban ugyanis már a realitásérzék kezd jól kifejlődni, már nem annyira hiszékeny a gyermek.

Az sem mindegy hogyan mesélünk: ritmusosan, dallamosan, a kicsiknek tempósabban is lehet Vekerdy Tamás közismert, egykori gyermekpszichológus szerint, a mese után pedig ne vonjunk le szülőként következtetéseket, erkölcsi tanulságot: azt hagyjuk az óvodára, iskolára, hagyjuk, hogy a gyermekben magától alakuljon ki valamiféle tanulság a hallottak alapján. Amíg másfél-három éves a gyermek, leginkább azokat a történeteket szereti, amelyek vele is megesnek, megeshetnek: szabad mesélés során vagy képeskönyvek segítségével mondjuk el, hogy boltba, parkba megy anya és a gyermek, miket lehet látni közben. Óvodáskorban aztán jöhetnek a rövidebb, ám már kitalált történetek. Ha a gyermek közben maga is akar mesélni, beszélni, hagyjuk: hiszen ezzel a kommunikáció, képzeletvilág fejlődik, de ha nem szeretne, ne erőltessük, hiszen Vekerdy szerint egy idő után úgyis minden gyermek nyelve megered. Iskoláskor közeledtével az állatmesék is jöhetnek, bár a nagyon rövideket már totyogóként is szeretik a kicsik, csak ne legyenek bonyolultak, hosszasak. Kiskamaszkor közeledtével pedig már jöhetnek a kisregények, meseregények, de ezután lassan már kezd kialakulni a gyermek saját „ízlése”, érdeklődési köre, ami természetesen a későbbiekben még sokat változik. Természetesen ez nem recept: vannak olyan gyermekek, akik még kiskamaszként is várják a megnyugtató, kedves esti mesét.

Hogy mikor érdemes elkezdeni? Minél hamarabb! Onnantól kezdve, hogy újszülött gyermekünk már reagál a hangunkra, énekelgethetünk neki, és kezdjük mondókázással. Nálunk jól beváltak a klasszikus, óvodában tanult Süss fel nap, Csip-csip-csóka, Csiga-biga gyere ki mondókák, amikhez jó esetben még könyvet sem kell vennünk, csak felfrissíteni az emlékezetünket az internet segítségével. Ha újításra vágyunk, de okosan és tudatosan összerakott, aranyos mondókákat akarunk mégis, Gryllus Vilmos Félperces mondókái Megyeri Annamária gyönyörű, barátságos illusztrációval tökéletes választás. Ahogy nő a gyermek, ül és ügyesedik a finommotorikája, érdemes puha filcből vagy bármilyen textilből készített könyvet adni a kezébe, és elmesélni, hogy mik láthatóak a képen. Egy-két éves kor között először a képes könyvek érdeklik, amelyek hétköznapi tevékenységeket mesélnek el: sokan szeretik ebben a korban a nagy, gazdagon illusztrált tematikus könyveket, mint a Tavaszi böngésző, Nyári böngésző, Nagy vonatos böngésző. A téma gyerekfüggő, a lényeg, hogy kemény lapos könyvet vegyünk, mert az elején még a vékony lapok átfordítása nem megy a kicsiknek. Persze, minél többet forgat, annál hamarább menni fog.

Ezekkel párhuzamosan érdemes tapasztalatom szerint használni a kihajtható, kitolható fülekkel rendelkező kisebb, közepesebb méretű, szintén kemény lapos könyvecskéket, amik jól elszórakoztatják a kicsiket, a babákat előbb csak a mozdulatok, később már az egy-két mondatos történeteket is felolvashatjuk ezekből. „Járulékos” előnyük, hogy egyúttal a kézügyességet, a szem-kéz koordinációt is fejlesztik, ilyenek például a Kukucs könyvek, de minden online és offline könyvesboltban találunk ilyeneket, már csak az illusztráció kell tetsszen és meg is vehetjük.

Kettő-két és fél éves kor körül a rövidke történetek már lekötik a kicsiket, de legyenek ezek is még könnyen lapozható, kemény könyvecskék. Kisfiam nagy kedvence a Pipp és Polli-sorozat, a Kisvakond-történetek (amelyek sokszor érzelmek felismerésében segítenek) és a hosszan kihajtható, versbe szedett történeteket tartalmazó leporellók.

Ahogyan a türelmi/figyelmi idő növekszik, úgy olvashatunk fel hosszabb történeteket is az óvodás kor közeledtével, vagy az ovis kor elején, de 5-10 perces meséknél hosszabbakat ez a korosztály még nem hallgat meg. A Pagony Kiadónak vannak 3-5-8 perces mesekötetei a legjobb magyar szerzők meséivel, s bár már nem könnyen beszerezhetőek a Szalay Könyvek Családi füzetei: ezek meséskönyvei ismert állatmeséit egyszerűsítik is rövidítik le úgy, hogy a legkisebbek is élvezhessék. Amikor már nem tép szét könnyedén minden kezébe került könyvet, szórakoztatóak lehetnek a hangszóróval ellátott zenés, autós, állathangos könyvek, amelyekben gombokat lehet megnyomni. Óvodás korban lassan be lehet vezetni a tündérmeséket, majd ezt követik a hosszabb állatmesék, népmesék és aztán már csak a képzeletünk és a gyerek ízlése, kedve fog határt szabni az esti szórakozásnak, képzeletbeli utazásoknak.