A Szuverén Máltai Lovagrend minden évben megrendezi nemzetközi zarándoklatát a világ egyik legismertebb Szűz Mária kegyhelyére, Lourdes-ba. A máltai lovagok, valamint a rend segélyszervezeteinek képviselői beteg embereket kísérnek el a Szűzanyához. Idén ezt a zarándoklatot április 29-május 3. közt tartották, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat képviselői is jelen voltak a 36 ország résztvevő küldöttségei közt.
Az idei és a következő két zarándoklat témáját Szűz Mária Szent Bernadetthez intézett szavaiból vették, amelyeket a tizenharmadik jelenéskor, 1858. május 2-án mondott: „Menj és mondd meg a papoknak, hogy építsenek itt egy kápolnát, és hogy az emberek körmenetben jöjjenek ide”.
A Máltai Lovagrend tagjainak és önkénteseinek hagyományos találkozóját, amelyen a betegeket a massabielle-i barlangba kísérik, a Covid-19 világjárvány miatt két egymást követő évben, 2020-ban és 2021-ben nem lehetett megtartani. E két évben a lourdes-i Szűzanyával való lelki egységet virtuális zarándoklatokkal fejezték ki, Lourdes mellett a másik virtuális színhely a vatikáni kertekben lévő, XIII. Leó pápa által építtetett lourdes-i barlang volt.
Az idei zarándoklatot tehát két év kihagyás után tudták újra megtartani, a programban szerepelt közös keresztút, gyertyás eucharisztikus körmenet, rózsafüzér és Máriás körmenet a lourdes-i kegyszoborral, valamint magyar szentmise is, amelyen a magyar nyelvet beszélő küldöttek, a nagyobb létszámú magyarországi csoport mellett az erdélyiek is részt vettek a jelenések színhelyéül szolgáló barlang közelében. Természetesen a zarándokok mind Szűzanya által Bernadettnek megmutatott forrást is felkeresték, ittak a vizéből és imádkoztak a jelenés helyszínén.
A május 3-án végetért zarándoklat során megemlékeztek a Covid számos áldozatáról is, köztük zarándokokról, ápoltakról, papokról, tagokról és önkéntesekről. A hagyományos tevékenységek egy része másképp zajlott, mint a járvány előtti időszakban. Például a medencékben való alámerülést nem tartották meg, idén csak kortyoltak a lourdes-i vízből és az arcukat mosták meg vele ott, ahol korábban a megmerítkezésre alkalmas medencék álltak.
A Szuverén Máltai Lovagrend Jeruzsálemben kezdte működését valamikor 1080 előtt, keresztény szerzetesek által vezetett ispotályként, beteg, sebesült zarándokokat, szegény helybelieket ápolt. Miután az első keresztes hadjárat nyomán 1099-ben elfoglalták Jeruzsálemet, 1113-ban II. Paszkál pápa jóváhagyta a rendet és közvetlenül a Szentszék oltalma alá helyezte. A rend a betegápolói tevékenység mellett katonai feladatokat is ellátott, a jeruzsálemi királyság hadi erejeként is szolgált. Később a muszlim hódítás elől a lovagrend előbb Rodoszra, majd Máltára tette át a székhelyét, 1834-ben pedig Rómába telepedett. A rend mottója: Tuitio Fidei et Obsequium Pauperum (A hit védelme és a rászorulók szolgálata).
Idén a résztvevők száma, bár alacsonyabb volt, mint a világjárvány előtt, mégis jelentős, a zarándokok a világ minden sarkából érkeztek az Egyesült Államoktól Ausztráliáig, Brazíliától Skandináviáig a hit és a remény egyértelmű jeleként. A legutóbbi, a világjárvány előtti, 2019-es alkalommal több mint 7400 résztvevő, köztük 1300 beteg vett részt.
A rend a világ 120 országában van jelen, idén 36 ország képviselői zarándokoltak a közös ünnepi alkalomra, 3000-en érkeztek, köztük 500 beteg. Romániából 25-en vettek részt a lelkigyakorlaton: köztük a Romániai Máltai Szeretetszolgálat főtitkára, Tischler Ferenc, elnöke, Dénes Mihály, a Romániai Máltai Lovagok Szövetségének elnöke, Kálnoky Tibor és felesége, más lovagok, dámák, a Máltai Rend romániai nagykövete, Musneci Roberto és felesége, Veres Stelian lelkivezető, valamint két mozgássérült, egy Down-kóros és egy autista fiú.
Fra’ Marco Luzzago a Máltai Lovagrend nagymesteri helytartója, az ő Lourdes-ba való megérkezésével kezdődött hivatalosan a Máltai Lovagrend 64. nemzetközi zarándoklata a franciaországi Pireneusok lábánál fekvő lourdes-i kegyhelyre. A program pénteken este kezdődött, a zarándoklat fénypontha a vasárnapi ünnepi szentmise volt, amelyet Silvano Maria Tomasi bíboros, a pápa különmegbízottja celebrált. A Mária-zarándoklaton a Máltai Lovagrend legmagasabb vezetése is részt vett, a Szuverén Tanács tagjai, valamint prelátusa, Jean Laffitte, aki nemrég járt Magyarországon, majd Romániában is.
A nagymisét a Szent X. Piusz földalatti bazilikában tartották, amely a kegytemplom közvetlen közelében helyezkedik el és alkalmas a zarándokok nagy létszámának befogadására, ugyanis 201 méter hosszú, 81 méter széles, ovális alakú, és körülbelül húszezer ember befogadására alkalmas. Ugyanekkor köszöntötték a delegációkat, felolvasták a résztvevőket, és külön köszöntötték az először Lourdes-be zarándokolókat, akik megszentelt máltai jelvényt kaptak, amit aztán büszkén viseltek. Ezen alkalommal Luzzago nagymesteri helytartó kiemelten köszöntötte az ukrán és libanoni résztvevőket, akiket a többiek is figyelemmel és együttérző szeretettel fogadtak.
Ugyanott tartották szombat este az egészen különleges élményt nyújtó eucharisztikus szentségimádást, amelyre a zarándokcsoportok katonás fegyelemben sorakoztak, zászlókkal vonultak be a bazilikába, ahol közös szentségimádáson vettek részt. Hasonló élmény volt a hétfő esti rózsafüzér és Máriás körmenet, amelyre gyertyákkal vonultak a résztvevők. Aznap reggel volt a barlang közelében levő misézőhelyen a körülbelül 100-120 magyar anyanyelvű zarándok szentmiséje, amelynek főcelebránsa Tóth Tamás, a MKPK titkára volt, vele koncelebrált a gyulafehérvári főegyházmegye gazdasági igazgatója, Veres Stelian, a Romániai Máltai Szeretetszolgálat lelkivezetője.
Mivel ő is azok között volt, akik először jártak Lourdesban, ő is most kapott a helyszínen megáldott kitűzőt, kiemelkedő élményei közé sorolta ezt az ünnepélyes alkalmat is, valamint a sok szenvedőt, aki a kegyhelyre zarándokolt, akiket segítve még inkább tudatosult benne, milyen hatalmas érték maga az egészség, amivel a jó Isten megajándékoz. Élmény volt ugyanakkor látni a betegek örömét és háláját azért, hogy ott lehetnek, hogy segítséggel olykor, de minden programpontba be tudtak kapcsolódni. A hála a hazaérkezés után se múlt el: a zarándoklat során összekovácsolódott csapat tagjai kölcsönösen köszönetet mondtak egymásnak az együttlétért, a vidámságért és a közös ima pillanataiért.
Az sem érdektelen, hogy a zarándokcsoport már az indulás pillanatában nehézségbe ütközött, ami miatt a reggel 6 órára tervezett indulás csak 11-kor valósulhatott meg: pont e napon a repülőtérre riasztás érkezett, hogy ismeretlen telefonáló szerint épp az ő repülőgépükön bomba lenne: emiatt a már felszállásra készülő teljes személyzetet és utasokat leszállították a gépről, azt komoly fegyveres erők vizsgálták át, majd a beszállásra várakozókat ismét. Mindeközben a zarándoklatra indulók nemhogy megijedtek volna, ellenkezőleg: még jobban megerősödtek céljaikban és útjuk szükségességében, és máris csapattá kovácsolódtak. Így a meglehetősen hosszú, két átszállással, buszozással járó út után még arra is volt erejük és figyelmük, hogy a magasabban fekvő és kerekesszékkel nehezen megközelíthető keresztútra társaikat felvigyék — e keresztútnak a tizedik állomását különben Magyarország állíttatta 1912-ben, jól látható a magyar koronás címeres bronztábla rajta. A kegyhelyen két keresztút is található: a nehezebben megközelíthető mellett egy parkban, kerekesszékkel is megközelíthetőt is felállítottak, a csoport azt is végigjárta a zarándoklat során. A kerekesszékes zarándokok, Magda és Monica, hazaérkezése után is legszebb élményüknek a csoport összetartását tartották és azt ahogyan társaik a meredekebb keresztútra is magukkal vitték őket is, tolva, olykor emelve a nehéz talajon nem „boldoguló” kerekesszékeiket.
Kérdésemre, hogy melyek voltak a zarándoklat legtanulságosabb, megható mozzanatai, Veres Stelian azt mesélte el, rá mennyire mély benyomást tett, ahogyan a máltai segítők az egyenruhájukat viselik és tisztelik, számukra ugyanis érzékelhetően megtiszteltetés e szervezetbe tartozni, az egyenruha minden körülmények közt az együvé tartozást, a szolgálatot jelképezi, éppen ezért ők büszkén viselik Máltás kabátjukat, és még a legmelegebb helyszínen sem teszik le, félre, mert rang ezt az egyenruhát kiérdemelni, abban a krisztusi szeretetszolgálatot láthatóvá tenni.
A jelenés helyszíne, a barlang, a forrás is a kiemelkedő élmények közé tartozott, a lehetőség, hogy ott, ahol Bernadett 1858. február 11-én a Szűzanyával találkozott, ahol neki megjelölte a csodatevő vízforrás helyét, amit a 14 éves látnok a kezével kapart ki, ott imádkozhattak, és a nagyon jól szervezett helyi segítők kalauzolták őket az intimitást biztosító imafülkékbe, ahol ki-ki saját igényei és ritmusa szerint tudott csendben maradni, kérést, imát megfogalmazni, majd a forrás vizével az arcot lemosni és kortyolni is belőle.
Egyházunk a Lourdes-ban történtek közül 68 esetet fogad el csodás gyógyulásnak – olyannak, amely nem fizikai vagy pszichologikus hatás alatt történt –, amit a víz gyógyító erejének tulajdonítanak. Az első csodás gyógyulás 1858. március 1-jén történt: Catherine Latapie évek óta béna karja a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult. Az utóbbi időkben ilyen csodásan gyógyult beteg volt a porckorongsérv miatt lebénult Serge François, aki 2002. április 12-én járt a barlangnál, ezt követően gyógyulása tartósnak bizonyult. A csodás gyógyulások rövid összefoglalása a bazilika előtti téren, fényképekkel illusztrálva látható. Itt tért meg a Nobel-díjas orvos és író, Alexis Auguste Carrel.