Ferenc pápa: Sírok, amikor az ukrajnai háború áldozataira, a gyermekek szenvedéseire gondolok!

0
119
Fotók: Vatican News

Május 1-én, vasárnap a szentatya az Apostoli Palota ablakából imádkozta el a Regina caeli imádságot a téren egybegyűlt mintegy harmincezer hívővel és zarándokkal. A napi evangéliumból kiindulva arra biztatott, hogy amikor minket is elfog a csüggedés, akkor Jézust keressük, szívünk szeretetével vessük magunkat feléje, mert ő lehetővé teszi, hogy kezdjünk.

Ferenc pápa vasárnapi homíliáját olvashatják a Magyar Kurír fordítása alapján.

A mai liturgia evangéliuma (Jn 21,1–19) azt beszéli el, hogyan jelent meg a feltámadt Jézus harmadik alkalommal az apostoloknak. Ez a találkozás a Galileai-tónál zajlik, és mindenekelőtt Simon Pétert érinti. Az egész ővele kezdődik. Azt mondja a többi tanítványnak: „Megyek halászni” (Jn 21,3). Ebben nincs semmi különös, hiszen halász volt, de abbahagyta ezt a foglalkozást, amióta épp annak a tónak a partján otthagyta a hálóit, hogy kövesse Jézust. És most, miközben a Feltámadott megvárakoztatja, Péter, talán kissé csüggedten azt javasolja a többieknek, hogy térjenek vissza korábbi életükhöz. A többiek pedig elfogadják a javaslatot: „Mi is veled megyünk.” De „azon az éjszakán semmit sem fogtak” (Jn 21,3).

Velünk is megtörténhet, hogy fáradtságból, csalódásból, esetleg lustaságból megfeledkezünk az Úrról, elhanyagoljuk egyszer már meghozott nagy döntéseinket, és megelégszünk valami mással.

Például nem fordítunk időt arra, hogy a családban beszélgessünk egymással, inkább a személyes időtöltést részesítjük előnyben; elfelejtjük az imádságot, és hagyjuk, hogy teljesen lefoglaljanak saját szükségleteink; elhanyagoljuk a szeretetet a napi sürgető teendőkre hivatkozva. De ha így teszünk, csalódottak leszünk: épp ez a csalódás töltötte el Pétert is, amikor ott állt a hozzá hasonló üres hálókkal. Ez az út visszafelé visz, és nem elégít ki!

És mit tesz Jézus Péterrel? Visszatér a tó partjára, ahol kiválasztotta őt, Andrást, Jakabot és Jánost. Mind a négyüket ott választotta ki. Nem tesz szemrehányást – Jézus nem korhol, mindig a szívet érinti meg –, hanem gyengéden megszólítja a tanítványokat: „Fiaim” (Jn 21,5). Ezután, mint egykor, ismét arra biztatja őket, hogy vessék ki bátran a hálóikat. És a hálók ismét zsúfolásig megtelnek. Testvéreim és nővéreim, amikor az életben kiürülnek a hálóink, az nem annak az ideje, hogy magunkat sajnáljuk, hogy pihengessünk, és visszatérjünk a régi időtöltésekhez. Hanem annak az ideje, hogy újrainduljunk Jézussal, hogy bátorságra leljünk az újrakezdéshez, hogy Jézussal kievezzünk a mélyre. Három ige: újraindulni, újrakezdeni, újra kievezni.

Valahányszor csalódottnak érzed magadat, vagy amikor úgy érzed, hogy életed valamennyire elveszítette értelmét – „ma úgy érzem, hogy visszafelé haladok…” –, indulj újra Jézussal, kezd újra Jézussal, evezz ki újra! Ő vár rád! Ő csak rád gondol, rám gondol, mindannyiunkra gondol! Péternek szüksége volt erre a „sokkra”. Amikor meghallja János kiáltását: „Az Úr az!” (Jn 21,7), azonnal a vízbe ugrik, és Jézus felé úszik. Ez a szeretet gesztusa, mert a szeretet meghaladja azt, amit hasznos, ami illő vagy kötelező; a szeretet ámulatot kelt, kreatív, ingyenes odaadásra ösztönöz. Tehát, míg János, a legfiatalabb felismeri az Urat, addig Péter, a legidősebb, Jézusért vízbe ugrik és feléje úszik. Ebben a vízbe ugrásban ott van Simon Péter újra megtalált odaadása.

Kedves testvéreim és nővéreim, ma a feltámadt Krisztus új odaadásra hív bennünket, mindannyiunkat, arra hív, hogy vessük bele magunkat a jóba, és ne féljünk, hogy elveszítünk valamit, ne számolgassunk túl sokat, és ne várjunk arra, hogy mások kezdjék el! Miért? Ne várj másokra, mert ahhoz, hogy találkozz Jézussal, neked kell lépned. Bátran kockáztatnunk kell, újra el kell indulnunk, kockázatot kell vállalnunk! Tegyük fel magunknak a kérdést: képes vagyok-e arra, hogy nagylelkűen bevessem magam, vagy fékezem szívem lángolásait, és megszokásból vagy félelemből bezárkózom? Ugorj, vesd be magad! Ez Jézus mai szava hozzánk!

Aztán a végén ott van ez az epizód: Jézus háromszor teszi fel a kérdést Péternek: „Szeretsz-e engem?” (Jn 21,15.16). A feltámadt Úr ma tőlünk is megkérdezi: Szeretsz-e engem? Mert húsvétkor Jézus azt akarja, hogy a mi szívünk is feltámadjon; mert a hit nem tudás, hanem szeretet kérdése. Szeretsz-e engem? – kérdezi Jézus tőled, tőlem, tőlünk, akiknek üres a hálójuk, és gyakran félnek újrakezdeni; tőled, tőlem, mindannyiunktól, akiknek nincs bátorságunk bevetni magunkat, és talán elvesztettük a lendületünket. Szeretsz-e engem? – kérdezi Jézus. Attól kezdve Péter örökre felhagyott a halászattal, s Isten és testvérei szolgálatának szentelte magát, olyannyira, hogy életét is feláldozta itt, ahol most vagyunk. És mi, akarjuk-e szeretni Jézust? A Szűzanya, aki készségesen igent mondott az Úrnak, segítsen, hogy újra odaadóan bevessük magunkat a jóba!

Kedves testvéreim és nővéreim!

Tegnap Milánóban boldoggá avatták Mario Ciceri és Armida Barelli atyákat. Az első vidéki plébánoshelyettes volt; az imádkozásnak és a gyóntatásnak szentelte magát, látogatta a betegeket, szelíd nevelőként és biztos vezetőként volt együtt a gyerekekkel az oratóriumban. A lelkipásztor ragyogó példája. Armida Barelli pedig a Katolikus Akció Női Ifjúságának alapítója és vezetője volt. Egész Olaszországot bejárta, hogy a lányokat és fiatal nőket egyházi és társadalmi szerepvállalásra hívja. Gemelli atyával együttműködve elindított egy világi női intézményt és létrehozta a Szent Szív Katolikus Egyetemet, amely éppen ma tartja éves ünnepnapját. Ez a nap az ő tiszteletére a „Női szívvel” nevet kapta. Tapsoljuk meg az új boldogokat!

Ma kezdődik az Isten anyjának szentelt hónap. Szeretnék valamennyi hívőt és közösséget arra kérni, hogy májusban mindennap imádkozzák el a rózsafüzért a békéért. Azonnal az ukrán Mariupol városára, „Mária városára” gondolunk, amelyet barbár módon lebombáztak és leromboltak. Most is, innen is megismétlem felhívásomat, hogy hozzanak létre biztonságos humanitárius folyosókat a város acélművében rekedt emberek számára.

Szenvedek és sírok, amikor az ukrán lakosság, különösen a leggyengébbek, az idősek és a gyermekek szenvedéseire gondolok. Sőt borzasztó hírek érkeznek elhurcolt és deportált gyerekekről! És miközben az emberség tekintetében hátborzongató visszaesésnek vagyunk tanúi, sok aggódó emberrel együtt azon tűnődöm, vajon törekszünk-e valóban a békére; van-e akarat a folyamatos katonai és verbális eszkaláció elkerülésére; megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy a fegyverek hallgassanak. Kérlek benneteket, ne engedjetek az erőszak logikájának, a fegyverek perverz spiráljának! Lépjetek a párbeszéd és a béke útjára! Imádkozzunk!

És ma van a munka ünnepe. Ösztönözzön ez elkötelezettségünk megújítására az iránt, hogy mindenhol és mindenki méltó munkát végezhessen. És a munka világából akarat szülessen egy békés gazdaság kialakítására. Szeretnék megemlékezni a munkájuk során meghalt munkavállalókról: ez egy elterjedt, talán túlságosan is elterjedt tragédia. Holnapután, május 3-án lesz a sajtószabadság világnapja, amelyet az UNESCO vezetett be. Tisztelettel adózom azok előtt az újságírók előtt, akik saját bőrüket viszik a vásárra azért, hogy ezt a jogot szolgálják. Tavaly világszerte negyvenhét újságírót öltek meg és több mint háromszázötvenet börtönöztek be. Külön köszönet azoknak, akik az emberiséget ért csapásokról is bátran tájékoztatnak bennünket.

Üdvözöllek mindannyiatokat, rómaiak, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok! Külön köszöntöm a Spanyolországból, Portugáliából és az Amerikai Egyesült Államokból, valamint a názáreti maronita plébániáról és a varsói Szent Rita-plébániáról érkezett híveket. Köszöntöm a conselvei „Jubilate” kórust és a mascaluciai diákokat. Szeretettel gondolok a „Meter” Egyesületre, amely sok év óta küzd az erőszak és a gyermekbántalmazás ellen, mindig a kiszolgáltatottak oldalára állva. Üdvözlöm a Szeplőtelen Szűz Mária-plébánia fiataljait is! Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátására!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Magyar Kurír